Az egész Kárpát-medence, de szűkebb régiónk is híres arról, hogy rendkívül szép lányok és asszonyok élnek itt. Ugyanakkor nem mindenki tudja, hogy a múltban az egyik környékbeli leány arcképe egy fizetőeszközt – papírpénzt – díszített.
Az akkori Magyarországon emberek millióinak keze között fordult meg az ő arcképével ellátott bankó.
Az egész történet 1939 húsvétvasárnapján kezdődött, amikor Budapestről Bénybe utazott Moskó Kálmán, ismert festőművész és grafikus. A helyi templom és vendéglő előtt ünneplőben álldogáltak a fiatalok. Az átutazó figyelmét már máskor is felkeltette egy-egy különlegesen szép népviselet vagy egyik-másik fiatal lány nemes arcvonásai. Ilyenkor fényképezőgépével rögtön megörökítette őket. Amikor visszatért Budapestre, és előhívatta a filmet, figyelmes lett az egyik portréra, amely egy rendkívül csinos arcú, 16 éves fiatal lányt ábrázolt. Mint később megtudta, Rudas Valika volt a neve, aki akkoriban a bényi általános iskola tanulója volt.
Moskó a fényképpel egy rövid levelet küldött az iskola igazgatójának, amelyben megkérte: egyezzen meg a lány szüleivel, hogy portrét készíthessen róla. Azok beleegyeztek, így még abban az évben visszautazott a festőművész, és 2 hetet töltött Bényben, ahol naponta 23 órán keresztül dolgozott a lány portréjának megfestésén.
Valika szülei hivatalosan beleegyeztek, hogy lányuk portréja egy bankón is megjelenjen. Néhány hónap elmúltával, 1940-ben forgalomba is került az új 2pengős bankó, amely az akkori Magyarország területén volt használatos. 1941 áprilisában Valika nem kis meglepetésére a Magyar Nemzeti Banktól 1000 pengő érkezett postán nevére – ez volt a jutalma azért, hogy arcképét kölcsönözte a fizetőeszköznek. Ezért a pénzért a család bebútorozta a nappalit. Érdekességként megemlítjük, hogy a leány portréja később, 1945-ben egy devalválódott 100 000 pengős bankón is megjelent, majd egy évvel később egy újabb papírpénzen is.
A 2. világháború szenvedései után Rudas Valériát a Brünn melletti Lelkovce községbe vezérelte a sors. Ott talált munkát egy bizonyos dr. Vilém Goldflamnál, és később ott ment férjhez. A morva fővárosban maradt, ott élt élete végéig.(2oo6). Malýné Rudas Valéria ugyan már nem él, az alsógarammenti lányok szépségéről azonban kitörölhetetlen jelet hagyott a gyűjtők (és remélhetőleg ennek az írásnak köszönhetően régiónk lakosságának) emlékében is. Egyébként más pengő-bankón is volt bényi lány, egy bizonyos Csonka Julianna – ő az 5 pengősön volt látható.
Ez azért különös, mert papírpénzen általában olyan híres emberek szerepelnek, akik már többnyire nincsenek az élők sorában. Azonban a bankók története sorában is ,mint mindenben az életben, ez alól is van kivétel, hiszen a gyönyörű Erzsébet királyné, Sissi után, akinek a képe szintén, még élete során helyt kapott bankón, a bényi Rudas Valériát is az a megtiszteltetés érte, hogy még életében megfestették a képét a a százezer millpengőn, a 100 pengőn, a 20 pengőn és az 5 pengőn. Az egykori Magyarországon emberek millióinak keze között fordult meg ez a papírpénz. Értéke nem volt.
Az első Magyarországon forgalomba hozott papírpénz Mária Terézia idején (1740-80) jelent meg, de nem volt kötelező elfogadni, csak II. József uralkodása idejétől. Az első magyar kiadású és gyártmányú papírpénzt az első felelős kormány pénzügyminisztere után Kossuthbankóknak nevezték, amelyek 2 forintos címlettel 1848. augusztus 14-én
jelentek meg.
