Amint röviden már említettük, április 11-én, Márai Sándor születésének évfordulóján és a Költészet Napján egy férfi és egy nő transzparensekkel fölfegyverkezve némán tüntetett Márai Sándor ellen. Az ünnepség résztvevői között sokszorosított anyagot osztogattak. Erre az emberek kíváncsiak voltak, máskülönben méltóságukon alulinak tartották, hogy a tüntetőket kitüntessék figyelmükkel. Csak néhányan fotóztak, hogy dokumentálva legyen ennek a párnak a melléfogása és tájékozatlansága.
A transzparenseken a következő szövegek éktelenkedtek szlovákul: „A fanatikus Márai, «Nagymagyarország» eszméjének megszállottja” („Márai fanatik posadnutý ídeou «Veľkého Maďarska»”), „Márai = a háborús bűnös Horthy csodálója” („Márai = obdivovateľ vojnového zločinca Horthyho”), A bolsevik Márai – lelkesen támogatta a Magyar Szovjeköztársaságot – 1919″ („Márai bolševik – oduševnene podporoval Maďarskú sovietsku republiku – 1919″)
Az ember vidám lesz, ha ilyen tájékozatlansággal találkozik. De ez valahol a szlovákiai iskolarendszer kritikája is egyben, mert nyilván rosszul tanítják a történelmet.
Nézzük tehát a vádakat. A két tüntető szerint az író Nagymagyarország eszméjének fanatikus megszállottja. Ez légből kapott, rosszindulatú hiedelem, mert Márai csupán annak örült, hogy a magyarok lakta területek békés úton tértek vissza. Akkor ez volt a kisebbségi sorban élő magyarok legnagyobb óhaja. Ezt akár népszavazással is megerősítették volna. A népakarat nem a demokrácia egyik ismérve? A másik, Horthy Miklós kormányzó nem volt háborús bűnös. A nürnbergi per alkalmával tanúként hallgatták ki. Száműzetésben, de békében élt haláláig. Azt, hogy mennyire csodálta a világhírű író Horthyt és rendszerét, a Hallgatni akartam c. kötetéből mindenki megtudhatja. Magyar Szovjetköztársaság nem létezett, ezt Márai nem támogathatta. Persze, itt a félművelt tüntetők a Magyar Tanácsköztársaságra gondoltak. Az, hogy az író néhány cikket eresztett meg a Vörös Lobogóban, meglehetősen merész következtetésekre ragadtatta e két személyt. Az író akkori gondolatai kötetben jelentek meg még 2006-ban (Márai Sándor: Március). A kiadó a következőképpen jellemezte az író akkori véleményét: „Márai ekkori írásai arról tanúskodnak, hogy a fiatal újságírót nem hagyták érintetlenül a kommunizmus eszméi. Nincs szó azonban ideológiai megalapozottságú elkötelezettségről, sokkal inkább fiatalságából fakadó érzelmi megnyilvánulásról, későkamaszos lázadásról, amellyel saját gyökereivel száll szembe. Lelkesedik valami pontosan számára sem meghatározható új iránt, melynek árnyoldalait nem látja.” Az sem érdektelen, hogy Márait ezekért a fiatalkori megnyilvánulásaiért éppen a nyilasok, ill. a szélsőjobboldal támadta. Ezzel a Liga akaratlanul is kötődéseit fedte föl. Márai fiatalkori félrelépését úgy magyarázta egyik nyilatkozatában, hogy az Egyedül Vagyunkban leközölt cikk nem tőle származik, nevével akkor visszaéltek. Éppen a korabeli sajtóviszonyokkal szembeni védekezésül hagyta el 1919-ben az országot. A cikk megjelenésekor még nem volt tizenkilenc éves. Ha igaz lenne a vád, akkor is méltánytalan a felelősségre vonás. Rövid együttműködését a kommünnel azzal indokolta, hogy úgy vélte, az elszakított területek visszaszerzésére van mód.
Kétfajta szöveget osztogatott a szakállas férfi. Az egyik Márai Sándor: Ajándék a végtettől c. munkájából hoz részleteket. Ezt az anyagot a Népszabadság online tette közzé a világhálón. A megajándékozott emberek egy része nevetett és örült az ajándéknak. Bizonyára nem mindenki vehette meg ezt a kötetet, így most a tüntetők jóvoltából hozzájuthatott a tudósítóként dolgozó Márai helyzetjelentéseihez, bennük a „Felvidéki tarisznyához”. Ebben a válogatásban a kassai bevonulás Márai által lejegyzett története is helyet kapott. A két tüntető a kassai Mítoszok Elleni Liga (Liga proti mýtom) nevű szervezet nevében lépett föl. Legalábbis ezt tüntették föl az osztogatott lapokon. Erről a szervezetről eddig azonban még nem hallottunk.
