(Frissítve – Első meccs május 11-én: : Rieker – Inter 99:77) Sporttörténeti siker előtt áll az MBK Rieker Komárom kosárlabdacsapata. Másodszor játszhat ugyanis a bajnoki aranyért az együttes, de igazán most először van esélye a végső sikerre.
A négy győzelemig tartó párharc azonban semmiképpen sem lesz sétagalopp, hiszen a megizmosodott Intert kellene a döntőben legyűrni. A csapat cseh szakvezetőjével, František Rónnal az esélyeket latolgattuk.
A tavalyi szezonban besöpörtünk egy kupa ezüstöt és egy bajnoki ezüstöt. Az ideiből már van egy kupa aranyunk, ha a sormintát követem, bajnoki aranynak kell következnie.
Mindent meg fogunk tenni az újabb sikerért, hiszen nagyon szép teljesítmény volna a duplázás. Ugyanakkor nem lesz egyszerű dolgunk. Döntőbeli ellenfelünknek, az Internek erős csapata van, a Nyitra ellen vívott elődöntőn ezt bizonyították. Miközben tehát tiszteljük az ellenfelünket, érezzük azt is, hogy közel van a bajnoki cím. Nem adjuk olcsón a bőrünket!
Komárom a lehető legegyszerűbb utat választotta a döntőbe jutáshoz: minden mérkőzését megnyerte. Az elődöntő másik párharca, az Inter-Nyitra összecsapás azért nem volt ilyen egyértelmű. Volt idő azt elemezni, hogy melyik ellenfél lehet a csapat számára kedvezőbb?
Már az elődöntő párosításai előtt kijelentettem, hogy teljesen mindegy kivel találkozunk a döntőben, az Interrel, vagy a Nyitrával. Mindkét csapat alaposan megerősödött az elmúlt időszakban. Kihasználták ugyanis az utolsó lehetőséget is és az átigazolási szabály értelmében új játékosokat vásároltak januárban, akik a rövid idő ellenére gyorsan beilleszkedtek a csapatba. Ezért aztán nem is elemeztem, hogy melyik lenne a nekünk való.
Említi, hogy roppant erős csapatokról van szó. Komárom ellenfele az Inter lesz, amely különösen sokat költött az elmúlt hetekben új játékosokra. Mégis mi lehet a pozsonyi csapat gyenge pontja?
Konkrét dolgokat azért nem említenék, mert ez a taktikánk része. Ahhoz, hogy az Interrel egy izgalmas párharcot vívhassunk, elsősorban saját magunkra kell összpontosítanunk. Itt elsősorban a fegyelmezett támadójátékra gondolok. Egyik játékos sem engedheti meg magának, hogy egyénieskedjen, mindenkinek segítenie kell a másikat. Ami a védekezést illeti, döntő szerepe lehet annak, hogy meg tudjuk-e majd akadályozni az Inter gyors ellentámadásait. Ha dobunk kosarat, ha nem, azonnal vissza kell zárnunk. Ellenkező esetben az Inter ezt könyörtelenül ki fogja használni. Védekezésünk kulcsa tehát az ellentámadások megakadályozása.
Mit szól ahhoz, hogy míg egyesek egész évben építik a csapatukat, addig mások a rájátszás előtt tartanak egy nagybevásárlást és ezzel teljesen átalakulnak az erőviszonyok.
Az igazság az, hogy a szabályok valóban megengedik az ilyen igazolásokat. Ez egyébként Európában – a Nemzetközi Kosárlabda Szövetség, a FIBA rendelkezéseinek értelmében – bevett szokás: Szlovákián és Csehországon kívül számos ország kihasználja azt a lehetőséget, hogy csak február végén fejeződik be az átigazolási időszak. Természetesen a klubok filozófiája különböző. A mi elképzelésünk arra irányult, hogy a csapategység a szezon kezdete óta folyamatosan épüljön. Azt akartuk, hogy amerikai légiósaink a felkészülést a hazai játékosokkal csinálják végig, s így a lehető leggyorsabban érjen össze a csapat. Az én filozófiám – és ez szerencsére összhangban van Paulík menedzser elképzeléseivel – a csapategység, vagyis az, hogy a játékosok minél több időt töltsenek el együtt a pályán és azon kívül. Más klubok filozófiája általában az szokott lenni, hogy a decembertől februárig tartó időszakban néznek körül a játékospiacon. Ennek egyrészt takarékossági szempontjai vannak, hiszen csak pár hónapos szerződéseket kötnek ilyenkor a klubok a játékosokkal. Másfelől azonban kockázatos dolog, hiszen nem áll rendelkezésre elegendő idő a játékosok kiválasztására. Gyakran csak a megérzésekre lehet ilyenkor alapozni, ami nem elégséges.
A héten az is felvetődött, hogy visszalépnek a bajnokságtól, s így a döntőtől is, hiszen az Inter – a szabályokat figyelmen kívül hagyva – jogosulatlanul szerepeltette egyik játékosát az elődöntőn, ám a fegyelmi bizottság ezt nem szankcionálta. Végül ettől az ötlettől elálltak, de azért engem érdekelne, játékosai hogyan reagáltak erre a bizonyos Rančík-ügyre? Próbálták kizárni a dolgot, vagy plusz motivációt adott ez a nyilvánvaló sportszerűtlenség?
