Az 1956-os magyar forradalom és függetlenségi harc kitörésének évfordulóján ünnepelte 80. születésnapját Bartusz György Munkácsy-díjas szobrász, festőművész, akcióművész és egyetemi tanár.
Bartusz György életét meghatározó háromszög csúcsai: Kéménd, Prága és Kassa.
Kéménd a szülőhely, a szülők, a család – mind-mind máig érvényes üzenetekkel tarisznyázta fel.
Prága a képzőművészeti főiskola, ahol nem a nyelvtudás volt az elsődleges, hanem a tehetség, az alkotói sokszínűség és szívósság.
Kassa a kínkeserves alkotói korszakok színtere és a tanári pálya bővizű folyama.
Bartusz György több műfajú képzőművész. Nehéz beskatulyázni, habár posztmodern alkotónak is szokták nevezni. Volt alkalmam a gesztusfestészetet bemutató produkcióján részt venni, illetve a mostani szóhasználat szerint performansznak is minősíthető akcióin jelen lenni, azoknak részese lenni. Azt pedig, hogy könyvillusztrálására is ráadta a fejét, párjának, Jana Bodnárová jeles szlovák költő- és írónőnek köszönhetjük. Két gyermekkönyv: Mit láttam a tónál című szlovák-német kétnyelvű kötet, és a Vágtató lovacskák szlovák gyermekversek egyaránt példával szolgálnak íróknak-költőknek és illusztrátoroknak: az őszinte gyermeki rácsodálkozást a világra nem helyettesíthetik a fiktív és erőszakosságra sarkalló agyszülemények, sablonok szerint írt történetek.
Bartusz György sokszínű alkotói tevékenységének aranyfedezete: embersége. Csak két villanás. Amikor édesanyja hetvenévesen festeni kezdett, a már elismert művész fia olyan lelkesedéssel és rajongással egyengette útját és nyugtázta sikereit, amint azt általában a szülők teszik gyermekeik esetében. Vagy: Kiállításokon, tárlatokon többször megfigyeltem, hogy volt és jelenlegi tanítványai állandóan körülötte forgolódnak, sündörögnek, neki pedig akár a tanszék műtermében, mindegyikhez van valami eligazító szava, gesztusa.
Személyesen is volt módomban megcsodálni Bartusz György szívósságát. A kilencvenes évek elején Pozsonyba invitálták a pozsonyi Képzőművészeti Főiskolára, ahová közel tíz esztendőn járt be Kassáról. Ott született meg benne a felismerés, hogy Kassa is méltó egy művészeti kar létrehozására, amire a várost történelmi, képzőművészeti tradíciói és felkészült szakmai gárdája egyaránt predestinálja. Magára vállalta a tervezet elkészítését, a végtelen kilincselgetést a hivatalokban, a többszöri kudarcot, amelyek inkább megacélozták, mint eltántorították volna szándékától. Kezdeményezése sikerrel járt: 1999-ben megnyílt a kassai Műszaki Egyetem design tanszéke, amelynek alapító tanszékvezetője lett.
Bartusz György munkáiban közösségünk múltja is megjelenik a város központjában,
A Kazinczy Ferenc és Baróti Szabó Dávid emléktáblákban a Fő utcán, illetve a járókelők között elvegyülő Jakoby Gyula garabonciás szobrában, az Erzsébet utcában. Mondhatjuk az utóbbi elégtételként: a hivatalos kultúrpolitika levette Jakoby Gyula nevét a megyei képtár homlokzatáról, de Bartusz György szobra visszaadta a nagy elődöt a kassaiaknak.
Bartusz György itt van közöttünk: vibráló alkattal, tele tervekkel, közösségi dolgaink helyzete miatti aggodalmakkal. Igazi köszöntése az, ha odafigyelünk rá és alkotásaira, közösségünk egyik értékes tagjára, akit a szakma már európai mércével mér!
Máté László, Felvidék.ma
Fotó: rosa, korzar.sme.sk
{iarelatednews articleid=”41083,38923,37808″}
