Beszélgetés Bauer Edittel, a Magyar Koalíció Pártja európai parlamenti képviselőjével.
– A Policy Solutions elemzése szerint képviselőasszony lett az év határon túli magyar EP-képviselője. A politikai elemző intézet a magyar EP-képviselők elmúlt évi brüsszeli és strasbourgi teljesítményét értékelte. Mit jelent ön, az MKP, illetve a felvidéki magyarság számára ez az elismerés?
– A Magyar Koalíció Pártja jelenleg a szlovákiai parlamenten kívül politizál, ezért minden törvényalkotással kapcsolatos elismerés felértékelődik. Azt hiszem, hogy ez az elismerés azt jelzi a szlovákiai magyar közösségnek: jó pártot és jó képviselőket választottak az európai parlamenti választásokra.
– Az MKP Szlovákia legnagyobb lélekszámú kisebbségének politikai képviseletét látja el. Gondolom, önnek, az EP-ben így lényegesen több a feladata. Egyrészt a felvidéki magyarság, másrészt Szlovákiának, mint új tagállamnak a képviselete.
– Pontosítanom kell, mert egy európai parlamenti képviselő a választóit képviseli és nem az országot. Természetesen léteznek olyan helyzetek, mikor a kettő elválaszthatatlan. Sőt gyakran európai érdeket képviselünk, így annak az irányelvnek a kapcsán is, amit a Policy Solutions kiemel, ez az emberkereskedelem megelőzéséről és az az elleni küzdelemről szóló jelentésem. De a kohéziós politika is egy olyan téma, ami nem köthető szigorúan egy képviselő szűk pátriájához, mert egyformán érinti a magyarországi, a szlovákiai magyar, vagy éppen a katalán érdekeket.
– Térjünk rá a Kiküldetési Irányelvre, és a módosítására tett kísérletre. Miről van szó konkrétan? Azt olvastam, hogy a szocialisták és a zöldek vannak a változtatás mellett.
– A módosításra tett javaslat érdekes módon bekerült az EB munkatervébe is, és Andor László szociális és foglalkoztatáspolitikai biztos (őt 2010 elején Bajnai Gordon jelölte erre a posztra /szerk/) azt az ígéretet tette, hogy októberben elküldi az EP számára. Tudni kell, hogy az alapszerződésen kívül, ami sok mindenre jogalapot ad, az Európai Unió Bírósága által hozott ítéletek is gyakran befolyásolják az EU-s jogrendszert. Ebben az esetben is ez történt. A Kiküldetési Irányelv kapcsán született néhány olyan európai bírósági ítélet, aminek alapján felvetődött a módosítás igénye. Azért emelem ki az igény szót, mert az Európai Parlamentben nincs egységes vélemény az irányelvvel kapcsolatban. Arról van szó, hogy a képviselők egy része azt szeretné, hogy pontosabban fogalmazza meg az Európai Bizottság a szociális jogok érvényesíthetőségét. És annak a szükségét, hogy mennyire is kell érvényesíteni a szociális jogokat. Azért is, mert a szociális jogok és a szabad szolgáltatás elve ütközhet bizonyos körülmények között. A módosítás pártolói és a régi tagországok képviselői gyakran hivatkoznak arra, hogy az új tagországokból érkező munkavállalók a Kiküldetési Irányelv miatt szociális dömpinget okoznak. A „régiek” metódusára egy példa: történt, hogy egy észt vállalatot bojkottálással teljesen tönkretettek, miután Svédországban elnyert egy iskolafelújítási-pályázatot, hiszen alacsonyabb árak szerepeltek a kínálatában. Ebben az esetben az európai bírósági ítélet kimondta, hogy a kollektív tiltakozásoknak arányosaknak kell lennie. Ezt egy hatalmas szakszervezeti megmozdulás követte, mert úgy látták, hogy a bíróság korlátozó módon avatkozott be az emberi jogokba. Egyértelmű, hogy a bojkott nem a sztrájkjog témakörébe tartozik… Az irányelvvel kapcsolatos EP-n belüli véleménykülönbség is ide vezethető vissza. Amíg a szocialisták mindenben támogatják a szakszervezetek követeléseit, addig a néppártiak – bár tudják, hogy pontosításra szorul az irányelv alkalmazásának a módja –, nem látják szükségesnek az irányelv módosítását. Volt már rá példa, hogy a szocialisták összefogtak a liberálisokkal és a zöldekkel, hogy hátrányos döntéseket hoztak az EP-ben, és ha ez most is megtörténik, akkor ez veszélyeztetheti a szolgáltatások áramlásának szabadságát, mely az EU egyik alapelve.
– Amennyiben módosulna a Kiküldetési Irányelv, akkor adminisztrációs terhekkel sújtanák a kiküldő országokat?
– Az a legkevesebb, hogy különböző nyilvántartási kötelezettségeket írnának elő, de még nincs konkrétan erre vonatkozó javaslat. Azt hiszem, hogy ebben a témában is, bár csak bújtatva, a régi és az új tagországok közti ellentét húzódik meg. Az európai munkaerő 0,4 %-a dolgozik a Kiküldetési Irányelv alapján; s egyértelmű, hogy ennyi ember nem veszélyezteti a szociális rendszereket és a kollektív egyeztetéseket.
