Mikóczy Dénes képzőművész, Párhuzamok, életképek, nézőpontok, világok című kiállítása kapcsán beszélt munkájáról.
Mikóczy Dénes már nagyon régen, valójában gyermekkora óta foglalkozik a képzőművészettel. Teleki Tihamér volt az első mestere, aki így fontos személy lett az életében. Az ő tanítása, az ő példája az életben és az ő képzőművészeti munkája döntő és meghatározó szempont volt számára. Mikóczy mindig is ezt a pályát szerette volna választani, de a családja eltanácsolta. A vegyészetet is hasonlóképpen szerette és úgy gondolta, hogy amellett lehet majd alkotni is, s így a szülőknek is valahogy kedvükben jár és önmagának is. Az élet aztán úgy hozta, hogy a pozsonyi diákévei alatt volt egy másik képzőművészmestere is, Anna Davčiková személyében, aki ma is jelentős képviselője a szlovákiai és a cseh képzőművészetnek. Jelenleg Prágában él, oktat és alkot.
Mikóczy egy alkotó embernek mondja magát, akkor is, amikor nem fejezte ezt ki vásznon, ecsettel, vagy egyéb képzőművészeti módon. Húsz éven keresztül Nagymegyer városának közéletében jelentős munkát vállalt. Valahogy próbálta a városban otthagyni a kézjegyét, tehát a városba fektette az energiáját. Így pl. a nagymegyeri termálfürdőnek öt éven keresztül az ügyvezető igazgatója volt. Ez alatt az idő alatt nyerte el a fürdő a mai formáját. Majd ez a munka befejeződött és alig várta, hogy hozzájusson a képzőművészethez. De az alatt az idő alatt is, amíg nem alkotott aktívan, a képzőművészetnek nagyon sok időt szentelt.
Hat alkalommal szervezett nemzetközi képzőművészeti szimpóziumot Nagymegyeren, ahol több mint száz neves képzőművész volt jelen a Kárpát-medencéből, és hagyták ott munkájuk legjavát. „A célom az, hogy ezek a munkák a városi galériában kapjanak helyet Nagymegyeren, hisz annyi ember megfordul a városban turistaként, s így illő is volna, hogy a városnak legyen galériája” – nyilatkozta.
A képzőművész, aki nem az egyetemen sajátította el a technikákat, azt is elárulta, hogy számos művészbarátja van, akikkel elsősorban a képzőművészeti szimpóziumokon ismerkedett meg, s azóta nagyon jó barátságot ápolnak nemcsak itt Szlovákiában vagy Magyarországon, hanem Szlovéniában, Romániában, Lengyelországban, Csehországban. „Nagyon sokat merítek belőlük, munkájukból, mint egyébként is az alkotók, a művészek merítenek egymás munkájából, egymás technikájából, esetleg meglátásából. Jelenleg is köszönet illeti egyik képzőművész, festőművész barátomat, Nemes Lászlót, a jelenlegi lendvai kiállításáért, és Nagyszombatban is lesz egy kiállítása” – tette hozzá.
Ezek nem az első ilyen Nagymegyertől távolabb eső kiálíítások, a képeit láthatták már máshol is. Számos helyen volt már kiállítása. El lehet mondani, hogy a világ minden sarkában vannak már képei, magántulajdonban is. Művészetkedvelők által akár ajándékként vagy saját gyűjteményükbe is vitték.
Azt is megtudtuk a beszélgetésből, hogy Mikóczy az ecset mellett a festőkést talán még szívesebben használja, akár még portré festészetnél is. A festőkés talán a legkifejezőbb festészeti eszköze. A téma választja, hogy az ember éppen milyen eszközzel szeretné kifejezni azt, amit gondol, azt, amit megél, amit üzenni akar.
Ő főleg azt festi meg, amit érez, de természetesen megrendelései is vannak. Elmondta, hogy ha valaki megkéri valamire, hogy valamilyen témával foglalkozzon, elgondolkodik rajta. A megbékélés témával volt így, amikor erre felkérték; témákat, gondolatokat mondtak, de ezekkel a gondolatokkal ő azonosulni tudott. Tehát valójában hálás is, ha valaki ötletekkel áll elő. Természetesen szűri a dolgokat, tehát bármit az ember nem fest meg, de ha gondolataiban megegyezik az alkotó világával, elképzeléseivel, akkor természetesen nyitott felé.
Arra a kérdésre, hogy mikor szokott festeni, van-e valamiféle kedvelt időpontja is, amikor úgy gondolja, hogy most oda kell állni a vászon vagy a paletta elé és dolgozni kell, a válasza az volt, hogy mindenképpen olyan időben, amikor az embernek tiszták a gondolatai, tehát nincs elfoglalva egyéb ügyekkel. Ha egy filozofikusabb gondolatról van szó, akkor inkább egyedül, teljesen visszavonulva szeret az ember alkotni. „Az embernek le kell, hogy tisztuljanak a gondolatai, nem szabad, hogy más valami zavarjon, mert akkor nem megy a munka” – magyarázza.
Jelenleg is dolgozik egy képen, amivel már több hete foglalkozik; ez annyira mély filozófiai gondolat, hogy valóban ennek érni kell, mert akkor jobban kikristályozódik az emberben.
Az örömalkotás apropóján csak annyit jegyzetett meg, hogy bár a világunk tele van mindenféle rosszal, hajlamosak vagyunk elmarasztalni saját magunkat, mint az emberiséget, de nem szabad, hogy az emberiségbe vetett hitünk meginogjon. „Valahol hinnünk kell abban, hogy igen is a jó létezik. Ez az élet egy szuper nagy kaland és csak hálát adhatunk a Teremtőnek, hogy mi ezt a lehetőséget megkaptuk. Nagyon szeretek utazni, nagyon sok helyen jártam és olyan mély benyomásokkal jöttem haza egy-egy útról, hogyha csak azt festeném meg, akkor is tudnék életem végéig mit festeni és témát találni. Nagyon szívesen dolgozom fel ezeket az élményeimet” – nyilatkozta Mikóczy Dénes, képzőművész.
A Pátria rádió Kaleidoszkóp című műsor június 1-jei adásában Lacza Tihamér beszélgetett a művésszel.
Mikóczy Dénes Párhuzamok – Életképek, Nézőpontok, Világok című kiállításának megnyitóját Nagy Andrea operaénekes, Kiss Helga versmondó előadása színesítette. A műsor házigazdája Csanaky Eleonóra volt. A kiállítást 2013. május 6-tól 15-ig láthatták az érdeklődők a Pozsonypüspöki Helyi Hivatal mellett működő Határokon Átnyúló Együttműködési Központ (CIIC) nagytermében. Videótudósítás a Magyar Interaktív Televízióban ITT>>>.
Pátria rádió nyomán, MV, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”39705″}
