Juhász Judit, akit az Antall kormány szóvivőjeként, a Magyar Rádió alelnökeként, a Magyar Katolikus Rádió igazgatójaként ismerhettünk meg, elküldte portálunknak a véleményét Koltay Gábor új filmjéről:
„Ha bárki úgy érezné, hogy eddig nem sikerült kifejeznie Duray Miklós iránti nagyrabecsülését, akkor Koltay Gábor megtette helyette. Sors és történelem drámai össze-kapcsolódásának és ütközéseinek dokumentumait láthattuk szeptember 19-én este az Uránia Nemzeti Filmszínház zsúfolásig megtelt nézőterén. A szabadság ára c. film egy igazságkereső férfi igaz portréja. Megrendítő, felkavaró, lelkiismeretet nyugtalanító élmény.
A kisebbségi létbe belekényszerített felvidéki magyarság sorsát, mindennapi megaláztatásainak újabb és újabb változatait a nemzeti sorskérdések iránt elkötelezett anyaországiak valamelyest ismerhetik. Megjegyzem: nem igazán a magyar médiumokból. Azokból jobbára csak a pártok csatározásairól, a protokolláris eseményekről, s a többségi hatalom megnyilatkozásairól értesülhetnek, – a felvidéki magyarság küzdelmeiről és esélyeiről kevéssé. A közélet iránt érdeklődő emberek közül sokan ismerhetik és számon is tartják a higgadt, művelt, meggyőzően érvelő, következetes reálpolitikus Duray Miklóst. Most mégis, a csaknem három órás film hatása alatt rájöhetünk, milyen keveset tudunk róla, róluk, azaz a saját életünkről. Mert a határainkon túlra szorult magyarság élete a miénk is. Akár vállaljuk, akár nem.
Koltay filmjében megjelenik múlt századi történelmünk megannyi eseménye, áthozva napjainkba sok-sok hordalékát. Elkísérjük a főszereplőt az otthonába és egykori börtöneinek celláiba. Vele vagyunk a tárgyalóteremben, vele hallgatjuk a vádirat mocsaras mondatait. Mégis, számomra a legdöbbenetesebb jelenet a nem is olyan régi archív felvétel egy kimerevített pillanata: egy politikus vigyora, amint Duray Miklós parlamenti székének láncát forgatja a tévékamerák előtt tetszelegve. Ez a politikus magyar nemzetiségű, magyar név viselője, a legfelsőbb pártelit képviselője évtizedek óta. Sokakkal együtt követelte Duray lemondását, kizáratását a szlovák országgyűlésből. A filmben szerényen kitárulkozó politikus mellett vallomásosan szólaltak meg a családtagok, a barátok, a tisztelők, tanúi Duray pálya- és vesszőfutásának – megindító jelenetben ismerhetjük meg Miklós édesanyját is, – láthatjuk és hallhatjuk az egykor gyengének bizonyult, mára megtért besúgót is, aki Miklós bocsánatát kérte és meg is kapta azt. A csaknem három órás dokumentumfilmből mégis, újra meg újra megjelenik előttem a médiumokból közismert alak – kezében a lánccal! Számomra e szégyenteljes mozdulatával megragad megannyi kishitű árulást, hazugságot, törtető karriervágyat, bűnös hűtlenséget. A mieink vétkeit. De beszéljen erről inkább a körünkből oly fájdalmasan korán eltávozott Nagy Gáspár, aki – amint gyakorta emlegette – költészetével és közéleti kiállásával azért volt bátor, mert „nem mert félni”. A történet vége c. versében 1996-ban írta:
Sikerült mindent elkövetnünk
mindent amire elleneink
legszebb álmaikban sem gondolhattak
sikerült sikerült hát vivát vivát
egymást elárulni föladni hátba szúrni
nem volt könnyű de sikerült
saját erőnkből beletalálni
a nagy semmi remegő közepébe
akár ki is húzhatnánk magunk
csak az erősen deformálódott
gerinc ne fájna annyira
s ne hallanánk a csigolyák közti mész
irgalmatlan robajlásait.
Köszönet Koltay Gábornak, s vele minden alkotótársának a filmért, s a filmbe sűritett fájdalmas történetért, amelynek még nincs vége.
Juhász Judit
(Szeptember 22-én Juhász Judit megkapta a budapesti székhelyű Széchenyi Társaság Széchenyi Emlékplakettjét, amihez ezúton is gratulálunk – szerk. meg.)
{iarelatednews articleid=”30284,30257,30260″}
