Némi megütközéssel olvastam az egyik magyarországi napilapban a beszámolót A. Nagy László mennybemeneteléről, vagyis kisebbségügyi kormánybiztossá való kinevezéséről. Ezzel együtt pedig arról, hogy Robert Fico miniszterelnök itt most valami gesztust gyakorolt.
Nem tudom ilyenkor mi a szokás: hasra kell-e esni, avagy hanyatt vágódni – ettől a páratlan gesztustól, amiért most biztosan nagyon hálásaknak kell lennünk nekünk, magyaroknak. Aki persze kicsit is ismeri A. Nagy László politikai múltját, az most legfeljebb legyint egyet azzal, hogy a kinevezési okmánnyal most már legalább pöcsétes papírja is lesz arról, hogy egy kerek ember. Tudniillik kerek, mint a nulla. Aki ugyanis úgymond ellenzékből beáll a Benes-dekrétumokat megerősítő, saját állampolgárait a szülőföldjükön üldöző Fico mellé statisztálni, az ennél a természetes számnál egy tizeddel se több.
A már említett magyarországi beszámoló a létező legkomolyabb hangon adja hírül a világszenzációt: az új kormánybiztos nem csak a kormánynak, de még a minisztereknek is tehet javaslatokat (arról hallgat, hogy e címzettek természetesen nem kötelesek figyelembe venni, nyugodtan lehúzhatják a klotyón olvasatlanul, mint ahogy képletesen bizonyára meg is fogják tenni). Sőt – és erre tessék aztán odafigyelni! – véleményezhet és kommentálhat minden, kisebbségeket érintő rendelkezést, döntést és törvényt. Ez aztán ám az eredmény! Ezzel most teljesen át kell értékelnem a világról vallott nézeteimet. Ugyanis eddig azt hittem, hogy bármi véleményezéséhez és kommentálásához csupán egy Facebook vagy Google Plus fiókra van szükség, nem pedig kormánybiztosi hivatalra.
Ez bizony nagyon nagyon égő, alighanem azbesztből van ezeknek az arcuk ott a Most-Híd háza táján, hogy ekkora hőséget kibírnak. Vagy pusztán végtelenül vastag a bőr… Mindenesetre ily ocsmány módon befeküdni Fico alá csakis ennek a társaságnak lehetett a „sorsa”, éspedig az erre a mocskos munkára lehető legalkalmasabb személlyel, azzal az A. Nagy Lászlóval, akihez még a legvérmesebb magyarországi SZDSZ-esek is sírva futhatnának könyörögni a receptért…
Csakhogy az a helyzet, az árulókat sehol sem tartják többre a légypiszoknál, hiába fizetnek nekik 30 ezüstöt. Tudom, ez A. Nagy Lászlónak és a hozzá hasonszőrűeknek sosem fog lelki dilemmát okozni, csak az gond, hogy egy egész közösségre hoznak romlást és szégyent.
Szűcs Dániel, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”34361,34265,34188″}
