Bár így november elején gyertyák fényében úszik a losonci köztemető is, számos sírhely marad az emlékezet eme jele nélkül. Közöttük olyan családok és személyiségek sora, akik egykor igen sokat tettek a városért.
A mai losonci köztemető két részből áll, amelyeket egy aszfaltozott út és egy parkoló választ el egymástól. Bal oldalon az egykori evangélikus-katolikus városi temető, jobb oldalon pedig az egykori református temető.
A református temetőre való legrégebbi utalás egy 1668-as bírósági eljárásból maradt fenn, amelynek során Sass András meggyilkolása perében a bűnöst arra ítélték, hogy 200 Frt-ot fizessen a losonci temető bekerítésére.
A legrégebbi, a halálozási időpont alapján azonosított sírhelyek az 1730-as évekből származnak
A temetőt az 1880-as évek első felében tették rendbe, akkor nyerte el mai formáját. 1946-ban államosították, az egyház csak az 1989-es változások kapta vissza mindennemű kártérítés nélkül. Déli részébe már ekkor is mindenki temetkezhetett.
Az egyháznak nem volt anyagi fedezete arra, hogy az igényeknek megfelelően tartsa rendbe a temetőt, ezért 1998 második felében azt átadta a városnak. A temető középső részén ekkor kezdődött el a máig tartó folyamat, t a régi, sírokra való tömeges rátemetkezés, amelynek áldozatává vált az itt addig úgy-ahogy épen megmaradt 18. századi sírok és sírkövek nagyobbik része is.
A temetőben a 2. világháború végéig szinte kizárólag csak magyarok temetkeztek. A temetőben összesen 9 kripta van. Közülük legismertebb a Ráday Pál kriptája. Négyszög alakú, téglából épült, csúcsos tetővel fedett épület. Méltatlanul elhanyagolt a Szígyártó család kriptája. Egy családé, amely minden tőle telhető áldozatot megadott a Losonc fejlődésért. A további kriptákban a Zámpory, a Bellágh, a Deáki, a Szentjóbi, és a Háger-Landgráf család tagjait helyezték örök nyugalomra. A Háger-Landgráf kripta kivételével valamennyit kifosztották.
A családi sírkertek közül a legnagyobb a Szilassy családé, amelyen látszik, hogy gondozzák. Itt nyugszik többek között ifj. dr. Szilassy Aladár (1882- 1912. 4. 16.) a magyarországi cserkészmozgalom megalapítója.
A további sírkertekben a Filó, a Gellén, a Kuliffay, a Fatavich, a Felső Vattay családok tagjainak sírhelyeit találjuk, már ami megmaradt belőlük.
A temetőben nyugszik a városban szolgálatot teljesítő református lelkészek többsége is Lukáts Mihály (+1837) Szarka János (+1831), Illyés Lajos (+1905), Illyefalvi Vitéz Lajos (+1904), Sörös Béla (+1939), Böszörményi László (+1989). Számos tanár, ügyvéd, orvos és művész, mint Szabó Gyula (+1972), Csordás József (+1909), Winkler Oszkár (+), a Kármán család, Sükey Károly (a márciusi ifjak egyike +1852) és sokan mások.
A volt katolikus és evangélikus temető a város legnagyobb temetője. A legrégebbi megmaradt sírkövei a 19. század második feléből valóak, de ezek száma a folyamatos újratemetkezés eredményeként rohamosan csökken. A temető déli része az új zsidó temetővel szomszédos. Egykor itt volt a Tugári Temető, amely már teljesen eltűnt. Losonc és Losoncz-Tugár egyesüléséig mindkét városnak önálló temetője volt. A Losonci részt az 1885-1890-es években alakították ki, 1892. februárjában egyesítették
A temetőt, beleértve a azóta teljesen felszámol katonai temetőt is 1957. január 1.-én államosítottá. A temető központi részében a 1927-ben egy kis teret alakítottak ki a jelenleg már használaton kívüli szép ravatalozó és boncoló terem. A város jelenleg nyilvános gyűjtést folytat azon céllal, hogy az épületben városi támogatással egy személyiségek emlékhelyét rendezzék be. A tér közelében áll a Serly család kápolnája.
A jelenlegi „új” ravatalozó mögötti területen alakították ki az 1. világháború idején a hősök temetőjét (katonai temető), amelyben 1501 sír volt.
A temetőben található nagyobbik részt pusztuló és elhanyagolt családi kriptákban Ma aritsek-család, Jávorka család, Rittinger család, Seidel család, Guzma család, a Balovszky család, Andrejcsik család, Rakottyay család, a Jeszenszky család tagjai nyugszanak .
A temetőben nyugszik Malesevics Emil (+1911), főgimnáziumi tanár, dr. Layer Antal (+1911) főgimnáziumi tanár, Laczek Gyula (+1936), kanonok, vallástanár, Losonczi Sándor (+1919), nyomdász, Ľudovit Bazovský (+1958), ügyvéd, politikus, Mazár Sándor (+1948), gimnáziumi tanár, Czirják Ferenc (+1930), cukrász, Debrődi János (+1849), az 1849-es losonci csatában elesett huszár őrmester, Gresits Miksa (+1903) főgimnáziumi igazgató, Csépányi B. Aladár és ózdi bajtársai, az 1944. december 22-i losonci légitámadás áldozatai, , Pokorny Gusztáv (+1909), m.kir. honvéd százados, Ferencz Ferdinand (+1979), a járási könyvtár igazgatója, költő, Margócsy József (+1917) evangélikus lelkész, Kuszy Emil (+1947) evangélikus lelkész, Joannis Valihora (+1919), katolikus pap, Pásztor Mihály (+1945), gimnáziumi tanár, Karolina Štúrová (+1859), Ľudovít Štúr testvére, Božena Slančíková Timrava (+1951), írónő, Koloman Banšell (+1887), költő, Wolf József (+1920), evangélikus lelkész, Wagner Sándor (+1929), Losonc legismertebb polgármestere és díszpolgára, Pokorny Gusztáv (+1890) Losoncz r.t. város polgármestere, Kujnis Gyula (+1920), a Losonci Ipartestület elnöke, Sohlosserik József (+1886) Losoncz-kerületi alesperes és losonci plébános, Terray Károly (+1881), a losonci Tanítóképző Intézet igazgatója, Búsbak Ádám (+1899) Losonc város tanácsosa, iparos, Gyurkovits Ferenc (+1968), festőművész, Cséka Károly (+1887) gimnáziumi és tanítóképzői rajztanár akadémiai festő, Kovárcz Emil (+1889), zenetanár, zeneköltő, a Losonczi Dalegylet karnagya, Gerő Gusztáv (+1979) tanár, akadémiai festő, Kálniczky Gyula (1846-1873), lapszerkesztő és sokan mások.
A temetőben nyugszik az az orosz herceg is, akinek meggyilkolása 1849-ben kiváltotta az orosz bosszút és Losonc teljes elpusztítását. A szájhagyományok szerint a város lakossága folyamatosan törődött a sírral, mert attól félt, hogy ha ezt nem teszi újból bosszút áll az orosz sereg.
Puntigán József, Felvidék.ma
További fényképek a Képgalériánkban ITT>>>.
{phocagallery view=category|categoryid=1321|limitstart=0|limitcount=0|type=1}
