Karácsony van, 2013 karácsonya. Égnek a gyertyák az adventi koszorún. Vajon a gyertyák fénye elkísér-e mindannyiunkat a hátralévő napokban? Jut-e fényükből az új évre is? Mert szükségünk lesz a fényre!
Karácsony van. A szeretet, az ajándékozás ideje. Jó lenne, ha szeretetünket nemcsak ebben az időszakban mutatnánk ki. Éljünk úgy, hogy az év minden napjára jusson belőle! Másoknak is! Mert csak annak van értelme.
Az Úr Jézus sokszor hangoztatta a jó cselekedetek fontosságát. A jót, amit ma megtehetünk, tegyük meg azonnal, mert lehet, hogy holnap már késő lesz! Azért vagyunk a világon, hogy másoknak, másokért is éljünk! Jót tenni jó – hirdeti Böjte Csaba erdélyi ferences szerzetes, és még hozzáteszi: „Az embereket csak szeretve lehet jobbá tenni.” Én egyetértek vele. Munkám során ezt számtalanszor megtapasztalom. Hiszem, hogy ez másoknak is sikerülhet! Most lehetőségünk van! A gyertyák fényesebbé tehetik lelkünket. Nyissuk ki lelkünket, nyissuk ki szívünket! Ez a legszebb ajándék, amit ilyenkor, adhatunk szeretteinknek, embertársainknak és önmagunknak is. Tegyünk jót! Éljünk a lehetőséggel!
Az év folyamán sokszor elfeledkezünk Istennel beszélgetni. Ezért jó alkalom az advent, mert ebben a karácsony előtti időszakban gyakrabban és többször is kapunk meghívást, és talán ez a néhány hét elegendő, hogy sokan rájöjjünk arra, hogy érdemes elgondolkodni és átgondolni életünk alakulását. Ő mindenkit hív, várakozókat és tétovázókat is. Hív, hogy részesei legyünk a Kisded születésének. Megajándékoz minket. Csüggedőket és elégedetteket. Az adventi időszakban eszünkbe jutnak az elmúlt hónapok örömei és szépségei. De ilyenkor akarva-akaratlanul felszínre kerülnek a mögöttünk lévő időszak gondjai és bajai is, melyeket sajnos, nem tudunk elkerülni életünk mindennapjaiban.
De hogyan is buzdít Pál levele a Rómaiakhoz 5:3-4: „De nemcsak ezzel dicsekszünk, hanem a megpróbáltatásokkal is, mivel tudjuk, hogy a megpróbáltatás munkálja ki az állhatatosságot, az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet.” Készüljünk hát az eljövetelére! Ne zárkózzunk el előle! Engedjük be otthonunkba, csendesedjünk el, hallgassuk Őt! Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, bánjuk meg bűneinket! Tudom, nagyon nehéz ezt megtenni, mert az emberek elfogultak önmagukkal szemben. Most van lehetőség, most kiderül. Meghalljuk-e Jézus kopogását, nyitunk-e ajtót neki és beengedjük-e otthonunkba, szívünkbe, lelkünkbe? Buzdítok mindenkit: fogadjuk be Őt!
Mert lehet gyönyörű karácsonyfánk, lehetünk gazdagok, meglehet mindenünk, de ha nincs bennünk szeretet, békesség, boldogság, megelégedettség, hit, remény, akkor üresek vagyunk. Akkor nem tudhatjuk átélni karácsony lényegét, akkor csak vívódunk önmagunkkal, másokat sem tudunk értékelni, és akkor nem is lehet igazi karácsonyunk.
Varnus Xavér orgonaművész könyvében olvastam: „Az emberek szívesebben menekülnek önbecsapásaikba, semmint hogy be kelljen vallaniuk az igazságot a bennük lakozó bírónak”.
Valljuk meg az igazságot! Itt van a lehetőség! Emlékezzünk Jézus szavaira! „ÉN VAGYOK AZ ÚT, AZ IGAZSÁG ÉS AZ ÉLET”. Tegyük Őt az első helyre! Ha így cselekszünk, akkor nem volt hiábavaló az az áldozat, melyet Jézus értünk meghozott. Akkor szebben fog csillogni a karácsonyfánk, a szeretteinktől kapott kisebb ajándék is sokkal értékesebb lesz, és a szerényen megterített asztalunkról is olyan táplálékot tudunk magunkhoz venni, melynek íze és illata elkísér bennünket további életünkben.
Üzenem és kívánom munkatársaimnak, barátaimnak, szülőknek, tanulóknak, olvasóimnak, hogy otthonaikba is – a karácsonyfa által is – költözzön be a fény, mert a fényben talán jobban tudatosíthatjuk, hogy egész életünk nem más, mint várakozás.
„Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük”(Zsid 13:14)
Áldott, békés, szeretetben gazdag, boldog karácsonyi ünnepeket kívánok!
Tarr Boldizsár, Felvidék.ma
Fotó: Dunajzsky Éva