– Még nem olvastam, de bizonyára Szlovákiában készültek felmérések az EU-tagságra vonatkozóan, arról, hogy a lakosság mennyire bízik a nagy európai intézményekben. Ismer ilyen adatokat? Nem nőtt a szkeptikusok száma?
– Szlovákia még mindig az optimista országok közé tartozik. A belpolitikai helyzet miatt a bizalom sokkal nagyobb az EU-s , mint a hazai intézmények iránt.
– Június 27-én került sor az Európai Parlamentben Gál Kinga néppárti európai parlamenti képviselő és a Magyar Elnökség társszervezésében a „Nemzeti és nyelvi kisebbségek védelme a Lisszaboni Szerződés hatályba lépése után” című konferenciára, melynek második részében ön is felszólalt. Az új szerződés életbe lépése óta előremozdult-e a kisebbségi és nyelvi jogok védelme Európában, és azon belül Szlovákiában? Mert én Magyarországról azt látom, hogy Szlovákiában bármilyen diszkriminációs jogszabályt hoznak a kisebbségre nézve, azután hiába jönnek Velencéből, vagy Brüsszelből ajánlások, javaslatok, azok süket fülekre találnak.
– Amikor a Velencei Bizottság kemény véleményt mondott a szlovák nyelvtörvényről, azt a kormány teljesen figyelmen kívül hagyta. Viszont, mikor a magyar alkotmányról hozott állásfoglalást ez az intézmény, akkor máris reagáltak rá a szlovák politikusok. Több mint két évtizedes közéleti, politikusi tapasztalattal a hátam mögött mindez nem is lep meg… Azt tapasztaljuk, hogy a koppenhágai kritériumok miatt a csatalakozni kívánó országokban javul a kisebbségek helyzete, de mihelyt megtörténik a csatlakozás, akkor ebben a témában már semmilyen uniós előírásnak nem kell megfelelniük. Ezekben az esetekben csak az Európa Tanács dokumentumai – a nyelvi karta, a keretegyezmény – számítanak, de vannak olyan országok, melyek azokat nem írták alá. Ezért sokszor a csatlakozás után visszalépés történik a kisebbségek helyzetét illetően. Szlovákiában is ez tapasztalható, mert annak ellenére, hogy jelenleg a Szlovák Nemzeti Párt nem tagja a koalíciónak, úgy érezzük, mintha az diktálná a politikai témákat és azok erősségét. Ez azért is probléma, mert nagyon sok energiát elvon az országtól, ahelyett, hogy a határ menti régiók gazdasági helyzetbehozására koncentrálnának. Így a gazdasági helyzet is romlik.
– Szlovákia csatlakozása előtt a felvidéki magyarok nem gondoltak arra, hogy majd egy EU-s tagállam többségi politikusai másként viszonyulnak a kisebbségekhez, s jobb lesz a helyzet?
– Még nekünk, az MKP politikusainak is voltak illúzióink, pedig többet tudtunk az EU-ról, mint azok, akik a mindennapi gondok miatt kevésbé figyelnek a közélet eseményeire. Azt látjuk, hogy a kisebbségek ügye egy olyan téma, amivel az EU-nak, bár jelenleg nincs erre megfelelő jogalapja, de mégis foglalkoznia kell.
– Az antidiszkriminációt felügyelő intézmények rendelkeznek- e megfelelő kompetenciákkal?
– Nagyon kevés hatáskörrel bírnak ezek az intézmények. Sőt a meglévő hatáskörök sem érnek sokat, mert nem igazán tudnak segíteni a bajba jutott polgárokon. A hatásköröket úgy fogalmazták meg, hogy ezek az intézmények több esetben csak dísznek vannak. Így van ez a kisebbségvédelem területén is, mert hiába rendelkezik egy EU-s intézmény erre jogosítvánnyal, a polgárok a legtöbb esetben nem keresik fel azt, hiszen nem is várnak attól reális segítséget. Milyen is lehet az az intézmény, amelyik hozzánk, képviselőkhöz fordul, hogy segítséget keressenek olyan ügyek megoldására, mely az ő hatáskörükbe tartozik?
– Nem lehet olyan módosítást kezdeményezni, hogy az antidiszkriminációt felügyelő intézmények nagyobb jogosítvánnyal rendelkezzenek?
– Régi tervem, hogy áttekintés készüljön, mi a helyzet a különböző tagországokban, de azt is látom, hogy ezen a területen egyik napról a másikra nagyon nehéz változást elérni. Holott ez egy olyan probléma, ami megoldásért kiált, hiszen ha léteznek a kisebbségekre vonatkozó antidiszkriminációs irányelvek, akkor azokat valakinek kellő kompetenciával felügyelnie kell.
Medveczky Attila interjúja a Magyar Fórum e heti számában
