43666

(Archív képeslap-fotókkal frissítve) A Kelet-szlovákiai Múzeum történelmi épületében tartotta meg Hadik András, a Budapesti Történeti Múzeum munkatársa Adalékok Kassa századfordulós építészetéhez c. előadását, mely kapcsolódott a korábban megnyitott Párhuzamos történetek – Budapest és Kassa, főváros és régiócentrum a 19. sz. második felében c. tárlathoz, melyet október 23-án nyitottak meg és január 26-ig tekinthető meg. Ennek a kiállításnak Hadik volt a társszerzője.
Az előadó a január 15-én tartott előadásának azért választotta ezt a címet, mert ahhoz, hogy részletesebben tudjon beszámolni Kassa építészetéről, arról, ami megmaradt és ami már nincs többé, elmélyültebben kellene városunkban kutatnia.
Olyan korszak képe bontakozik ki előttünk – a dualizmusé –, melyben nagyarányú építkezés indult el. A gazdasági fellendülésnek és a tettrekész polgárságnak köszönhetően különböző régióközpontok emelkedtek ki, mint Temesvár, Szeged, Kecskemét, Szabadka – kezdte az előadó. A Felvidéken elsősorban Kassa. Rengeteg építész érkezett Ausztriából, Svájcból akkor Magyarországra.
Elég, ha a gazdasági fejlődés alapszintjét említjük. A vasúthálózat nagyarányú fejlesztését, a csatornázási munkálatokat, az energiapar fejlődését, a városi gázvilágítást, a villamosság városi elterjedését, az utak építését … Ezek nem annyira az építészet történetéhez tartoznak, de fontos szerepet töltöttek be.
Budapest három város egyesülésével vált fővárossá, s ezt miképpen lehet összevetni egy regionális központtal? Párhuzamosságok mégis vannak. Például az, hogyan jellemzi a műszaki létesítmények létrejötte a művészeti oldal fejlődését.
Az előadó Kassa régi térképének bemutatásával indított. Bár a 20. sz. második felében sikerült „megtámadni” a régi alaprajzot, az ovális középkori városmag még ma is követhető. A 19. sz. második felében a városfalakat sajnos mind lebontották. Párma városában is megvoltak, de a gazdasági fejlődés miatt elbontották azokat. Ám legalább ábrázoláson megmaradtak.
Az építészetben valamilyen szinten megjelenik a művészet is, Budapesten ez Bárczi István polgármestersége idején figyelhető meg. A két városban nem a szecesszió, hanem a konzervatívabb historizmus válik inkább jellemzővé.
Kassa emblematikus épülete a dóm. A korszak műemlékvédelmét a purizmus jellemezte,
Steindl Imre, a székesegyház helyreállítója is ennek volt a híve, célja a középkori jelleg, főleg a gótika megőrzése. Jellemző, ahol „szabálytalanságokkal” vagy meglepő megoldásokkal találkoztak, azt „kijavították”, így lett a háromhajós templomból öthajós.
Steindl a boltozatokat, a szabálytalanságokat „kijavította”, és konzervatív geometrikus rendet honosított meg. Olyat, ami korábban nem volt, ezért ellentétbe is került a Műemlékek Országos Bizottságával (MOB) Steindl a dóm bal oldali tornyát gotizálta volna és a másik tornyot saját szája íze szerint fejezte volna be.
Azután módosított elképzelésén, az északi torony barokk sisakját megtartotta volna, a déli, neogótikus meg még magasabb lett volna az északinál. A déli homlokzaton is „javított”, kiépítette a déli kapuzatot. A gótika ismeretében így gondolkoztak akkor.
Sztehlo Ottó tervezte a Szent Mihály-kápolna helyreállítását, akárcsak a Lőcsei házét is. Répászky Gyula – jeles kassai építész – egy eklektikus házat tervezett a helyére, ám az szerencsénkre nem valósult meg. Az előadó ennek tervrajzát is bemutatta. A MOB odaszólt, talán nem ilyet kellene. Tanulságos történet. Az alkotó építészek rendszerint megsértődnek, mert korlátozva érzik magukat abban, hogy maguk is megmutatkozzanak. De ilyen esetben a tervezőnek vissza kellene fognia magát, mert nem az építésznek kell előtérbe kerülnie, hanem a régi épületnek. Nem az önös jegyeknek kell megvalósulniuk. (Azért megérné másutt egyszer megépíteni! Inkább ilyesmit, mint a most divatozó lelketlen borzalmakat.) Az Orbán-torony restaurálását Schulek Frigyes vállalta.
