A szokásokhoz híven Dunaszerdahelyen is megtartották az ünnepi megemlékezést az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 165. évfordulója alkalmából.
A szélsőséges időjárás miatt nem maradt el a március 15-i ünnepség, de módosult olyan formában, hogy ezúttal az ünnepi köszöntő és az ünnepi beszéd is, valamint a kultúrműsor a Városi Művelődési Központban hangzott el.
Az ünnepségre érkezők aláírhatták az MKP által indított petíciót, amelyet az ország decentralizált oktatási szerkezetének és az önkormányzatiság rendszerének megtartása és stabilitása érdekében indítottak.
A Szózat eléneklése után Hájos Zoltán ünnepi köszöntőjét hallgathatták meg a jelenlevők. Dunaszerdahely város polgármestere köszöntőjen úgy fogalmazott, hogy 165 év távlatából minden olyan egyszerűnek és nyilvánvalónak tűnik most, viszont a forradalom idején ez nem volt így, hiszen a felkelők sem tudták előre, hogy a hatalom milyen eszközöket fog ellenük bevetni, a forradalmárokat bebörtönözi-e, vagy esetleg kivégzi.
„A forradalomban résztvevők az életüket kockáztatták. Életüket kockáztatták és életüket adták a hazáért azok is, akik részt vettek a magyar szabadságharcban, és nemcsak magyarok, hanem a magyarok mellett, más nemzetiségűek is. Manapság senki sem kéri és nem is várja el a Felvidéki magyaroktól, hogy a hazáért, vagy a magyarságért adják életüket, de az elvárható és szükséges, hogy kiálljunk magunkért, kiálljunk magyarságunkért, kiálljunk egymásért, nem úgy, mint a Híd párt városi képviselői, akik megfutamodtak, amikor arról kellett szavazni, hogy a Városházára kikerüljön-e a Székely zászló – amely kifejezte szolidaritásunkat Erdélyben élő nemzettársainkkal és Székelyudvarhely, testvérvárosunk polgáraival.” – mondta beszédében Hájos Zoltán.
Az MKP színeiben megválasztott polgármester figyelmeztette a jelenlevőket, hogy ha mindig a hatalom szája íze szerint fogunk viselkedni, illetve ha a többségi nemzetnek akarunk megfelelni, akkor pár éven belül nem lesz senki, aki március 15-én megemlékezzen az 1848-49-es magyar forradalomról és szabadságharcról itt a Felvidéken.
„Egyes városi képviselőinknek a zászló kapcsán az volt a véleménye, hogy magyarságunk bizonyításaként nem kell mellünket veregetni. Ezzel a nézettel egyet lehet érteni, de azzal nem, hogy a tárgyalótermet elhagyó városi képviselők nem mertek szavazni a Székely zászlónak a Városházára történő kihelyezéséről. A polgárok nemcsak azért választanak maguknak képviselőket, hogy nevükben döntéseket hozzanak, hanem azért is, hogy példát mutassanak, akik ha kell, ki mernek bizonyos ügyekben és helyzetekben állni. A mai ünnepségen azokra emlékezünk, akik példát mutattak hazafiságból, bátorságból, hazaszeretetből. Hogyan tudnak velünk ünnepelni azok a városi képviselők, akik gyáván megfutamodtak az elől a szavazás elől, amely kifejezte volna kiállásukat nemzettársainkért, magyarságunkért. Aki a Szlovákia magyar közösségért dolgozik, az ne csak nagy szavakat mondjon, hanem tettekkel bizonyítsa azt, nem elég március 15-én kitűzni a kokárdát, tenni kell a közösségért.” – zárta ünnepi köszöntőjét Dunaszerdahely város polgármestere.
A Most-Híd pártvezére Bugár Béla szintén szólt a jelenlevőkhöz, viszont mielőtt elkezdhette volna beszédét, a teremből többen tüntetőleg kivonultak és csak azután jöttek vissza a terembe, miután befejezte szónoklatát a Most-Híd politikusa.
Az ünnepi szónok Simon Attila történész volt, aki beszédében felvidéki magyarság problémáiról és jogairól is szólt többek között, de utalt az erős Magyarország megteremtésének az óhajára is. „Bennünket különösen a velünk szemben megnyilvánuló intolerancia dühít. Hogy ugyanolyan adófizetői vagyunk ennek az országnak, mint mások, mégsem kapjuk meg az államunk vezetőitől azt a tiszteletet, amit megérdemelnénk. Anyanyelvünket saját községeinkben is másodrendűként kezelik, vasútállomásaink nevét nem engedik magyarul kiírni, hogy mit és hogyan tanítsunk iskoláinkban, arról mások akarnak nélkülünk dönteni.” – mondta beszédében a történész.
A kultúrműsor tette színesebbé a március 15-i ünnepséget Dunaszerdahelyen, amelyen fellépett a Fókusz Diákszínpad és a Vox Camerata kamaraegyüttes Németh Borbála vezetésével. A Himnusz eléneklése után a magyar-, illetve a székely zászló kíséretében átvonultak a jelenlevők a Vámbéry-téren található 1848/49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére felállított emlékműhöz, amelynél elhelyezték koszorúikat a városi intézmények, a politikai pártok, a civil szervezetek képviselői. Végezetül a Székely Himnusz eléneklésével zárult a március 15-i ünnepség a Csallóköz központjában.
{iarelatednews articleid=”38493,38454″}
Felvidék.ma, mkpdsz, ka – Vojtik Szimona felvlételei