A pengő egykori magyar pénznem volt. 1927. január 1-jén vezették be a magyar korona helyett, s mintegy húsz évig, 1946. július 31-éig volt törvényes fizetőeszköz. Váltópénze a fillér volt (1 pengő = 100 fillér). Bevezetése az első világháborút és Trianont követő gazdasági válság utáni stabilizációs program része volt, az újabb világháborút követően mégis a világtörténelem legsúlyosabb hiperinflációját szenvedte el. Bár több próbálkozás is volt az infláció megfékezésére, végül a forint bevezetése vezetett a gazdasági stabilitás helyreállásához. Bár több próbálkozás is volt az infláció megfékezésére, végül a forint bevezetése vezetett a gazdasági stabilitás helyreállásához.
A pengő elnevezést már a pénznem bevezetése előtt is használták a (nemes) fémpénzek megjelölésére, vagyis olyan pénzekre, melyek szép pengő hangot adtak ki, mikor szilárd felülethez ütötték. A forintbankjegyek bevezetése után a pengő kifejezést az érmék megjelölésére használták.
Az első világháború kitörése után a nemesfémpénzeket bevonták, majd később az infláció miatt minden fémpénz eltűnt a forgalomból. Így a pengő pénznév kiválasztása (figyelembe véve a fenti jelentést) egyfajta stabilitást tükrözött. A független Magyarország valutájának nevét nem vita nélkül választották ki. Abban egyetértés mutatkozott, hogy magyar nevet kell választani. Olyan nevek merültek fel, mint a turul, a turán, a libertás vagy a máriás.
Az első világháborút követően az akkor forgalomban lévő korona a fokozódó infláció során értékét vesztette. A gazdasági stabilizáció részeként a pengő az elértéktelenedett koronát váltotta fel. Kibocsátásakor 1 kg arany értéke 3800 pengő volt. 1 pengő 12 500 koronát tett ki. A koronával ellentétben forgalmi aranypengőt már nem adtak ki.
A pengő az értékét a második világháború végén a különféle okok – például a súlyos háborús pusztítás következtében kialakult, egyesek szerint azonban mesterségesen gerjesztett áruhiány – miatt meginduló hiperinfláció során teljesen elvesztette. A csillagászati számokat elért névértékek csökkentése végett bevezették az adópengőt, de ez már nem sokáig tartotta életben a pengőt. A stabilizációs törekvések során új pénznemként a forintot vezették be 1946. augusztus 1-jén. Az új pénz bevezetésekor 1 forint 400 000 kvadrillió pengőt, vagy 200.000.000 (kétszázmillió) adópengőt ért.
A pengő 1946-os hiperinflációjának mértéke sokáig világrekord volt, 2008-ban ezt a „címet” Zimbabwe pénzneme hódította el a pengőtől. Viszont a világon valaha kiadott legnagyobb címletű bankjegy továbbra is a magyar egymilliárd bilpengős bankjegy, mely 1000 trillió pengőnek felelt meg (1021), de ezt nem hozták forgalomba.
A Garam alsó folyásának jobb partján fekvő, közel másfél ezres lélekszámmal rendelkező Bény községet körülölelő egyedi avar sáncok, a területet a Kárpát-medence páratlan értékű emlékhelyévé emelik. A zömében magyarok által lakott település azonban nemcsak a régebbi korok jegyeit őrzi, de a magyarság megtelepedésének különböző szakaszairól is vall.
Egyes feljegyzések alapján Bény község határában ütötték lovaggá 998-ban I.István királyt. A 12. században épült temploma és rotundája a mai napig szemet gyönyörködtető látvány, melyet nemcsak a hazai , de a külföldi turisták is szívesen látogatnak.
Szinte a kezdetektől fogva ápolták és őrizték, s a mindennapokban megélték azt a gazdag hagyományt, melyet a páratlan szépségű kurtaszoknyás népviselet koronázott meg. A világon egyedülálló népviselet a legenda szerint a törökök itt tartózkodása idején alakult ki, amikor is a török basa utasítására le kellett a szoknya aljából vágni egy araszt, hogy néha kivillanjon a fehérnép térde.
A szemérmes asszonyok ezt ugyan eléggé foghúzósan, de teljesítették. A szoknya alját ugyan lekurtították, viszont a derékrészt ugyanilyen megfontolásból levitték a csípőre, s így a basa parancsa is teljesítve lett, de szemérmetesnek is megmaradtak.
Bény község emlékhelye és a népviselete mellett büszke lehet arra, hogy egy volt leány része volt a magyar pengő történetének.
Miriák Ferenc, Felvidék.ma
A képek kattintással nagyíthatók!