Egy csokorba, kettőbe lehet fogni a helyi építészeket, akik Budapesten is dolgoztak. Pöschl Gyula, aki Kassa műszaki osztályán dolgozott, egy szép cukrászpavilont tervezett a Széchenyi ligetbe. A városi adminisztrációban dolgozott Szoukup Adolf is, aki laktanyákat épített. Répászky Mihály gőz- és gázfürdőjét is bemutatta Hadik András egy képeslapon. Ennek párhuzama a budapesti Rudas fürdő. Bayer Károly a város műszaki adminisztrációjában helyezkedett el, egy szép villájának terve megmaradt a kassai levéltárban. Nem tudjuk, hol épült volna meg, talán a Bankón.
Az ipari építészet is jelentős volt Kassán. Megmaradt a Bauernebl-féle sörgyár terve, melyet Jakab Péter – egy másik neves kassai építész – készített. Megépült a dohánygyár és a Frank-féle pótkávégyár is.
A Felső-magyarországi Rákóczi Múzeum épületének tervezésével szinte mindenkit „meggyanúsítottak”, sok helyütt Lechner Jenő neve szerepel. A gyűjteményt a Klimkovits testvérek alapították, de annak nem volt méltó épülete, a gyűjtemény a Henszlmann-hagyatékot is megkapta. Henszlmann Im re a könyveit és metszetgyűjteményét hagyta a múzeumra, melynek nagyobbik része elveszett, de ne firtassuk, mikor és hogyan.
Henszlmann Imre a magyar műemlékvédelem atyja volt. Orvosnak készült, a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Kassán és Eperjesen tartott 1846-os vándorgyűlésén fogalmazta meg a műemlékvédelem fontosságát.
A múzeum épületét Jakab Árpád és Répászky Mihály franciás reneszánsz stílusban és manzárd tetővel tervezte meg. Nemrégiben szépen helyreállították. (Ahogy sikerült megtudnunk, az átadás után 280 hibát kellett kijavítani!) Méltó helye a magyarhoni muzeológiának.
Répászky Gyula Mihály fia volt. A Rozálián áll a család sírkápolnája. Répászky Mihály tervezte a Nagy Kaszinót, amely ma a szlovák színház stúdiójának otthona. Egykor Éder Gyula falfestménye volt benne. Az épület a historizmust követi, de van szecessziós jellege is, elegáns jelenség a Fő utcán. Répászky tervezte a Gazdasági Iskola épületét is. Ennek fotóját is láthattuk.
A görögkatolikus templom historizáló épülete mögé egy modern új épületet húztak, de legalább nem támasztották hozzá.
A felső ipariskola épülete nem messze a múzeumétól áll. Az építőiparosok is itt tanulhattak. Budapesten is működött egy ilyen intézmény, melynek épületében most az Ybl Miklós Építőipari Szakképző Iskola székel.
Jakab Árpád munkája a Jakab-palota. Jakab részt vett a dóm helyreállításában, a lecserélt kövek egy részét beépítette a palotába. Jó lenne megkeresni, melyek is azok. (A kövek egy részét a nagymihályi Sztáray-kastélyban őrzik.) Ez nem egyedi eset, Kolozsvárott is előfordult, hogy a régi épületek elemeit másutt hasznosították.
Jakab Árpád az 1910-es években Budapestre költözött, mert kapott egy megbízást, hogy egy tisztviselőtelepet építsen a Zugligetben: a Virányosi Tisztviselő Telepet. A világháború megakadályozta, hogy ezt bővítsék. Ezek a házak sokat szenvedtek, mert ablakaikat kicseréltek és sok esetben a verandákat beépítették.
A Kaszinó épülete az egykori Rózsa, ma Roosevelt utcában áll, talán Beck Kálmán tervezte. Rettenetes parkolóház áll mellette.
