Mathiász János bronzból készült mellszobrát szombaton, a világhírű szőlőnemesítő halálának kilencvenedik évfordulóján avatták fel a Lakiteleki Népfőiskola szoborkertjében.
Lantos Györgyi szobrászművész alkotását Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke és Font Sándor országgyűlési képviselő, a mezőgazdasági bizottság elnöke avatta fel.
Lezsák Sándor hangsúlyozta: Mathiász János bronz mellszobra méltó helyre kerül a szoborparkban, a XX. század neves személyiségei közé, akik sokat tettek a Kárpát-medence magyarságáért.
„Munkássága nemcsak a magyar, hanem a világörökség része” – mondta az Országgyűlés alelnöke.
Font Sándor a szőlőnemesítő életútját ismertette a szoboravatáson megjelentek előtt tartott beszédében.
Mathiász János 1838. február 22-én született a mai Szlovákia területén fekvő Ádámfölde településen és Kecskeméten halt meg 1921. december 3-án. A világhírű szőlész-borász tanulmányai befejeztével Abaúj vármegyénél írnok, majd röviddel ezután főispáni titkár lett. A hivatali munka mellett két hold szőlőt vásárolt a kassai Rozália-hegyen, és az újratelepített szőlőben néhány év leforgása alatt mintegy 1600 szőlőfajtát, köztük számos francia és olasz eredetűt gyűjtött össze. Fajtagyűjteménye cserepes példányaival először az 1873. évi bécsi világkiállításon vett részt, s velük mindjárt első díjat nyert. A váratlan siker Mathiászt a szőlészeti szakterület élvonalába emelte és több rangos meghívást is kapott. Az orosz cár felkínálta neki például krími szőlőbirtokának vezetői állását.
Mathiász 42 éves koráig hivatalnok volt Kassán, majd felhagyott az állami szolgálattal és az addigi hobbijának, a borászatnak-szőlészetnek szentelte életét. Munkásságának földrajzilag fontos területe Kecskemét környéke, valamint a Tokaj-hegyaljai történelmi borvidék volt.
1880-99 között Mádon és Szőlőskén tevékenykedett, mint idősebb gróf Andrássy Gyula borászati főigazgatója. Mádon saját borászattal és szőlészettel rendelkezett. Tokaj-Hegyalján meghonosította a csemegeszőlő termesztést, ami ott azelőtt nem létezett.
1890-től Kecskeméten jelentős nagybirtokot vásárolt, és a két működési területe között ingázott. Elévülhetetlen érdemeket szerzett a Tokaj-Hegyalját 1885-90 között kétszer is szinte teljesen elpusztító filoxérajárvány után a borászat megmentésében. Kecskeméti birtokáról vagonszám szállította Tokajra az egészséges szőlővesszőket. Ez tette lehetővé, hogy Tokaj-Hegyalja borászata ismét feléledjen.
Mintegy 3700 szőlőfajtát nemesített, amelyekből 50-60-at ma is termesztenek. Mathiász-féle szőlőültetvény ma is van több európai országon kívül Kaliforniában, a Krímben, Izraelben, Dél-Koreában és Dél-Afrikában is. A fajták további világszerte elterjedt fajták „szülői” lettek.
Saját fajtái közül 12 terjedt el jelentősen, köztük a Cegléd szépe, az Erzsébet királyné emléke, az Ezeréves Magyarország emléke, a Kecskemét virága, a Mathiász Jánosné muskotály, a Szőlőskertek királynője, a Csabagyöngye és a Szauter Gusztávné muskotály.
A világban legismertebb a Szőlőskertek királynője és a Csabagyöngye, amelyet ő nemesített, de Stark Adolf nevelte fel. (MTI)