Én az elejétől fogva úgy ítéltem meg, hogy ez nem a mi harcunk, nem kell terhelnünk magunkat ezzel. A játékosaimnak is azt mondtam, hogy ne foglalkozzanak ezzel az esettel, hiszen ez egy olyan vita az Inter és a Nyitra vezetősége között, ami nem a sportról szól. Persze van itt számos kifogásolható tényező. Az egyik az, ahogyan a versenybizottság – joghézagot teremtve – értelmezte a sportszabályzatot. Az Inter ezt a kiskaput használta ki. De hasonló döntésekre a korábbiakban is volt már példa. Emlékezzünk arra, amikor Rendla szándékosan megütötte Bilíket, az egyik játékosunkat. Akkor a besztercebányai játékost két mérkőzésre meszelték el – feltételesen. Ez olyan enyhe büntetés, amivel én még nem találkoztam pályafutásom során. Csalódottságom tehát abból ered, hogy a versenybizottság nem képes a maga alkotta szabályait betartatni. Azt nem lehet tudni, hogy az Inter a háttérben tett-e olyan lépéseket, amely befolyásolta a döntéshozókat. De ahogy már mondtam, ez legyen az ő dolguk. Az én játékosaimat egyetlen dolog motiválja, hogy megszerezzék az aranyérmet.
Komárom az egész idényben egyszer szenvedett vereséget hazai pályán. Akkor is csak attól a lévai csapattól, aki az alapszakasz után átnyergelt a cseh bajnokságba. Mekkora előny, hogy a pályaelőny Önöknél van?
Igyekszünk igazolni az angol mondást: az én váram az én házam. Kétségtelen, hogy eddig ez sikerült, természetesen ebben a szurkolóink is segítségünkre voltak. Drukkereink egyszerűen fantasztikusak, nagyszerű atmoszférát képesek teremteni. És ha már itt tartunk, az Önök portálján keresztül is hadd üzenjek nekik. Arra szeretném felhívni a figyelmüket, hogy a döntő során a komáromi csapat buzdítására összpontosítsanak. Sajnálnám, ha egy Inter-ellenes hangulat alakulna ki a lelátón. Higgyék el, játékosaim számára a sportszerű szurkolás nagyon ösztönző lesz. Lesz olyan pillanat, amikor a csapatnak majd nem megy, akkor lesz ennek igazán jelentősége. Nem az Inter játékosai tehetnek az említett Rančik-ügyről, ők is csak az aranyért játszanak, ahogyan mi is. Sportszerű versenyzést várok tehát, és ha ehhez csatlakoznak szurkolóink, akkor százötven százalékot is képesek leszünk magunkból kihozni.
Hetedik évét tölti Szlovákiában, a hét év alatt minden alkalommal a döntőig vezette aktuális csapatát. Ráadásul hétből hatszor meg is szerezte az aranyat. Ezek elképesztő eredmények. Mi az Ön sikerének receptje?
Erről inkább azok a menedzserek és játékosok tudnának beszélni, akikkel együtt dolgoztam az évek során. Szerencsésnek érzem magam, hiszen olyan csapatokat irányíthattam, mint például a korábbi Pezinok. Ott egy európai színtérre igyekvő csapatnak a kiépítése folyt, szégyen lett volna, ha nem nyerem meg a bajnokságot egy ilyen erős csapattal Szlovákiában. Később, amikor visszakerültem ide, szintén egy bajnokaspiráns csapatot vettem át. Csak finomítani kellett néhány dolgon. Persze kellő tapasztalat kell ahhoz, hogy megtaláljuk a legapróbb hibákat is. Első komáromi évemet is egy már megkezdett szezonban kezdtem el, a csapat lényegében már kész volt, csupán néhány apróságon változtattam. Az idei szezon kissé más. Az az érzésem, hogy eddigi pályafutásomban az idei a legértékesebb idény. Kezdetektől fogva részt vehettem a csapatépítésben: a játékosok kiválasztásában és a csapatba való beépítésükben. Azt gondolom, hogy mostani játékosaimba sikerült beleoltanom a filozófiámat.
És az MBK Rieker Komárom sikerének a titka?
Nehéz erre választ adni, de ha mégis mondanom kell valamit, akkor az a csapatszellem, a győzni akarás, és a munkabírás. Én ezeket tartom a legfontosabb tulajdonságoknak egy játékos esetében is.
Tudva levő, hogy a cseh ember nem veti meg a sört. Árulja el, ha bajnok lesz a csapata, mivel koccint majd, szlovák vagy cseh sörrel?
Mivel Szlovákiában vagyunk, hát legyen szlovák az a sör! Igaz, hogy itt igazi pilzeni nincs, de nyugodt szívvel megiszom a csapolt szlovákot is.
LM, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”38990, 39143, 38199″}