Oelschläger Lajos építette át a szabadkőműves páholy épületét, melyet eredetileg egy másik neves építész, Sipos Béla tervezett. A szabadkőműves páholy keleties megfogalmazású épület. Egykor kupolája is volt. Érdekes, hogy az utóbbiról halála után Major Máté építész, budapesti egyetemi tanár – aki ízlését és véleményét rányomta a kor építészetére – emlékezett meg. Sipos Halász-Hradilnál tanult festeni, elvégezte a műegyetemet. Miután betiltották a szabadkőműveseket, a szabadkőműves páholy épületét Vitézi Házzá alakították át. Oelschläger finoman nyúlt hozzá az épülethez, több ablakot helyezett el rajta, mint az eredeti terven volt, de Oelschläger alapvetően nem nyúlt bele Sipos eredeti koncepciójába.
Az Ítélőtábla épületét Wagner Gyula fehérvári születésű bírósági szaképítész tervezte. Ezt is egy régi képeslapon tekinthettük meg. Ő az alkotója a kassai javító-nevelő intézetnek is, ma az Állatorvosi Egyetem működik a területén. Pavilonos elrendezésű házak sorakoztak a parkban. Az intézetnek kápolnája is volt, a pálmaházak zömében állnak még.
Kauser József budapesti építész, aki a Szent István-bazilika befejezésén is munkálkodott, a hadtestparancsnokság épületét tervezte.
Az elpusztított vasútállomást Hubert József tervezte. Főleg a fogadócsarnokon látszik meg keze nyoma. Az Andrássy-palotát Czigler Győző, az egyik legkonzervatívabb építész tervezte, követőit „cziegleristáknak” nevezték. Ő tervezte Bécsben a Pázmáneum épületét.
A Nemzeti Színház pályázatára Alpár Ignác és Györgyi Géza két tervet is készített, Adolf Lang és Steinhardt Antal tervei szerint. Helyi erők bevonásával Jakab Árpád Répászky Mihállyal kivitelezte. A felújítás előtt az épületnek remek akusztikája volt, ezt a hangvezető csövek biztosították. Mindenki azt óhajtotta, hogy a helyreállítás alkalmával a belső térhez ne nyúljanak, mégsem vették figyelembe a zenészek és más szakemberek kívánságát.
Pártos Gyula, Lechner Ödön társa évtizedekig iskolakomplexumokat tervezett. Berlinben is együtt tanultak. A Lechner-hatások láthatók munkáján. Ők tervezték a budapesti Iparművészeti Múzeumot, a kecskeméti városházát. Ezek legismertebb terveik. Pártos Gyula Kassán a felső leányiskola nagyszabású épületét tervezte.
Kopeczek György Máramarosszigeti születésű, urbanisztikai tervpályázatokon is dolgozott. Legismertebb munkája Budapest VII. kerületében a Cipészek Ipartestületének székháza. Kassán a kórház egyik épülete és a szecessziós Közigazgatási Tanfolyam (ma óvárosi városháza) emlékeztet rá. A lebontott Uránia szecessziós mozija szintén Kopeczek munkája. Kopeczek munkásságával sem foglalkozik senki.
Györgyi Dénes Koós Károly barátja volt. Az ő kiváló munkája a franciaudvaros Tost-ház. Egy másik terve, a jelzálogbank tisztviselőtelepe, szintén ebben a lapban látott napvilágot. Ennek egy épülete maradt meg. A másik álló hasonló ház a Szlovák utcában valószínűleg nem az ő munkája.
Hadik „szíve csücske” a Kozma Lajos által 1912-ben tervezett Zahler-ház. Kozma korábban Lajta Bélánál dolgozott. A Wiener-Westedter formához fordult, mely a szecesszió elődje. A terv metszetrajza megmaradt, a megvalósult homlokzat azonban eltér a tervtől. A bejárat fölötti faragvány, stilizált magyar népi motívum látható. Az előadó bemutatta a kapualj mennyezetét. Ezt mindenképpen meg kellene menteni, mert az art deco mellett a modern építészetet is megelőzi.
Hadik András végül Kassa urbanisztikai tervéről beszélt, amelyet Lechner Jenő és Warga László nyert meg 1917-18-ban, Kopeczek második helyen végzett., Novák Ede lett a harmadik. Trianon miatt azonban a tervekből nem lett semmi.
Azóta viszont – Oelschläger Lajost leszámítva – alig emeltek értékes épületet a városban, sok mindent elbontottak, így a város építészeti öröksége állandóan devalválódik.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
Fotó: Urbán Károly
Vonatkozó Képgalériánk ITT>>> tekinthető meg.
{phocagallery view=category|categoryid=1437|limitstart=0|limitcount=0|type=1}
{iarelatednews articleid=”36930,37550,42268,42253″}