Nekünk, „felföldi” magyaroknak sem mindegy, hogy ki lesz újabb öt évre gazdája a Grassalkovich-palotának. A köztársasági elnök egy parlamenti demokráciában az ország szellemiségét, úgymond „intelligenciáját” képviseli. Sajnos, az elmúlt tíz évben volt itt minden, csak nem éppen „intelligencia”. Tudjuk miért.
A napokban azonban dönteni kell: Fico vagy Kiska? Valóban ez lenne itt a kérdés? „Hála” miniszterelnökünknek, azért egyszerűbb lett a megoldandó probléma. Elméleti síkon és számtanilag van három megoldási lehetőségünk: Fico, Kiska és egyik sem. Ficot túl jól ismerjük, Kiskát meg semennyire sem. Így gond az egyik is, meg a másik is.
Talán így felsorolva a lehetőségeket, egyszerűsödik a képlet, mert az első lehetőség (legalább is számomra) kizárt. Fico, amikor hatalomra került, a status quo megőrzését igérte, amit egy holdtölte alatt „sikerült” nem betartania. Belügyminisztere ok nélkül megverette a DAC-szurkolókat, közösen és sikeresen, hét év után elüldözték Malina Hedviget. A porcelánbolti elefánt mintájára hazaküldte a komáromi hídról a magyar köztársasági elnököt. A mai napig a Gorilla-lakáslátogatásról egy szót sem mondott, az ügy kivizsgálását elkaszálta.
Nyíltan és kertelés nélkül „ukázt adott”, hogy Nagyszombat-megyében csak szlovák lehet a megyefőnök. A kettős állampolgárság körüli hisztériáról már ne is beszéljünk. A minap pedig az elsőáldozó-kommunistánk Koszovót hasonlította össze a „felföldi” helyzettel. Uralja a kormányt, parlamentet, az igazságszolgáltatást, a rendőrséget, a honvédelmet, elnök-bábfigurája keveri Lisszabont Libanonnal. Ficot támogatja a Matica Slovenská és az Egyház szürke eminenciása, Ján Chryzostom Korec is – ki tudja miért?
Kiska a második lehetőség. Kevésbé konfliktusos, de megvannak a buktatói. A „verebek azt csicsergik” már hetek óta, hogy bizonyos pénzügyi körök 50:50 %-arányban finanszírozták mindkettejük kampányát. Ennyibe kerül ugyanis a „siker”. Ebből a szempontból tehát teljesen mindegy, hogy ki fog „demokratikusan” győzni. Bárdos Gyula most is várja Kiska válaszát arra, hogy az MKP – Most-Híd – Kerekasztal közösen aláírt kisebbségi minimumából mit tud (vagy mer!) felvállalni. A mai napig nem érkezett válasz. Tehát Kiskának valójában nincs is szüksége a „felföldi” magyarok szavazataira!Az így – a „felföldiektől” – megszerzett talán százezer szavazat elviheti akár a kétszeresét is a másik, a nemzeti oldalon. Úgy látszik, Kiska biztos a sikerben.
Most pedig filozofáljunk egy kicsit. Fico támogatása számomra elképzelhetetlen a felsorolt okok miatt. Lerövidíteni a SMER bolsevik-ízű gőzhengerét pragmatikusan csak úgy lehetne, hogy „siettetjük” a széthullását – tehát megfosztjuk pártelnökétől és kormányfőjétől. Ilyen esetben a matematika azt sugallja, hogy Ficot kellene választani, hiszen a köztársasági elnök posztján a „felföldieket” érintő kérdésekben kevesebbet árthat.
De mi van akkor, ha a SMER valami csoda folytán egészben marad, majd Fico megváltoztatja az Alkotmányt és több illetékességet szavaztat meg magának a parlamenti gőzhengerrel? Ne felejtsük: egy bolsevik mindenre képes! Aztán minden az övé és így visszaáll az egypártrendszer, amitől egynegyed évszázaddal ezelőtt alig-alig sikerült megszabadulni! Így aztán: „Bevégeztetett!”
Majd jöhet megint egynegyed évszázad, ami alatt talán sikerül rendbe hozni az okozott hibát és tévedést. Ezt a „felföldiek” nehezen élik túl és ezért szóba sem jöhet ilyen megoldás. Elméleti szinten azt is ki lehet jelenteni, hogy Szlovákia egye meg azt, amit főzött – mentse meg a szlovák demokráciát a többségi társadalom – ha már nem kellenek a „felföldiek” szavazatai! Ez látszatra a legolcsóbb megoldás, semmit sem kell csinálni. De nem jó! Mert a „felföldieknek” is van azért eszük. Lefeküdni Kiskának – „pedig csak úgy, ingyen és bérmentve” – sem visz semmire, hiszen ma, kedd este, négy nappal a választások előtt, átnéz félmillió polgáron, mint a semmin.
Van azonban még egy elméleti lehetőség, ami óriási politikai „felföldi” öntudatot feltételez: mindnyájan elmegyünk szavazni és mind a két név elé betesszük az X–et! Így ugyan érvénytelen a szavazatunk – tehát nem választottunk – de kinyilvánítottuk polgári öntudatunkat, hogy egyik sem felel meg a „felföldieknek”. El tudom elméletileg képzelni a háromszázezer érvénytelen szavazatot! Ha-ha! (Kérem, bocsássák meg, bilibe lóg a kezem).
Akárhogyan is filozofálgatunk, nincs itt jó megoldás. Mint ahogyan nem volt az elmúlt negyed évszázadban sem. Újra a kisebbik rosszat kell választani – hacsak a választási moratórium előtti napon nem változik valami. Ennek a valószínűsége pedig óráról órára közelít a nullához (adná az Isten, hogy tévedjek).
Így nekem nem marad más, mint nehéz szívvel – sajna – Kiskát választani, hogy ne történjen meg a bolsevik-restauráció.
Agárdy Gábor/Felvidék.ma
