1805-ben ezen a napon, azaz április 2-án született Hans Christian Andersen dán költő és meseíró. Ebből az alkalomból ünnepeljük 1985-től a nemzetközi gyermekkönyvnapot, amelyet az Ibby, a Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsa hívott életre.
Andersen egy szegény cipészmester fiaként született, tanulmányait nem fejezhette be, ám ennek ellenére rengeteget olvasott. Életrajzából tudjuk, hogy Shakespeare összes színművét betéve tudta. Bizonyos, hogy ennek is köszönhetőek azok a meseremekek, amelyeken milliók nőttek fel. Gondoljunk csak a Rendíthetetlen ólomkatonára, A kis hableányra, vagy éppen A rút kis kacsa történetére! De vajon ismerik-e ezeket a mai gyerekek? És – mindenekelőtt – olvassák-e?
A mese – tartják a szakértők – egy találkozási pont, és olvasása a családi életnek egy olyan eseménye, ahol a szülő, a nagyszülő hosszú órákat tölthet el gyermekével, unokájával. Ezt sok család mára elfelejtette, pedig vitathatatlan, hogy – bár az egyik legősibb műfaja az irodalomnak – a mese népszerűsége mit sem változott az évszázadok során. Hatása és ereje nem, „csupán” olvasási kedvünk csökken rohamosan. Ezért szerte a világon számos olvasásfejlesztő program indult el, hogy előmozdítsa a gyermek és felnőtt együttolvasását. Ehhez csak jó mesék kellenek. És Andersen meséi ilyenek.
Ma tartják a nemzetközi gyermekkönyvnapot, lapozzuk hát fel kedvenc meséinket. Vagy ha tehetjük, keressünk fel egy könyvesboltot. Én ismerek egyet. Komáromban, a Jókai utca sarkán…
Langschadl Mátyás, Felvidék.ma