Magyar elnevezése onnan ered, hogy a fák oltását nálunk ez idő tájt szokták végezni, amikor is megered a növekedés, jó termést hoz. Az ünnephez fűződő hiedelmek is ezt tükrözik. Szűz Mária is e napon fogadta méhébe Jézust.
Az ünnep ihlette az Üdvözlégy és az Úrangyala imádságokat. Eleink Gyümölcsoltó Boldogasszony napján – a ferences atyák biztatására – ezer Üdvözlégyet imádkoztak.
Már régóta, az első századoktól ünnepli az egyház Urunk születésének hírüladását, az Annuntiatiót. Éppen 9 hónappal karácsony előtt. Népünk Gyümölcsoltó Boldogasszonynak nevezte el ezt az ünnepet, de számos kódexünkben szerepel változatos elnevezése: Mária hirdetett napja, Testfogadó Boldogasszony, Asszonyunk Szűz Máriának szeplőtelen foganatja.
A néphagyományban ez a nap a szemzés, gyümölcsoltás napja. Szűz Mária is ekkor fogadta méhébe Jézust. Egy XVI. századi megjegyzés szerint:”az ember ilyenkor Szűz Máriával oltja az almát..”
Az ünnepi mise liturgiájához Padányi Bíró Márton veszprémi püspök följegyzése szerint szép régi magyar hagyomány fűződött: „Karácsony napján és a Szűz Mária napjain, főképpen pedig Gyümölcsoltó Boldogasszony, vagyis az Ige megtestesülése és fogantatása napján, a misemondó pap az isteni szolgálatban lévő több társaival együtt az oltár eleibe mégyen. Ott a legelső, legalsó grádicson éppen földig leborul, úgy imádja a megtestesült Igét, és az isteni kegyességnek ebben kinyilatkoztatott titkát ilyen alázatossággal tiszteli.”
A római katolikus egyház Jézus fogantatását (Conceptio Domini, Conceptio Christi) ünnepli e napon. Amikor Jézus születése napjának megünneplését dec. 25-re tették, kilenc hónapot számítottak visszafelé, s így rögzítették az ünnep időpontját erre a napra, amelyet már 624 óta e napon tart az egyház.
A Müncheni kódex naptárában Máriának hirdetete napja, a szegedi eredetű Lányikódexben Testfogadó Boldogasszony, az Érdy-kódexben Asszonyunk Szűz Máriának szeplételen foganatja, a lőcsei kalendáriumban (1642) Boldogasszony fogadása, de már a Winkler-kódex naptárában és a Debreczeni-kódexben, a moldvai csángó Gajcsánában Gyimőcsótó. Legrégibb lit. emlékeink is számontartják, jellegzetes elnevezéseit magyar fejleménynek kell tekintenünk.
Az Ipoly menti falvakban a következő regula ismert: Gyümölcsoltó hidege, téli hónapnak megölője.
A méhészek a röplyukakhoz is állítanak gallyakat, hogy fáikról a méhek majd jól mézeljenek. A gazda e napon kitárja az istálló ajtaját, mintegy meghívja a fecskéket, Isten madarait, hogy házában fészkeljenek, mert az öregek hite szerint felérnek egy tűz ellen való biztosítással. Az érkező fecskék arra is intik a gazdát, hogy a tavaszi munkák ideje elérkezett.
Néprajzi-, Katolikus Lexikon/Felvidék.ma
