„A Felvidék déli régiói élni akarnak” alcímmel Samu István, a Via Nova országos elnökhelyettese osztja meg a véleményét:
Sokan mind a mai napig úgy gondoljuk, sőt érezzük is, hogy Dél-Szlovákia határ menti régiói két évtizede „mostohagyermekei” a mindenkori Csehszlovák és Szlovák Államnak. Mégis a választások azt bizonyítják, hogy még mindig nem kapott e régiók lakossága akkora nyaklevest, hogy ezt választási részvételével és szavazatával ki is fejezze. Vagy tévesen értelmezték azt, hogy hogyan kell tiltakozni? Talán ezért is maradtak többen otthon, tévesen? Megjegyzem az otthon maradás, csendes beleegyezés (vagy talán belenyugvás) a jelenlegi helyzetbe.
A lényeg van kormányunk, nem is akármilyen… és van néhány Dél-Szlovákia érdekeit évek óta „határozottan képviselő” (talán még magyarként is álmodó) parlamenti „képviselőnk”.
Közösségünk néhány tagja naivan déli bábot kerget. Jelzem nem azok, akik a közösségi tudatuk, vagy identitásuk, gyökereik erősítése kapcsán jutnak el felismerésekhez – mert azok visszakaphatják éles, gyors és természetes, józan paraszti gondolkodásukat – hanem azok, akik azt gondolják, hogy majd jön a nagy „nyugati multi – vagy inkább nyugati mutyi”, és az ad majd bort, búzát és békességet. Egyszer és mindenkorra megoldja a Felvidék déli régióinak problémáit. Magyar anyanyelvű polgártársaink egy része szentül meg van róla győződve, hogy amiért nem jön ez a nyugati mutyi, azért a felelős az MKP: – „Már megint az „MKPÉ” elrontott valamit”. Csak hát sajnos az már kevesebb embernek „esik le”, hogy két éve nem vehet részt a törvények és az érdekképviseletünk alakításában. Mert megosztódott. Mindegy, hogy hogyan – volt ez is már magyarázva – az embereket legalább is a történések alapján nem érdeklik a politikai, ideológia „érdekológiai” kérdések ilyenfajta mélységei. Tehát a választáskor a szavazásukért a még (vagy már csak) nyelvében magyar felvidéki (dél-szlovákiai) embereket nem hibáztathatjuk.
Azt viszont számon lehet kérni polgártársainktól, hogy az MKP-tól, minden időben, miden helyzetben (még ha nem is adják rá voksukat) várják, mint a „jó pásztortól”, hogy mindent oldjon meg helyettük. Ez az igazi 89 utáni szocialista örökség. Csak tudnám most március 10-ke után, kit fognak hibáztatni, barátaim, esetleg rokonaim , fele barátaim, polgártársaim, Dél-Szlovákiában élő szlovák barátaim? …
Továbbra sincs munka a Felvidék déli régióiban. Két éve rosszabbodott az amúgy sem rózsás helyzet – és még szépen fogalmaztam. A rendezvényeken –bármelyik típusról legyen szó – hiányoznak a fiatalok. Nincsenek itthon a 25 fölötti és 35 év alatti korosztály egy jó része. Mindig megkérdik önmaguktól és az itthon maradt töredéknyi kibontakozni próbálkozó fiatalabb generációtól a társadalom 45 fölötti, ötvenes éveikben járók, hogy hol vannak a fiatalabbak? A válasz nagyon egyszerű, nincsenek itthon, kimentek „Angliába” mosogatni, főzni, segédmunkát vállalni, csomagolni stb. (sokszor felsőfokú végzettséggel rendelkezve). Dél-Szlovákiában sorra zárnak be a szórakozó helyek, és azt mondják, nincs az embereknek pénzük, nem mellesleg a fiatalok sincsenek itthon olyan számban, hogy eltartsák a szolgáltató ipart. Jelenleg a Duna másik, jobb oldalán fekvő Nokia gyár egy csomó dél-szlovákiai munkást (magyarul is beszélő és dél-szlovákiai magyar embert) elbocsát. Akik ezért „természetesen” az egyetlen magyarul íródó szlovák napilapunknak köszönhetően (amely évek óta mérgezi a fejét a „szlovákiai magyar” társadalomnak importálva a volt szocialista, Gyurcsányista Magyarországtól a politikai szellemiségét, állandóan Orbán Viktort és kormányát áztatja) Orbán Viktort, és az anyaországot (mert ilyenkor hirtelen a Magyarországból anyaország