Szlovákiában nagy visszhangot keltett Kövér Lászlónak, a magyar Országgyűlés elnökének a cseh Hospodárske noviny gazdasági újságban megjelent interjú. A következőkben az interjú teljes magyar fordítását közöljük.
(Beszélgetés Kövér Lászlóval, a Magyar Országgyűlés elnökével a szlovákokkal való viszonyról )
A tavalyi választási győzelem után a Fidesz első lépései miért éppen a trianoni békeszerződést és a magyar kisebbségeket érintették?
Először is azért, mert tavaly volt a trianoni szerződés 90. évfordulója. Másodszor, mert ezek a szimbolikus lépések kevesebb előkészítést igényeltek, mint a gazdasági jellegű intézkedések. Harmadszor pedig azért, mert ha nem történik egyfajta szellemi és erkölcsi megújhodás, akkor nem leszünk képesek megújítani a teljes magyar társadalmat.
Mivel indokolja, hogy a külhoni magyarok választójogot kapjanak, akkor is, ha máshol élnek és dolgoznak?
Ugyanazon okoknál fogva kaphatnák meg, mint a nyugati országokban élő magyarok vagy a külhoni horvátok, vagy például a románok Magyarországon, akik a választások idején sorban állnak a budapesti román nagykövetség épülete előtt – azaz az összetartozás érzése miatt.
Meg tudja-e érteni szlovák kollégáit, hogy ez a politika problémákat okozhat nekik, bár ők nem Slota-típusú nacionalista politikusok?
Sajnos minden szlovák politikusban ott van legalább egy kis darabka Ján Slotából. Lehet, hogy nem a lelkük mélyén, de mivel tartanak a Slota-típusú politikusoktól, figyelmet szentelnek neki. A szlovák kollégáknak nagyobb önbizalomra lenne szükségük. Megértjük, hogy nem mondhatnak le a trianoni szerződésnek köszönhetően kapott területekről, amelyeken Szlovákia létrejött. De egyértelmű, hogy a magyar nemzet sem mondhat le egyetlen részéről sem, és hogy a szlovákiai magyarok szellemi és kulturális értelemben hozzánk tartoznak. És nem mondhat le történelmének és kultúrájának azon részeiről sem, amelyek ehhez a területhez kapcsolódnak.
Lehetséges egyáltalán a mai Európában megoldást találni erre a kérdésre?
A nemzet egysége a határokra való tekintet nélkül kialakítható és megtartható, főleg az egységesülő Európában. Ha a hídon átmegyek Révkomáromba, ott ugyanúgy otthon vagyok, mint Dél-Komáromban. De a romániai Kolozsvár főterén is otthon érzem magam. Szellemi, kulturális és történelmi értelemben ez az én hazám is.
A szlovákok viszont kifogásolhatnák, hogy minden magyar politikusban van egy adag ún. „magyarkodás”. Hogyan lehet a szomszédokat megnyugtatni, hogy ez csak történelmi és kulturális értelemben értendő?
Amikor a Bős-nagymarosi Vízerőmű épült, a szlovák fél megváltoztatta a határokat. A magyar állam a nemzetközi jog segítségével kereste a megoldást a katonai erő helyett, amelyet ilyen esetben tulajdonképpen bevethetett volna. Ami a magyar kisebbségeket érinti, a szlovákiai magyar kisebbség van a legjobb helyzetben. Tömbben, közel a magyar határhoz élnek, Szlovákia összlakosságához mérten viszonylag nagy létszámban. Amikor sor került Csehszlovákia felbomlására, ez a kisebbség minden nélkül mondhatta volna – elnézést, de a párizsi békeszerződés Csehszlovákiára vonatkozott, de most egy új helyzet állt elő. De nem tették meg ezt ők sem és mi sem. A magyar-szlovák alapszerződés aláírása óta a Horn-kormány idején Magyarország több ízben ismételten elismerte a jelenlegi határok érvényességét. Arról van szó, hogy szlovákiai politikában a nacionalizmus nagyon erős kártya.
A harmadik legnagyobb parlamenti párt Magyarországon az ultranemzeti Jobbik. Mi a nacionalizmus szerepe a magyar politikában?
Itt egy jól látható eltérés van – a Jobbik nem kormánykoalíciós párt, ellentétben Slota pártjától, amely az előző szlovák kormánykoalíció része volt. És Slota bár jóval többet iszik, mint a Jobbik elnöke, Vona Gábor, de olyan dolgokat mondott, hogy „tankokba ülünk és irány Budapest”. Ilyen kifejezések egyetlen magyar ún. nacionalista politikustól sem hangzottak el. A szlovákok igyekeznek megfélemlítést kelteni a szlovákiai magyar közösségben, igyekeznek diszkriminálni őket, és különböző eszközökkel, beleértve a gazdaságiakat is igyekeznek asszimilálni őket. A Jobbik nem azért volt sikeres, mert a külhoni magyar kisebbségekhez fűződő szoros viszonya miatt választották, hanem a konfliktusai miatt a magyarországi roma kisebbséggel szemben, amely még nem integrálódott.
Hol és miben látható tehát a nacionalizmus a magyar politikában?
Kétségkívül az ellenzéki Jobbik párt verbális megnyilatkozásaiban. De az ő radikalizmusuk nem hasonlítható össze azzal, amit Ján Slota vagy Robert Fico pártjai produkáltak. Magyarországon a nemzeti kérdés ilyen értelemben nem fő téma, nincs mozgósító ereje. Az embereket itt elsősorban a társadalmi problémák érdeklik, arra szentelnek időt és energiát.
(Martin Ehl, Hospodářské noviny, fordította Dunajszky Éva)
{iarelatednews articleid=”28864″}
