A Felvidéken több rendezvény sorozatával fejezték ki a székely önrendelkezési törekvésekkel való szolidaritást – a székely menetelés napján, október 27-én. A rendezvények szervezői között volt a Via Nova ICS, az MKP és a Diákhálózat is. (Képes beszámolókkal frissítve)
Az Egy Jobb Komáromért a Békemeneten és Pozsonyban is ott volt
Az Egy Jobb Komáromért Polgári Kezdeményezés előbb Budapesten járt, ahol a dél-komáromi polgármesteri hivatal által indított autóbuszokkal érkezett meg az október 23-ára tervezett harmadik Békemenetre. Az EJK tagjai és dél-komáromi barátaik a Civil Összefogás Fórum által szervezett budapesti rendezvény előtt tiszteletünket tették Tarján, az 1956-os áldozatok emlékművénél.
Az EJK tagjai vasárnap, október 27-én ott voltak azon a pozsonyi szimpátiatüntetésen is, melyet a Via Nova ICS szervezett a Székelyek Nagy Menetelésével szolidaritást vállalva: székely zászlókkal, molinókkal felszerelkezve békésen demonstráltak közel félszáz résztvevővel együtt az Európai Unió Háza előtt, majd a tömeggel átvonultak a román nagykövetség épülete elé.
A Diákhálózat szolidaritást vállal a székelyföldi törekvésekkel – A Diákhálózat aktivistái ma hajnalban négyszáz színes mécsesből összeállított székely zászlót helyeztek el a pozsonyi román nagykövetség előtti téren.
„Megmozdulásunk célja az volt, hogy a szlovákiai magyar egyetemisták szervezete ezúton biztosítsa támogatásáról az erdélyi magyarság önkormányzatiságért tett erőfeszítéseit. Figyelemfelkeltő akciónkkal szolidaritásunkat fejezzük ki a Székelyek Nagy Menetelése résztvevőivel.
Ezen szimbolikus gesztus révén szorgalmazzuk teljes mellszélességgel a székelyföldi kezdeményezés értékeit: a hatékony kisebbségvédelmet biztosító önkormányzatiságot és a lehető legalacsonyabb szintű döntéshozatalt jelentő szubszidiaritást.
A szlovákiai magyar közösség állapota számos vonásában megegyezik az erdélyi magyarság helyzetével. A kisebbségi jogok következetlenek és nehezen érvényesíthetőek, a magyarlakta régiók gazdaságilag elmaradottak, és a kisebbségek nem rendelkeznek megfelelő intézményi eszközökkel ahhoz, hogy megvédhessék magukat a többség diszkriminatív akaratával szemben. Ezek a problémák együtt idézik elő közösségünk tagjainak asszimilációját és elvándorlását.
Álláspontunk szerint a kedvezőtlen helyzeten az Európai Unió tagállamain belül is működő gyakorlat átültetésével lehetne túllépni, miszerint az őshonos nemzeti kisebbségek a kizárólag őket érintő kérdésekben saját maguk dönthetnek. Meggyőződésünk, hogy ezen elv gyakorlati átültetése teszi lehetővé nemzeti identitásunk problémamentes megélését, hosszabb távon pedig közösségeink megőrzését és gyarapodását szolgálhatja.
A közép-kelet-európai régió stabilitása és sikeressége függ attól, hogy Románia, Szlovákia és más nemzetállamok a jövőben egyenrangú partnerként kezelik-e a területükön élő őshonos kisebbségeket. A Diákhálózat társadalmi szerepvállalásával a jövőben is ezt a cél kívánja szolgálni.”
A Via Nova a pozsonyi Európai Unió Háza elé szervezte megmozdulását.
A Székelyek Nagy Menetelésével egyidőben, vasárnap délelőtt 11 órakor szervezett szimpátiatüntetést a Via Nova – Új Út ICS. Az ifjúsági szervezet felhívására Pozsonyban, az Európai Unió Háza előtt gyűltek össze körülbelül háromtucatnyian, köztük a szervezők mellett a Fidelitas, az Egy Jobb Komáromért polgári társulás, a Somorja Hangja polgári társulás és más szervezetek képviselői.