A másik általuk terjesztett anyag más jellegű. Surján László, Európa-parlamenti képviselő szavait idézi, melyeket Štefan Hríbhez intézett abból az alkalomból, hogy 2013 májusában átvette a Charta XXI. Mozgalom Megbékélési és Együttműködési díját.
Amikor ezek a „baráti szavak” megjelentek, szomorúan vettük tudomásul, hogy Surján László egy álomvilágban él és nem ismeri a szlovákiai helyzetet, az itteni gondolkodásmódot. Ebben a magyarok nevében azért is hamut szórt a fejére, amire a történelem nem jogosította föl. Így most jóindulatú tájékozatlanságai – nevezzük udvariasan így néhány megállapítását – a szlovák mítoszteremtők alá adnak lovat. A magyar agymosás olyan sikeres volt, hogy egyesek azt is elhiszik, ami alaposan elrugaszkodott a valóságtól. Ezt viszont örömmel olvassák a fejünkre. Így Surján bumerángja ránk csapott vissza. (Köszönjük meg neki?) Csak idő kérdése volt, mikor csap ez ránk vissza! Lám, a magyarok is azt mondják, amit mi! – ujjonganak a mítosztalanító mítoszteremtők.
Mit hangsúlyoznak a tüntetők ebben a szövegben? Surján elismeri minden árnyaltság és történelmi kontextus nélkül a „magyarizáció” tényét, a „gőgös kultúrfölényt” és kijelenti, a szomszédok kultúrája mindmáig ismeretlen a magyarok számára. Ez megint a csonkító Trianon-szindróma következménye! Sértő módon nem vesz tudomást a környező országokban élő magyarokról, akik ismerik ezeket a kultúrákat és közvetítik azokat kiadványaikban, sajtójukban. Kár, hogy Surján ezt nem látja. A megkövetés is szép dolog, csak visszájára fordul, ha olyan tettekért kér bocsánatot, melyeket nem követtünk el. Így a vélt elkövetők kellemetlen szájízzel olvassák az ilyen sorokat s azok nem tűnnek őszintéknek. Nem a magyarok összessége nyilatkozott bántó módon, hanem egyes (politikai) csoportok, melyekért a magyarok egészét nem terheli felelősség.
Surján úgy véli, hogy a magyar szókincs egy része a szlovákból származik. Csakhogy ezen szláv szavak többsége akkor került a magyar nyelvbe, amikor még a szlovák nyelvről nem is beszéltek és egyáltalán nem biztos, hogy a felvidéki szlávból kerültek a magyar nyelvbe! Nyilván arról sem tud, hogy az egykori Felvidéken jelentős lengyel közösség élt. Féligazságokkal nem lehet tiszta vizet önteni a pohárba.
Majd kiragadott idézetekkel operálnak, melyek szerintük bizonyítják Márai csehellenes gyűlöletét. Nem igaz, hogy Beneš és társai történelemhamisítással tákolták össze Csehszlovákiát? A szlovákok sohasem éreztek történelmi együvé tartozást a cseh országrészekkel? Elég elolvasni Edvard Beneš vonatkozó kijelentéseit, melyek ma már magyarul is olvashatók (Romboljátok le Ausztria Magarországot). Beneš nem volt hajlandó a szlovákokat önálló nemzetként kezelni. Az ország második szétválása is Márai értékelését támasztja alá. Senki sem tiltakozott. Ebben a vonatkozásban a tüntetők egy bizonyos Marta Pató munkájára hivatkoznak (S. Márai jako středoevropský spisovatel? /Márai S. mint közép-európai író?, Brünn, 2012/. Ez a munka egybeveti a cseh és magyar írókat az adott időszakban. Konkrétan Karel Čapeket és Márait. Az előbbi viszont Masaryk elnök fizetett besúgója volt! Az összevetés tehát sántít.
Továbbá a teljesen ismeretlen Mítoszok Elleni Liga foglalkozik Szabó Dezsővel, a Nobel-díjra felterjesztett Tormay Cecillel, Wass Alberttal és „Nyiró”, azaz Nyírő Józseffel. Szerintük ezek mind ultrajobboldali antiszemiták voltak. Wass Albertet édesapja cselekedeteiért nem lehet elítélni. Az egykori Erdélyi Párt is ultrajobboldali antiszemita párt volt a Liga szerint. Ezekkel az írókkal nem áll módunkban árnyaltan foglalkozni, mivel semmi jelentősége nincs politikai pályafutásuk és állásfoglalásuk alakulásában Márai vonatkozásában.
A két személynek köszönetet mondtam, hogy dokumentálják tájékozatlanságukat, mert így tárják ország-világ elé, nem ismerik a történelmet és Márait. A tüntetők önmagukat csapják be. Aki hamis térképpel a kezében kívánja megismerni a világot, az egyhamar eltéved, ha nem rosszabb történik vele. De úgy kell neki!
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