lesz) hibáztatja. El sem gondolkodik, hogy hát Magyarországról azért is megy ki a fetisizált multi, mert már drága neki a kelet európai munkaerő (nekik drágák vagyunk, Nyugat Európának a nyugati polgároknak meg a kelet európai munkások szegények). Fel sem teszi magának azt a költői kérdést, hogy ha vajon „hazajön” ettől függetlenül, a Duna bal oldalára dolgozni, ott miért nem tud munkát szerezni? Hiszen ahová haza jött – az állítólag a „tátrai kis tigris”. Itt euró van szemben az „anyaországgal”. A szlovákiai magyar napilap azt írja, itt jobb a gazdaság. A szlovákiai magyarok Szlovákiába ne akarjanak még csak gazdasági regionális szempontból sem az Orbán féle Magyarország határmelletti régiókhoz kapcsolódni. Hiszen itt van nekünk a bugári Dél-Szlovákia – ‘Bugárland vagy Bugária”. Megtalálható e régióban a tökéletes agyonhangsúlyozott gazdasági együttműködéssel (semmittevéssel), érdekvédelmi impotenciával meghirdetett „spolupráca”. Kell ennél jobb? Miért is ment át egyáltalán Magyarországra dolgozni a most Nokiából elbocsátottak nagy része, valamikor a 2000-es évek elején? … A válasz megint csak egyszerű, mert akkoriban a Duna jobb oldalán, jobb volt a fizetés, vagy ha nem is volt jobb akkor is ott akkor, volt munkahely (10 évvel ezelőtt). Majd jöttek a „magyar szocik” (már nem tankokkal, hanem a BANKOKKAL) elintézték a magyar gazdaságot, esett a reálbér értéke, főleg ha Szlovákiában akarta az illető a Magyarországon megszerzett, illetve kapott fizetését elkölteni. Gond egy szál se, mert akkor is inkább maradt a Nokiába, ugyanis a Felvidék déli régióiban (egy évtizeddel később) továbbra sem volt munkahely! Csak most van a gond, mert a Nokiának annyi, és jöhet haza koldulni.
Most érzi a dél-szlovákiai magyar, hogy otthon a Duna bal partján nincs perspektíva. Balsors veri, egy jó ideje. Csak már fentebb elárultuk, hogy ez már jó régóta tart. Talán ezért, csak nem Orbán Viktor a felelős? Ugye ebbe azért egyet értünk?
Viszont a Duna tényleg nem elválaszt, hanem összeköt! Tennünk kell azért, hogy a Kisalföldön (Csallóköz, Mátyusföld egy része, Komárom – Esztergom megye, Győr-Moson-Sopron megye között,) egy regionális, mezőgazdasági mikro gazdaságokat -„falu gazdaságokat” nem nélkülöző agrárium kialakuljon ismét, amely hosszútávon teremthet munkahelyeket! (Szemben a multikkal és a mutyikkal)
A háztáji gazdálkodások előmozdítására, megsegítésére – elsősorban az elöregedő társadalmunk végett, nyugdíjasaink végett is, szükség van. Nekik a nyugdíjaik a saját fenntartásukra nem elég – pl. 400 euró bevételig (egy hónapra leszámítva), amely a háztáji gazdálkodásukból származna, adómentessé kéne tenni. Ezzel valóban, tudnánk rajtuk is és a hazatérő 500 euróból boldogulni nem tudó fiatalokon is segíteni. Ráadásul nyugdíjasainkat egyrészt ez a kereskedelmi forma aktivizálhatná, újból fontosnak érezhetnék magukat a társadalomban, és nem szorulnának „könyöradományokra”, úgy, hogy egész életükben dolgoztak.
Dél- Szlovákiának újra a mezőgazdasági éléskamrájának kell lennie a Felvidéknek.
Ehhez létfontosságú a törvényi keret megteremtése, a gazdasági szabályozás átalakítása olyan formában, amely a fentebb leírt folyamatokat elősegítené. Ehhez viszont határozott érdekképviseletre van szükségség, és csak ezután a „spoluprácára” –amikor már van miért! Még akkor is, ha ez Európának, és főleg az élelmiszeripari multiknak-mutyiknak, kereskedelmi láncolatoknak a nem tetszését kiválthatja (sarkítva, de Magyarországon ez történik most).
Egy erős agráriumra ráépülhet a turizmus és a szolgáltatóipar.
Konklúzióként a véleményem az, hogy csak is ez az út, ez a régi ÚJ ÚT járható a jelenlegi 22 –es csapdája helyett.
Samu István, a Via Nova országos elnökhelyettese
Felvidék.ma