A tüntetők székely és magyar zászlókkal, valamint molinókkal üzenték, hogy a székelyek mellett állnak úgy az önkényes közigazgatási átszervezés elleni, mint az autonómia kivívásáért folytatott küzdelmükben.
A székelyek 12 pontjának felolvasását követően Gubík László, a Via Nova elnöke szólt beszédében a történelmi autonómiájukról, amelyért mindig megharcoltak a fegyver, az emberi leleményesség, vagy a jog eszközével. Mint elmondta, nem csupán magyar sorsközösségről van most szó, hanem egy ügy mellé is oda kell állnunk.
„Igazán nagy eredményeket csak akkor tudunk elérni, ha fellépünk nemzeti érdekeink mellett, és kiállásunk az egyetemes igazság erejével párosul. Az egyetemes igazság pedig nem ismer földrajzi határokat vagy nemzeti színezetet” – foglalta össze a székelyek által nyújtott követendő példát. Beszédét a Via Nova által szervezett megmozdulás jelmondatával zárta: „Ma mi állunk ki a székelyekért, holnap ők értünk.”
A tüntetők ezután maguk is menettel csatlakoztak a székelyföldi menet eszméjéhez. Mintegy 2 kilométert megtéve, árgus rendőri szemektől kísérve, átgyalogoltak a tüntetés eredetileg tervezett helyszínére, a pozsonyi román nagykövetség épületéhez.
Azt a helyszínt végül nem engedték tüntetési céllal lefoglalni, ugyanis Pozsony-Óváros városi hivatala közlése szerint magánterületnek minősül. Később derült ki, hogy igencsak nagy felfordulás lehet Pozsony-Óváros városi hivatalában, ha a saját dolgaikkal sincsenek tisztában, ugyanis a kérdéses terület az önkormányzat tulajdonát képezi.
A rendőrök többeket igazoltattak a tüntetők közül, és szabálysértési eljárást helyeztek kilátásba, hogy eltántorítsák a demonstrálókat az eredeti szándékuktól. A tüntetők azonban a gyülekezési szabadságjogaikkal élve mégis felvonultak a nagykövetség épülete elé, a szervezők elhelyezték az intézmény postaládájában a székelyek felhívását, végül a résztvevők elénekelték a székely himnuszt – áll a Via Nova – Új Út ICS közleményében.
A Magyar Közösség Pártja október 27-én 15.00 órától Dunaszerdahelyen (a kultúrház előtt), Párkányban (a Csemadok-házban), Rimaszombatban (a Fő téren) és Szomotoron (a kultúrházban) szimbolikus aláírásgyűjtést hirdet, szolidaritást vállalva a Székelyek Nagy menetelésével.
Dunaszerdahelyen, a városháza előtt két órán át tartó kulturális program keretében gyűjtötték az aláírásokat. A téren az aláírók között megjelent Dunaszerdahely polgármestere Hájos Zoltán, és a négyszeres korábbi polgármester Pázmány Péter is.
Berényi József, a Magyar Közösség Pártjának elnöke miután ellátta kézjegyével az aláírásgyűjtő ívet, a mikrofon elé lépve köszöntötte a téren összegyűlt mintegy kétszáz embert:
„A szimpátia jele ma egy aláírással nyilvánítható ki az erdélyiek irányába. Egy-két hétig szeretnénk gyűjteni az aláírásokat. November 7-én, Budapesten, a Magyar Állandó Értekezleten szeretném ezeket az aláírásokat átadni erdélyi barátainknak. Amikor az államnyelvről szóló törvényt szigorították, ők is aláírásokat gyűjtöttek a mi érdekünkben, holott tudták, hogy ennek jogi értelemben nincs jelentősége. Szolidaritásbeli, lélektani jelentősége viszont igen. Majdnem 40 ezer aláírást kaptunk az erdélyi magyaroktól, majdnem többet gyűjtöttek, mint mi. Szeretnénk ezt viszonozni, de azt is tudjuk, hogy az erdélyiek nem csak önmagukért mentek ki ma az utcákra, hanem az autonómia gondolatáért. Ez nem csak őket érinti. Úgy érzem, hogy az autonómia és önkormányzatiság kérdésében elsősorban nekünk önmagunkat kell meggyőznünk. Nem csak a szlovák társadalommal és politikával szemben kell megvívni ezt a csatát, hanem – sajnos – a magyar közösségünkben is. Sokan gondolják ugyanis, hogy ez fölösleges magyarkodás. Ez óriási hiba. Egy héttel ezelőtt hirdettük meg ezt az összejövetelt, ám a Felvidék.ma és a Hírek.sk portálokon kívül – úgy tudom – más felvidéki médiák nem is tájékoztattak erről. Nem is olvashattak erről az emberek, amit nagy hibának tartok. Minden médiának, üzenetet továbbító intézménynek a célja kellene lennie, hogy az ilyen lehetőségekről tájékoztasson.
