A Kassai Magyar Kultúra és Történelem Napja ünnepségeit február 13-án, csütörtökön tartották meg. Az esemény helyszíne az óvárosi városháza díszterme volt, ahogyan tavaly, az első alkalommal, amikor a Bánk bán ősbemutatójának 180. évfordulójára emlékeztünk. Ekkor döntöttek úgy, hogy évente, február 15-e táján ezt a kassai magyar kultúra és történelem napjaként megünneplik. Az ünnepséget a Csemadok Kassai Városi Választmánya szervezte.
Duncsák Mária, a Csemadok kassai szervezetének alelnöke emlékeztetett rá, Kassa ezer szállal kötődik a magyar történelemhez. A város sok épülete a magyarság összességének kultúrkincse, hagyományai kialakulásában nagy része volt a magyar műveltségnek. A legfőbb cél, hogy továbbadjuk anyanyelvünket.
E rendezvénynek is ez a célja, hogy ilyen alkalmakkor megemlékezzünk az évfordulókról, személyekről vagy eseményekről. Idén így esett a választás a Csemadokra, mely megalakulásának 65. évfordulóját ünnepli. A viharos 20. században alakult, működött és mindmáig talpon maradt. Ez az egyetemes kultúra teljesítménye. Ennek szenteljük az ünnepi műsort.
Takács András koreográfus, néptáncgyűjtő, hajdani országos titkár a Csemadok történetének első húsz évét tekintette át a 65-ből, mert egy röpke negyed óra alatt a teljességre vállalkozni lehetetlenség. Ebből is csupán néhány mérföldkövet emelt ki, mely magába öleli azokat az eseménysorozatokat, melyek révén a szervezet létrejöhetett, működhetett és fejlődhetett. A Csemadok 1949. március 2-án alakult meg.
A Csemadok rövid időn belül olyan márkanév lett és maradt, hogy a különböző politikai helyzetek miatt a szervezet neve módosult ugyan, de a rövidítés megmaradt. A hosszú évek során sohasem kellett sokat magyarázni, mit jelent. Ha valaki azt mondta, én a Csemadoktól vagyok, akkor azt mindenki értette. A Csemadok a felvidéki magyar kultúra megjelenését jelenti.
1949. március 5-én az alakuló közgyűlésen három személy szónokolt, ők mind a hatalmat képviselték: a közgyűlésen Ondrej Pavlík, a Megbízotti Hivatal képviselője, Lőrincz Gyula kommunista festőművész és Major István kommunista politikus tartott beszédet. Mindhárman erősen azt hangsúlyozták, nehogy valaki azt higgye, ez a magyarok érdekvédelmi szervezete lesz. A szónokok szerint a kulturális szervezet egyedüli feladata, hogy a szocialista kultúrát közvetítse a magyarok felé, ahogyan azt a Matica slovenská és más szlovák intézmények teszik.
Ennek ellenére a kultúra támogatásával, szervezésével, életben tartásával a a Csemadok igenis a magyarság érdekvédelmét jelentette. A hivatalos megalakuláson mintegy 300 személy volt jelen. Az állam nagyon, de nagyon szerény körülmények között képviseltette magát. Az egész napi ellátás két szendvics és egy üveg ásványvíz volt, miközben az ország egész területéről zarándokoltak el a résztvevők Pozsonyba azért, hogy meggyőződjenek arról: a beneši dekrétumok okozta nagy némaságból már megnyílik egy ajtó, van lehetőség előrelépni. Azt az üzenetet vitték haza, ott voltunk Pozsonyban, és hozzánk magyarul szóltak! Ha ott szabad, nekem is szabad! Bátran beszélhetünk anyanyelvünkön.
Egy évre rá összehívták a Csemadok országos közgyűlését, ahová már választott képviselők érkeztek, hiszen az elsőn csak kiválasztott személyek voltak jelen. Az országos közgyűlésen 147 alapszervezet képviseltette magát. 1950 szeptemberében a Csemadok ösztönzésére és az akkor már egyre táguló bővülő lehetőségek hatására megalakult Pozsonyban a Faluszínház magyar részlege, egy olyan testület, mely hivatásaként vállalta magára a magyar kultúra szószólójának, terjesztőjének szerepét. A következő erőt adó állomás az 1951 márciusában Gidrafán megtartott kultúrpolitikai tanfolyam volt, melyen 46-an vettek részt. Időközben a Csemadok nemcsak Szlovákia területén, hanem a kitelepítettek körében is megalakult: Karlsbadban, Marianské Lázněban és Táborban járási bizottságokat hoztak létre, 1960-ban azonban megszüntették azokat.
A megalakulás után elindult egy olyan erjedési folyamat, melyet már nem lehetett megállítani. 1952-ben a Csemadok keretében 380 helyi szervezett működött majdnek 35.000 regisztrált taggal.
Takács András elővette első igazolványát. Akkor még havonta fizették a tagdíjat – mondta.
