A románok kikaparták sírjából, a szlovákok magukkal vitték, néhány magyar szakember pedig búcsúzásként még bele is rúgott ebbe a jobb sorsra érdemes hadfiba. Vivien Reding sem fogalmazhatott volna gyalázatosabban, mint ez a kettő adófizetők pénzén kiképzett történész.
Babucs Zoltán hadtörténész beszélt arról, hogy a szlovák történetírás igyekszik hősöket kreálni magának, Skultéty László azonban magyarnak tekinthető, amit az is bizonyíthat, hogy korabeli magyar szokás szerint születésnapja egybeesik névnapjával. Elmondta, Skultéty a Habsburg Birodalom
valamennyi fontos hadjáratában részt vett életében, így a hétéves háborúban (1756-1763), harcolt Hadik András híres berlini portyáján, illetve a napóleoni háborúkban, az 1789. október 22-ei, törökök elleni csatában pedig megsebesült, amiért ezüst vitézségi éremmel jutalmazták. Megemlítette, hogy Skultéty László nem fogadta el I. Ferenctől a tiszti kinevezést. Garay János Az obsitos című költeményét is róla mintázta, az ő történetéből született Kodály Zoltán Háry János című daljátéka, ezt megirigyelhették a magyaroktól a szlovákok – vélekedett.
Hermann Róbert, a Magyar Tudományos Akadémia doktora rámutatott: a császári és királyi hadseregnek valamennyi huszárezredét Magyarországról állították ki, így ők, ha etnikailag nem is, de hovatartozás alapján magyarnak számítottak. Mint mondta, voltak vegyes legénységű ezredek, az 1848-as Székely Huszárezrednek például két százada románokból állt, más huszárezredek pedig 60-80 százalékban szlovákokból.
Írásos dokumentumai alapján lehetne meghatározni Skultéty László huszár zászlótartó identitását – mondta Hermann Róbert hadtörténész, aki szerint a magyarság egyik jelképe Háry János, azaz Skultéty László. Hogy melyik ujjából szopta ezt a badarkát a nagy akadémiai doktor, elfelejtette elárulni. De
azért még belerúgott ebbe a kihantolt Skultétybe, akit ő nem is tart magyarnak.
Skultéty László nem nagyotmondásairól volt nevezetes, hanem a tisztességben teljesített szolgálati éveinek nagy számáról és az azok során tett becsületes helytállásáról volt híres.
Nehéz volna elhinni, hogy abban a korban, amikor a tisztesség még számított, és a becsület mindennél fontosabb volt, a köztiszteletben álló huszárkornétást viccfiguraként, nagyot mondóként, kocsmai hazudozóként kívánta volna megörökíteni Garay János elbeszélő költeményében.
Háry János nevével nem találkozunk az akadémia által kiadott Új Magyar Nagylexikonban. Tolnai lexikona még megemlékezik róla, mint képzeletbeli típusról. Garay János leghíresebb verses elbeszélésének, Az obsitosnak humoros hőse, a nagyzoló, furfangos és mókás kiszolgált magyar baka régimódi alakja, aki hazatérve, falujába azzal szerez tekintélyt és biztosít ingyen mulatságokat, hogy környezetének, a nagyvilágban járatlan együgyű embereknek hihetetlen katonai hőstetteket, kalandokat és egyéb naiv meséket füllent. Nevével általában a hencegő tudákosokat jelölik.
Ez az öreg baka lenne a tisztességben megöregedett Skultéty huszárzászlótartó? Nem! Kár hogy történészeink tudatlanságukkal hencegnek. Kellő olvasottsággal tudhatnák, hogy a messziről jött ember, azt mond, amit akar, mert utánajárni nincs mód. Garay a messzi India egyik országrészéről
(ahonnan az akkori ismeret szerint a Kárpát-medencébe beköltöző üstfoltozók népe is származott), Harijanáról nevezte el hősét. Tudálékos okoskodás, hogy az 1831-ben elhunyt Skultéty állt volna modellt Garay Jánosnak 1843-ban megjelent költeményéhez.
Sokkal inkább a néhai báró Francois de Tott (1733-1793), aki korának ismert személye volt. Byron, a költő is megemlítette Don Juan című művében. Tóth András II. Rákóczi Ferenc szabadságharcát követően került Franciaországba, és az első francia huszárezredben, a Bercsényi huszárezredben teljesített kifogástalan szolgálatáért bárói rangot kapott. Fia, Tóth Ferenc francia diplomata lett, Franciaország nagykövete volt Bahcsiszerájban, a Krími Tatár Kánság fővárosában, majd Konstantinápolyban volt a francia követség titkára. Mint tehetséges hadmérnök, 1769-ben részt vett a Dardanellák megerősítésében, modernizálta a török tüzérség fegyverzetét, irányításával különösen nagy ágyúkat öntöttek. A szultán megjutalmazta a bárót, aki gazdagon tért vissza Franciaországba, ahol megírta az „Emlékiratok a törökökről és tatárokról” című könyvét. Amszterdamban adták ki 1784-ben. Később terveket készített a szuezi csatorna megépítésére. A francia forradalom elől 1791-ben Svájcba költözött, ahonnan halála előtt visszatért Magyarországra. Életpályája olyan hihetetlen volt, tettei annyira fantasztikusak, hogy nem csak Garayt ihlették meg, de báró Karl Friedrich Hieronymus von Münchhausent is. Könyvében, az 1781-ben megjelent Vademecum für lustige Leute-jában (A vidám emberek zseblexikona) olvashatjuk: „Konstantinápoly közelében egy óriáságyú látható, amelyet külön megemlít nemrégiben közzétett emlékiratában báró Tott.” (De ezt nem Tott, hanem még a nevezetes brassói Orbán mester öntötte 1453-ban.) Az orosz szolgálatában a törökök ellen harcoló német katonatiszt könyve nagyotmondó meséiről vált híressé, alakja pedig Münchhausen báró néven közismertté. Ezeket azért történészeknek illene ismerni, mielőtt szegény megbolygatott, sírjából kirángatott Skultéty Lászlót nagyotmondó hazugnak hazudják!
Napóleon elfogását a magyar történelemből vette Garay. Kicsit átköltötte, mert nevezetes királyfogás ugyan nem ott, nem akkor történt, de volt történeti alapja. Luka József nevű Hont vármegyei magyar huszár, a schmalkaldeni háború egyik csatájában foglyul ejtette I. János Frigyes szász választófejedelmet. Ő nem kisebb kulcsember volt akkoriban, mint a schmalkaldeni szövetség (1531-ben alakult) feje. Elfogásával a magyar huszár a háború sorsát egyszeriben megfordította. Ezért a hőstettért V. Károly német-római császár aranysarkantyús vitézzé ütötte, és aranyláncot akasztott a nyakába.
Történészek, kéne a régi iratokat tanulmányozni és az irodalmat is olvasni, nem csak a levegőbe habratyolni!
Szegény Skultétyt ezzel a háris ostobasággal békén hagyhatnák, meg minket is.
Halasy-Nagy Endre/Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”40169,40235,40241,40186″}
