Szlovákia gazdasága a kétezres évek elején szárnyalt, egészen a válság begyűrűzéséig. Voltak évek, amikor a gazdasági növekedés alulról súrolta a 10 százalékot. Szomszédai gyakran „bezzeg Szlovákia“ szókapcsolattal kezdték gazdaságának jellemzését. Mára már a növekedés igencsak lecsökkent, tavaly majdnem recesszióba csúszott az ország. Egyetlen mutató, a hazai össztermék (GDP) növekedése (dinamikája) alapján ítélték meg és ítélik meg a gazdaság alakulását.
Hazai össztermék
Miközben tudjuk, hogy a GDP = háztartások fogyasztása + kormányzati fogyasztás+ beruházás + export – import. Vagyis ha kormányzati fogyasztásra elköltenek néhány milliárdot (ami a mai kormánynak meg sem kottyan!), mi vagyunk maga a tökély. Ha megnövelik a rezsidíjakat, ezzel megnövekszik a háztartások fogyasztása, a lakosság máris „élvezheti” a GDP emelkedésének előnyeit. Hogy közben lecsökkennek a lakosság megtakarításai? Az a pénzügyi tárca szemében csupán mellékes körülmény. Fő, hogy megnőtt a GDP! Ebben pedig elrejtik a külföldre utalt nyereséget és osztalékot. Ezért csalóka a GDP mindenhatósága, mert torz képet nyújt, elfedi a gazdasági eredmény helyi, hazai (sokszor negatív) lecsapódását. Emellett nem tudja megragadni a kiterjedt informális gazdaságot, az önkéntes és családi munkát, érzéketlen a technológiai fejlődés tényeire, a humántőke fejlesztését célzó ráfordításokra és általában az élet minőségét meghatározó körülményekre.
Nemzeti össztermék
A gazdasági eredmény hazai lecsapódását pontosabban rögzíti a nemzeti össztermék (GNP). Húsz éve a szakemberek gyakrabban használták ezt a mutatót, nem véletlenül. A GNP-t megkapjuk, ha a GDP-ből levonjuk a külföldiek idehaza megszerzett jövedelmét, amelyet kijuttatnak az országból, és hozzáadjuk a hazai polgárok vagy vállalatok külföldön megszerzett jövedelmét, amelyet hazahoznak.
Mivel Szlovákiában a hazai össztermék jelentős részét külföldi befektetők termelik meg, akik a profit nagy részét az országból kiviszik, jelentős a különbség a GDP és a GNP között. Még pontosabb képet kapunk a gazdaság helyi hatékonyságáról, ha a bruttó nemzeti jövedelmet (GNI) vesszük górcső alá. Ez a mutató a gazdasági eredmény azon részét tartalmazza, amely itthon marad, amely gazdagítja a hazai államháztartást, a hazai vállalatok és a polgárok gyarapodását szolgálja.
Ennél pontosabb már csak a természetbeni összfogyasztásunk alakulása, az elfogyasztott áru és szolgáltatás (fogyasztói kosárral mérve), valamint a megtakarítások mérlege.
Kétsíkú gazdasági szerkezet
Mára a gazdaság szerkezete teljesen kétsíkúvá vált. A duális gazdaság tetten érhető következménye: az egyik oldalon a külföldi nagybefektetők igényeihez szabott vállalkozási környezet és jogszabálykörnyezet jellemzi a gazdaságot. Viszonylag sok dolgozót foglalkoztatnak a külföldi nagybefektetők, jelentős nyereséget képeznek, ám gazdasági eredményük nagy részét kiviszik az országból.
A másik oldalon a rengeteg, zömében hazai kis- és középvállalkozó áll, akik elszenvedik a kormányok számukra kedvezőtlen gazdaságpolitikáját, gazdálkodásuk eredménye, hatékonysága évről évre csökken, nagyon sokan veszteségesek. Nem tudnak ötről hatra jutni. Annak ellenére van ez így, hogy összességében jóval több embert foglalkoztatnak, mint a külföldi nagyberuházók.
Csakhogy érdekképviseletük gyengécske, a kereskedelmi és iparkamara hatékony képviseletük helyett látszattevékenységet folytat. Csoda hát, hogy néhány száz, legfeljebb egy-két ezer tagja van?
Emellett a duális gazdaság rendkívül káros következménye a felhalmozott rejtett belső tartozás, amely az állami és önkormányzati infrastruktúra elhasználódásában, a termőterületek csökkenésében, a lakosság egyre romló egészségi állapotában, a jogérvényesítés akadályoztatásában, környezetrombolásban mutatkozik meg. Erről a GDP nem árul el semmit, ami még inkább torzítja, relativizálja annak kifejező képességét.
Ám a duális gazdaság szemmel látható jele és káros következménye, hogy a GDP növekedésével párhuzamosan csökken a GNI, vagyis a gazdaság itthon lecsapódó eredménye, nemzeti hatékonysága. Hiába nő a gazdaság, ha itthoni eredménye, hatékonysága egyre romlik. Pontosan ez történik Szlovákiában is. Magyarországon három éve megállt a GNI csökkenése, azóta lassú, de biztos növekedésnek indult. Ez is a mai magyar gazdaságpolitika eredménye.
A valós helyzet
Szlovákia mai kormánya csak szavakban próbálja megerősíteni a hazai gazdaságot, leszorítani a munkanélküliséget. A konkrét lépések hiányoznak. Hiába tervezi a földművelési tárca az élelmiszer-önellátás mértékét a mai 45 százalékról a hétéves uniós időszak végére, azaz 2020-ra feltornászni 80 százalékra, ha közben fogalma sincs, hogyan kellene ezt elérni, ha egyetlen konkrét lépést sem tapasztalunk.
Hiába épült fel Szlovákiában az utóbbi tíz évben három gépkocsigyár, ha közben a kormányok nem ösztönzik a hazai beszállító háttéripar kiépítését, előnyben részesítését. Mindenki tudja, hogy a legnagyobb hozzáadott érték ma a kutatás-fejlesztés-innováció területén érhető el, ennek ellenére a kutatások, fejlesztések gyakorlatba történő átültetése Szlovákiában teljesen megrogyott, a kormány a 2014-es állami költségvetésben jelentősen lecsökkentette a kutatásra és fejlesztésre szánt állami forrásokat. És így tovább.
Közben az infláció 2014 januárjában nullára csökkent, ami első látásra akár pozitív hír is lehetne. Ám ez a hazai kereslet jelentős lecsökkenésének a következménye, ami pedig azt jelzi, hogy a gazdaság koránt sincs jó kondícióban. A középosztály lassan elsorvad, a legújabb hír arról szól, hogy Szlovákiában milliók élnek szegénységben. A Szociális-Gazdasági Kockázatok és Alternatívák Kutatóintézetének elemzése alapján több mint egymillió háztartás havi bevétele nem éri el a havi hatszáz eurót. A szlovák gazdaság belső tartalékai elfogytak. A vezér pedig feladta. Ezért is készül a csúcsról politikai nyugdíjba? És hogyan tovább?
Farkas Iván, Felvidék.ma
az MKP gazdaságpolitikai alelnöke
{iarelatednews articleid=”37995,15529,14371″}