Pozsonyban azonban nem találtak nyomdát, így azután Béres József segítségével Kassán nyomtatták az igazolványokat. A szervezet növekedése a kezdeti évek után lelassult, 1964-ben a tizenöt éves Csemadok 522 alapszervezettel rendelkezett ugyan, de taglétszáma 34.000 maradt.
A lehetőségek korlátai között instruktorok, szakemberek vezetésével a Csemadok teljes erejével a kultúra ápolása felé fordult. Meg kellett osztani a feladatokat. 1951 végén megszervezték az első néprajzi gyűjtőutat a Nyitra mentén, ill. Martoson. Az eredményeket sokszorosított anyagok formájában eljuttatták az újonnan alakuló együttesekhez, hogy tudják, mit kellene tenniük. Pozsonyban létrejött a magyar főiskolások és egyetemisták művészegyüttese, mely nemcsak énekkarral, zenekarral és tánccsoporttal rendelkezett, hanem színjátszó csoportot is létrehozott, irodalmi esteket tartott, író-olvasó találkozókat szervezett. Amikor 1952 nyarán Nagymegyeren bemutatkoztak, annak országos kisugárzása lett.
Ezeknek a rendezvényeknek olyan nagy sikerük lett, hogy mindenki tánccsoportot, énekkart akart létrehozni. E tevékenység legjavát a pozsonyi szabadtéri színpadon mutatták be, melyet 8000 fizető vendég nézett meg. A sikeren fölbuzdulva 1953-ban megalakult a hivatásos népművészeti együttes, a Népes, amely nemcsak a pozsonyi Nemzeti Színházban és Szlovákia különböző területein turnézott, hanem Morva- és Csehországban is. Egy-egy előadást 2-4000 ember nézett meg; az elődások arra is lehetőséget teremtettek, hogy a nézők véleményt is cseréljenek. Ebből lett a baj! A nagy ígéretekből nem lett semmi, a Népest 1955. március 31-én fölszámolták. 1957-ben alakult meg azután egy félhivatásos népi együttes, az Ifjú Szívek, mely máig létezik.
1952-ben Komárom székhellyel megalakult a MATESZ, az első magyar hivatásos színház. Már akkor felmerült az igény, hogy Kassán is létesüljön egy társulat, de ezt csak később sikerült megvalósítani.
Egy 1954-ben elfogadott törvény értelmében a társadalmi szervezetek nem tarthattak fenn kulturális osztályokat, így ezeket meg kellett szüntetni. Ám létrehozták a népművelési intézeteket, ezek átvették a Csemadok kádereit. A népművelési intézetek átvették a Csemadoktól a művészeti, irodalmi, módszertani-szakmai irányítást. A Csemadok azonban további szervezte műsorait. Az állam tehát nem hogy megfojtotta e tevékenységet, hanem akarva akaratlanul megerősítette azt. Létrejöhettek a Kodály Napok, a Jókai Napok s így sikerült más területen is értékes tevékenységet folytatni.
1965 után a Csemadok tevékenysége még inkább megerősödött, amikor az oldódó politikai helyzetben Lőrincz Gyulát, a kommunista párt Központi Bizottságának tagját felkérték, dolgozza ki a magyar nemzetiségi stratégiát, amit megtett. A Csemadok 12 pontos állásfoglalást adott ki. Az újonnan létrehozott Szlovák Szocialista Köztársaság keretében már állami pozíciókat is kaptak Csemadok-tagok. Bele tudtak szólni a nagypolitikába …
„Ezért örülök annak – mondta Takács –, hogy a sok ellenlábas ellenére odáig jutottunk, hogy a Csemadoknak már köztársaságielnök-jelöltje is van. Így egy újabb népszámlálási lehetőséget kaptunk. Ahányan fogunk szavazni a mi jelöltünkre, annyian vagyunk magyarok!”
Kolár Péter, a Csemadok kassai szervezetének elnöke következett ezután, akinek tiszte lett volna 65 év kassai eseményeit összefoglalni, ám mivel ezt reménytelen feladatnak ítélte, ezért a résztvevők figyelmébe ajánlotta azt a 36 oldalas, gazdagon illusztrált füzetet, melyet mindenki megkapott. „Ha az égiek, a szlovák kormányhivatal és a magyarországi szervek jóvoltából kapunk pénzt, akkor egy vagy két kötetben ki tudjuk adni a Csemadok kassai és más helyi szervezetek tevékenységét.”
Bárdos Gyula, a Csemadok országos elnökét, a köztársaságielnök-jelöltet taps fogadta. Bevallotta, Kolár Péternél nem lehet rövidebben szólni. Takács elmondta – folytatta a Csemadok országos elnöke –, a hogyan tudott hontalanság évei után a magyarság az akkori körülmények között fejlődni, hogyan élt. A kihívásokról kell beszélnie, hogy a folytonosságot biztosítsuk. Tudjuk, nem azzal a szándékkal alapították a Csemadokot, mégis a Kárpát-medence legnagyobb társadalmi szövetségévé nőtte ki magát, nehéz körülmények között. Ma egy centet sem kapunk, meg kell pályáznunk mindent.
