Szereted a történelmet, de nem zavarnak a tények? Úgy érzed, eléggé kreatív vagy és élénk a fantáziád? Szeretnél egy nagy nemzet nagy múltjának megszületésénél bábáskodni? Igen? Akkor te vagy a mi emberünk: jelentkezz! Legyél te is szlovák történész! Erkölcsi bizonyítvány nem szükséges, pénz nem számít. Biztos állás – bizonytalan egzisztenciáknak is.
Mottónk: “aki uralja a múltat, az uralja a jövőt is; aki uralja a jelent, az uralja a múltat is”.
Kell, hogy legyen olyan szórólap, elektronikus körlevél vagy az “arckönyvben” világkörüli útra indított bejegyzés, amely legalább hozzávetőlegesen a fentiekben leírtakat tartalmazza s hozzá a szlovák központi költségvetésben elkülönített, legalább nyolc számjegyű keret a terjesztésre.
Máskülönben nehéz elképzelni, miként képződhet és koncentrálódhat egy negyvenkilencezer-harminchat négyzetkilométernyi földdarabon ennyi és ilyen szintű hivatásos csaló, hamisító, tolvaj és – újabban – hullarabló.
Kedves érintettek! Azt még értjük és megértjük, hogy a sikeres, magabiztos nemzeti jövő építése megköveteli a szilárd alapokat – tehát a nemzeti múlt, történelem meglétét. De könyörgöm, nem lehetne mindezt civilizáltabb körülmények között, kontinentális módszerekkel megoldani? Tehát valamivel kevesebb hazugsággal, történelemhamisítással s ami a legfontosabb: más nemzetek hősi halottainak a sírjukból való kiforgatása nélkül?
Nem szégyen húsz évesnek lenni. A fiatal felnőttkor ugyan tényleg nem egy problémamentes időszak, pláne egy olyan ország esetében, amelynek magzati létét egy kőkemény fasiszta államocska jelentette. A fogantatásról – az égbekiáltó igazságtalanság, hazugság és aljasság orgiájáról – melynek “ünnepét” épp e hó elején ülte a derék magyarság, már nem is beszélve. Mégis azt mondom, túl lehetne ezen lépni a Skultéty-ügyhöz fogható disznóságok nélkül is. A magyarokkal ugyanis meg lehet egyezni. Ha észrevettétek volna, fafejűkéim, a magyar kormányok egész sora mást sem csinált az utolsó államférfi eltávolítása óta (tegnap volt születésének 145. évfordulója), mint hogy egymást túllicitálva erősítették meg a már említett orgián született 1920-as döntést és annak az államhatárokra vonatkozó rendelkezéseit. Soha, egyetlenegyszer sem kérdőjeleződtek meg hivatalosan ezek a határok, még az olyan történelmi pillanatokban sem, amikor a korábban orgiázó párocska útjai elváltak egymástól és az önálló Szlovákia maga vette kezébe sorsa irányítását.
De mit is beszélek én itt össze-vissza! Jól csináljátok! Miazhogy jól? Brutálisan, félelmetesen, hihetetlenül jól! Egy nagy magyar államférfi nyomán (szabadon): a sz.ból hoztátok vissza a kormányzást, illetve abból csináltatok egy országot. Ehhez csak gratulálni lehet, mint ahogy ahhoz is, amilyen lenyűgöző sikerrel, a sértett fél minimális, érdemben ki sem mutatható ellenállása nélkül nyúltátok le magatoknak egy egykoron fényesebb napokat látott nemzet történelmét, múltjának tárgyi, szellemi emlékeit – és újabban halottait.
Végezetül csak a legnagyobb elismerés hangján tudok szólni a most vasárnap esedékes pompás pozsonyi koronázási ünnepségről, amely alkalmából felkerül a Szent Korona tökéletes mása az I. Lipót királyt alakító színész fejére, kezébe veszi a jogart és az országalmát. Legyetek türelmesek: néhány év múlva már a mainál sokkal halkabb lesz a szavuk azoknak a hőzöngőknek, akik szerint az az országalma nem a Szlovák Királyság mindenkori uralkodójának koronázási kelléke volt s e “tényt” közületek senki sem fogja kétségbe vonni. Az pedig óriási ötlet, hogy a koronázási ékszerek és ruhák másolatainak már most külön múzeumot emeltek. További évek kérdése csupán, hogy a nemzet emlékezetében eredetivé nemesüljenek.
Ez most egy ilyen világ, hogy ezt meg lehet csinálni.
Szűcs Dániel, Felvidék.ma{iarelatednews articleid=”40241,40176″}