A Duna Televízióban legalább ma reggel szóltak erről. A helyzetünk nem könnyű, hiszen 110 ezerrel vagyunk kevesebben, mint húsz évvel ezelőtt. Az asszimiláció és az általunk lakott településekbe való bevándorlás jelentős, Észak-Csallóközben különösen. Ma még, ha meghúzzuk a képzeletbeli vonalat Somorja és Ipolyság között, akkor létezik egy tömbmagyarság ezen a vidéken, akik számára elérhető és alkalmazható lenne a területi autonómia, ha erre meg volna az akarat.
A területi autonómi arról szól, hogy az mindenkié. Egy Somorja, Komárom, Ipolyság háromszögben működő régió példája lehetne a Közép-európai megoldásoknak. Nem vitatom ennek az esélyeit és lehetőségeit, ez valójában csak megértésnek, jó szándéknak és a magyarság belső erejének a kérdése. A többiek számára természetesen a perszonális és a kulturális autonómia az, ami megvalósítható.
Ha Nyugat-Európa számos országában működhet hasonló intézmény, akkor miért ne lehetne így, itt, Szlovákiában is?! Úgy hiszem, elsődlegesen rajtunk múlik, hog lesz-e sorsforduló a következő időszakban. Önmagunknak kell kitűzni a célokat, és e mögé felsorakoztatni az erőt, és ennek pozíciójából meggyőzni a többséget, hogy ez a megoldás mindenki számára jobb. A mai aláírásgyűjtéssel mi is elkezdünk egy folyamatot, és bízom abban, hogy ez 2016-ra legalább olyan erőt kap majd, hogy az autonómia igénye végre a szlovák parlamentben is erőt kap” – mondta Berényi.
A Duna két partjáról együtt fejezték ki szolidaritásukat a székelyekkel
Vasárnap délután 16.00 órakor Esztergomban a Mária Valéria Híd lábánál a székely és magyar zászló alatt gyülekeztek az esztergomiak és többen Párkányból és a környékről is, hogy kifejezzék a székelyekkel való szolidaritásukat az autonómia tüntetés napján.
Pálmai József tanár köszöntötte a Duna bal partjáról érkezetteket, elénekelte azt az ősi magyar éneket, melyet minden évben a csíksomlyói zarándokúton énekelnek (Óh én édes jó Istenem…), majd egy erdélyi – székelyföldi történelem óra keretében ismertette az Erdélyben, Székelyföldön élő testvérek szellemi értékeit, emberi magatartásuk példaértékű megnyilvánulásait. Hangsúlyozta, hogy azt is nagy eredménynek tartja, hogy az autonómia mellett nyíltan kiállhatunk, s erre kérte a több mint száz fős gyülekezetet is.
Székely és magyar zászlók lengtek a szélben, s a legszebb erdélyi népdalokból versekből is ízelítőt kaptak a résztvevők. Az együttlét a székely himnusz eléneklésével fejeződött be. (DE)
Aláírásgyűjtés az érsekújvári MKP szervezésében
A Magyar Közösség Pártja Érsekújvári Járási Szervezete aláírásgyűjtést indított a Székelyek Nagy Menetelésével való szolidaritás mellett. A támogató nyilatkozatot Párkányban a Csemadok Házban lehet aláírni október 27-én, vasárnap 15:00 órától 18:00 óráig. Hétfőn (okt. 28.), kedden (okt. 29.) és szerdán (okt. 30.) ugyanott 08:00 órától 10:00 óráig és 16:00 órától 18:00 óráig lehet a támogató nyilatkozatot szignózni.