Annak ellenére, hogy nincs támogatás, az elmúlt esztendőben több mint 20 központi rendezvényt sikerült megszervezni. A helyi rendezvények is gazdagodnak. A magyar nemzet részeként szeretnénk teljes életet élni gyermekeinkkel és unokáinkkal együtt. Ez az a kihívás, amiről beszélni kellene. A megváltozott körülmények között, a globalizáció, az anyagiasság ellenére kell a modus vivendit megtalálni. Azt, ami a fáklyát, a tüzet, a lendületet továbbadja az utánunk jövőknek. Fontos, hogy a Csemadok a fiatalokat egyre inkább bevonja tevékenységébe. Ha ez nem sikerül, akkor a következő nemzedék már neheze tudja valakinek is átadni a hat évtizednyi sikeres tevékenységet. Bárdos Gyula arra kért mindenkit, helyi szinten biztosítsunk fórumot, hogy édes anyanyelvünket használhassunk, és ebből a kultúrából részesülhessünk. Emlékezzünk arra, ami volt, és készüljünk arra, ami lesz. A Csemadoknak nemcsak múltja, hanem jelene is van!
Beszéde végét Bárdos Gyula azzal zárta, hogy a Kárpát-medence társadalmi-kulturális szervezeteinek képviselői ott lesznek a központi ünnepségen, mellyel megünneplik a 65 évet. Ünnepelni fognak és erőt meríteni arra a munkára, amely közösségünkre, tehát reánk vár. Szolgálja a most következő műsor épülésünket!
Ezután sor következett a kitüntetések és díjak átadása.
A Csemadok Országos Tanácsa életműdíjjal jutalmazta a 97 éves Béres Józsefet, aki a szervezetben különböző pozíciókat töltött be, jó kapcsolatot alakított ki Fábry Zoltánnal, vezette a Népest, és rádiósként fejezte be aktív pályafutását. Alapítója volt a kassai Batsányi Körnek, baráti szálak fűzték Illyés Gyulához, Németh Lászlóhoz, Peéry Rezsőhöz, Szalatnay Rezsőhöz és Czine Mihályhoz. Idén januárban a Magyar Kultúra Napja galántai ünnepségén tüntették ki, a díjat azonban most adták át.
Posztumusz díjat kapott Halász József (az ő idejében élte a kassai szervezet fénykorát), Mussák Viktor, Simai Béla legendás orvos és Brezniczky László.
Balázs Endre és felesége, Mária, Gál Sándor költő, Gyüre Lajos tanár, Göőz László mérnök, Homolya Éva tanár, Kostyánszky Katalin, Köszeghy Dóra, Máté László, Novotny Márta, Rácz Gusztáv ny. tanár, Szakál László mérnök, Varga Levente mérnök és felesége Szőllős Mária köszönőlevelet kaptak.
Ezek közül sem tudta mindenki személyesen átvenni az elismerést. Köszönőlevelet kapott még a Márai Sándor Alapiskola és Gimnázium, valamint a Szakkai József Szakközépiskola. Érthetetlen, hogy az utóbbi intézmény részéről senki sem jött el átvenni az oklevelet. Többen úgy vélték, ez fejezi ki az iskola viszonyulását a Csemadok iránt.
A kitüntetettek nevében Gyüre Lajos mondott rövid visszaemlékező beszédet és köszönetet.
A hivatalos rész után a közkedvelt és közismert Csermely Kórus három művet adott elő: Petrovics Emiltől a Játszik a szélt, Kodály Zoltán Esti dalát és Karai József Hevesi köszöntőjét. A fiatal szepsi Halász Alex, az országos gordonkaverseny győztese Goltermann C-dúr capriccioját adta elő, zongorán Alica Kaputová kísérte (felkészítő tanára Tóth Renáta).
Czajlik József, a Thália Színház igazgatója József Attila A Dunánál című versét szavalta el.
A Mága Zoltán által támogatott Botos Béla hegedűművész Lajkó Katalin zongorakísérete mellett nagy sikerrel adta elő Massenet Meditációját, Brahms V. magyar táncát, Wiliams Feldolgozását a Schindler listája c. filmből és a Monti csárdást.
Ezután Illés Oszkár, a műsor vezetője arra hívta föl a résztvevőket, hogy szívük és lelkiismeretük szerint jelöltünkre szavazzanak március 15-én.
A műsor zárásaként Kövesdi Szabó Mária színművész úgy döntött, hogy Jókai Anna Ima Magyarországért című verse helyett a két kitüntetett, Gyüre Lajos és Gál Sándor Könyörgés című verseit mondja el. Sajnos, a második verset nem tudta elszavalni, mert kiesett a memóriájából. Az ünnepség végén a Himnusz következett.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
További fényképek a Képgaláriánkban ITT>>>
{phocagallery view=category|categoryid=1544|limitstart=0|limitcount=0|type=1}
{iarelatednews articleid=”44092,43687″}
