Március 15-én országos szinten befejeződtek az óvodai beiratkozások. Szanyi Máriát, Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének országos választmányi tagját kérdeztük, hogy értékelje az idei beiratkozásokat, illetve az óvodák mai szerepéről is beszélgettünk.
Miként látja az óvodák helyzetét? Vannak-e eredmények?
Bár kistérségi és körzeti felmérések mindig történnek, de átfogó, országos szintű feltérképezést egyszer sem sikerült készíteni. A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége figyelemmel kíséri a beiratkozásokat. Tudjuk, hogy az iskola sorsa az óvodában dől be, vagy még előtte, a szülők milyen nyelvű óvodába adják be gyermeküket.
Pontos eredmények – mint az iskolai beiratkozásoknál – az óvodák esetében nem lesz. Ennek két oka van: egyrészt a gyermeket nem kötelező beíratni az óvodába. Másrészt nem biztos, hogy az óvoda a férőhelyek száma miatt minden gyermeket fogadni tud. Ilyen esetben a szülő másik településre is viheti gyermekét. Ezért átláthatatlanok az óvodai beiratkozások adatai.
A Pedagógusfórum szakmai lapban elindítottunk egy cikksorozatot Fókuszban az óvodák címmel, ahol az óvoda vezetői 11 kérdésre válaszoltak. Először azt gondoltam, hogy korrekt válaszokat kapunk. Majd harminc válasz elolvasása után kezdtem észrevenni, hogy nagyobb a baj, mint gondoltam. Többségük az ankétban azt válaszolja, hogy a magyar óvodából – egy-két kivétellel – minden gyereket magyar iskolába iratnak. Ha egy többségében magyarlakta településen három szlovák és egy magyar óvoda van, ott csak azok a szülők íratják magyarba, akik kitartanak a magyarságuk mellett, de hol van a többi magyar szülő gyermeke?
A magyar óvónők nem mernek nyilatkozni arról, hogy milyen a gyermekek nemzetiségi aránya, mert féltik a munkahelyüket.
Van-e megoldás erre a helyzetre?
A társadalmi szervezeteknek, mint a Csemadok, komoly felméréseket kellene végezni, hogy hány magyar gyermek jár szlovák óvodába és ott kéne észérvekkel meggyőzni a szülőket. A pedagógusokat talán eleget bátorítottuk erre, ebből a szempontból az óvónőkkel nem foglalkoztunk eleget. Már az óvodába való beíratásnál kell megszólítani a szülőt, hiszen még az sem biztos, hogy a magyar óvoda után a magyar iskolát választja a szülő.
A szülő úgy gondolja, ha már kisgyerekkorban nyelvet tanul, később hasznára válik. A gyermek viszont elfelejti az idegen nyelvet. Továbbá ha a szlovák csoportban két magyar gyermek van, egymás között csak magyarul fognak beszélni, hiába szlovák nyelvű az óvoda.
Tudatosítani kéne a szülőnek, ha a gyermeke jól megtanulja az anyanyelvét, azon kommunikál, később könnyebben tudja majd szlovákra fordítani.
Manapság nagyon divatos már az óvodákban az angol nyelv tanítása, illetve további szakkörökön való részvétel. Mennyire szükséges ez a gyermek fejlődéséhez?
A kisgyerekek nagyon fogékonyak. Például egy angol dalocskából semmit nem értenek meg, de érzik a nyelv dallamát, ami később hasznos lesz a nyelvtanulás során. Itt volna szükség a magyar óvodákban a szlovák nyelv tanítására, de nem direkt tanítási módszerekkel, hanem mindez játékosan: gyerekjátékokkal, szöveges-, énekes-, táncos játékokkal.
A szülők sokszor panaszkodnak amiatt, hogy gyereküket mennyire leterhelik az iskolában, de sokszor maga a szülő terheli már három éves korától. Az a szülő, aki otthon is foglalkozik a gyerekével, fejlesztheti, mert az óvoda és az iskola is azt átlagos szinthez alkalmazkodik. Viszont ezzel is vigyázni kell, mert van negatív oldala is, ugyanis a gyermek tinédzser korára kiéghet. Akármennyire ügyes az óvodában, az alsó tagozaton, de felső tagozatnál kezdődnek a jegyekben a hármasok, mert egyszerűen kiég, és nem tud megfelelően teljesíteni.
Fontos, hogy az óvoda fenntartója odafigyeljen arra, milyen az óvodai pedagógus: mennyi énekes gyermekjátékot tanít meg a gyerekekkel, mennyi élő játékkal fejleszti őket, és ne munkafüzetetek töltsenek ki, vagy ne videókat nézzenek az óvodában.
Egy óvoda ne szakkörökkel akarja megszólítani a szülőt, hanem azzal, hogy jó óvoda. Nem véletlen, hogy az óvónőknek tehetségvizsgát kellett tenniük. Ma az egyetemek a jelentkezőket tehetségvizsga nélkül felveszik az óvodapedagógia szakra.
Nagyon sok óvodában fantasztikus érzelmi fejlesztés történik, ami viszont a nagyiskolákban ez hiányzik. Sokan elítélik a kisiskolákat, ahol összevont osztályok vannak. A családias környezetben a gyermek éveken keresztül ismétli az elsős tananyagot. Harmadikos korában is hallja az elsős tananyagot és akkor érik meg benne, hogy mit is hallott, tanult két évvel ezelőtt. Pont ezeket a kisiskolákat akarják tönkretenni. Sok szülő mindezt nem tudatosítja és inkább a városi nagy iskolába hordja gyermekét. Az ilyen gyerekeknek nem lesz kötődésük a saját településükhöz, és serdülőkorban idegenként tekintenek a szülőfalujukra.
Egyre többet hallani a Ringató programsorozatról. Mit lehet erről tudni?
A Ringató programjaira az anyukák a gyermeküket 0-tól 3 éves korig hordják. Ölbeli játékokkal kezdődik, majd ritmusos nyelvi dolgokat játékos formában tanítja meg a gyerekekkel, közben anyanyelvi zenét hallgatnak. Képzett pedagógus vezetésével az anyukák körbe ülnek a szőnyegen és játszanak a gyerekekkel. A Magyarországról indult kezdeményezés remek foglalkozás, ahol a gyerekek a közösségbe betagozódnak, megszokják egymást és három évesen nem sírva mennek az óvodába. Ezzel az óvodai beilleszkedést is megkönnyítik.
Ando Krisztina, Felvidék.ma
Fotó: televizio.sk