Párkányban elsők között Farkas Iván, az MKP alelnöke és Szigeti László, az MKP OT elnöke látták el kézjegyükkel a petíciós íveket.
Izsán is csatlakoztak szimpátiatüntetéssel a Székelyek Nagy Meneteléséhez. Zakar Vince fényképeit közöljük:
Rimaszombatban a történelmi Fő téren és a Három Rózsa kávéházban gyülekeztek.
Auxt Ferenc, az MKP Rimaszombati járási elnöke elmondta, hogy Rimaszombatban már a mise és az istentisztelet után is gyűjtötték az aláírásokat. Senkit sem kellett különösebben kérni, aláírásukkal fejezték ki szolidaritásukat székely testvéreikkel.
Több mint 160 aláírás gyűlt eddig össze. Cziprusz Zoltán, a Via Nova Ics helyi elnöke és tagtársai is fontosnak tartották, hogy kijöjjenek a megmozdulásra, de több vidéki településről is beutaztak. Auxt Ferenc járási elnök megjegyezte: reméljük, a következő menetélés már Felvidéken lesz, mert úgy Székelyföldön, mint itt fontos, hogy a saját ügyeinkről mi magunk dönthessünk.
Cziprusz Zoltán ehhez kapcsolódva kifejtette: nagy jelentőséggel bír, ha a székelyek céljaikat elérik, mert az komoly kihatással lehet a mi törekvéseinkre is.
1956-ra emlékeztek és támogatták a székelyek autonómiáját Szepsiben
Gábor Lajos, szepsi református lelkész kezdeményezésére, október 27-én vasárnap, Szepsiben megemlékeztek az 1956-os forradalomra és szabadságharcra, valamint támogatásukról biztosították a székelyeket autonómia-törekvésükben. A katolikus hívők Mons. Gábor Bertalan r.-kat. esperes vezetésével érkeztek együtt vonulva fél tizenegy órakor a református templom elé.
A 25. zsoltár első versének eléneklése után egy katolikus ének, a Béke fejedelme következett, majd Gábor Lajos köszöntötte a jelenlévő mintegy 300 résztvevőt, akik között ott volt Zachariáš István polgármester is. Elmondta miért jöttek össze, visszatekintet az 1956-os forradalomra és szabadságharcra, emlékezett a hősökre egyben szolidaritásáról biztosította a székelységet autonómiatörekvésükben. Gábor Bertalan miután mindenkit köszöntött, a székely szabadságról beszélt. Meg arról, hogy közösen felelősek vagyunk egymásért és történelmünkért. Minden nemzedék maga írja történelmét, ők tehetnek azért, mi történik velünk és körülöttünk. Ezért kell megfogni egymás és Krisztus kezét.
Az egyházi vezetők imáikban és elmélkedéseikben a közös összefogás és sorsközösség vállalás fontosságára figyelmeztettek felekezetre és helyhez kötődésre való tekintett nélkül. A nemzeti színű szalag és zsinór jól szimbolizálja a mindenkori történelmi küldetést, egyetlen szál vagy szín elhagyása identitászavart okoz, ami a sajátos történelmi küldetés nem teljesítését jelentheti, ezért nélkülözhetetlen a belekapaszkodás Istenbe és egymásba.
A résztvevők ezután megkoszorúzták a népek szabadságáért emelt kopjafát, amelyet Tőkés László avatott föl 1990-ben. Zárásként elénekelték nemzeti imádságunkat és a Székely Himnuszt. A református gyülekezet úrvacsorára tért a templomba, a katolikusok visszatértek otthonaikba. /Fotón: Jobbról Gábor Bertalan, középütt Gábor Lajos/ (Balassa Zoltán)
***
Prágában, a Görgey Artúr Társaság csehországi magyar tagjait se hagyja közömbösen székely testvéreink autonómia iránti törekvése. „Mi is felemeltük hangunkat a mai tüntetésük és menetelésük támogatására. Részünkről minden tőlünk telhetőt megtettünk, hogy törekvésük eredményes legyen. Szívből kívánjuk, hogy küzdelmüket siker koronázza. Minden magyar felelős minden magyarért!” – nyilatkozta a Felvidék.ma-nak Palágyi István György, a GAT elnöke.
Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”31212,42319,42288,42445,42394″}
