Ha május, akkor ballagás és érettségi. Így van ez a Felvidék egyik legpatinásabb múltú és a honi középfokú magyar nyelvű oktatás egyik legfontosabb létesítményében, a jezsuiták által 1649-ben alapított és a későbbi századok folyamán a bencés rend révén országos hírűvé lett komáromi, ma Selye János Gimnáziumban is, amelynek kilencven tanulója május 16-án, pénteken vett búcsút Alma Materétől.
Az iskola aulája és tablók rengetegével ékesített folyosói még visszhangozták a „Ballag már a vén diák” dallamát, még csillogtak a búcsú könnycseppjei a szemekben, amikor gyors és rövid számvetést tettünk Andruskó Imrével, a Selye János Gimnázium igazgatójával.
–Az idei ballagás és a jövő heti akadémiai hetet követő szóbeli érettségik egyik – többé meg nem ismétlődő – érdekessége, hogy az elbúcsúzott négy osztály közül az egyik hatéves volt.
Valóban. Hat évvel ezelőtt próbáltuk bevezetni ezt a tanítási formát, amelyre engedélyt is kaptunk, ám egy hónap múlva a minisztérium ezt az oktatási formát megszűntette, s így ez volt az első és sajnos utolsó ilyen osztályunk. Ma kilencven diákunk ballagott, akik hét járás harmincöt települését képviselték. Iskolánknak a 2013/14-es tanévben 520 diákja van, s ha minden jól megy, a következőben már 570 lesz.
– Gondolom, szerencsésnek mondhatja magát az az iskola és annak igazgatója, aki és amely nem küzd a tanulók számának csökkenésével, mi több…
Az iskolánkon folyó oktatás színvonala bizonyára sokakat vonz, ám az igazsághoz tartozik az is, hogy a következő tanévben érkező új diákjaink mintegy harminc százaléka más járásokból származik. Ha csak a tágabb értelemben vett környékre, netán Nyitra megyére szorítkoznánk e tekintetben, mi sem tudnánk tartani a jelenlegi 520-as diáklétszámot.
– Ami az oktatás színvonalát és a tanulmányi eredményeket illeti, a Selye János Gimnázium tudtommal Nyitra megyében a legjobbak közé tartozik.
Az elmúlt tíz évben sokszor kerültünk kiértékeléskor az első helyre, tavaly a harmadikon végeztünk. Ezt, figyelembe véve, hogy együtt értékelik a magyar és a szlovák tanítási nyelvű középiskolákat, gimnáziumokat, szép eredménynek tartjuk.
– Az érettségi bizonyítvány egymagában csak amolyan „útlevélféle” a főiskolákra, egyetemekre. Milyenek a lehetőségeik a „selyés” végző diákoknak?
Keveseket leszámítva mindenki jelentkezett továbbtanulásra. S ez nagy részüknek sikerül is. Előfordul ugyan, hogy később egyiküknek-másikuknak a megkezdett egyetem nem tetszik, de a következő tanévben többségük már másik egyetemen, főiskolán folytatja tanulmányait. Sokan választják Csehországot, évente öt-tíz, s olykor még ennél is több diákunk jelentkezik prágai vagy brünni egyetemekre. Mások Magyarország felé kacsintgatnak, Szegeden, Debrecenben vagy Pécsett folytatják tanulmányaikat, vannak, akik a budapesti Corvinus Egyetemet, illetve az ELTE-t célozzák meg, míg azok, akik az orvosi pályát választják, a Semmelweis Egyetemre jelentkeznek. Természetesen sokan maradnak idehaza is, Pozsony, Kassa, Zsolna és Nyitra egyetemei is várják a jelentkezőket. Évente tíz, tizenöt diákunk viszont a komáromi Selye János Egyetemen tanul tovább.
– A legjobb tanulmányi eredményeket elért és egyéb téren jeleskedő diákok ezúttal is átvehették az őket megillető jutalmakat, a Kaszás Attila-díj átadására azonban nem került sor.
Hagyománya van annak, hogy ilyenkor adjuk át az iskolánk egykori tanulójának a nevét viselő díjat, amint hagyománya van annak is, hogy azt mindenkor Kaszás Attila főiskolai osztálytársa és barátja, Rudolf Péter Kossuth-díjas színművész személyesen nyújtja át. Ez alkalommal filmforgatás miatt nem tudott eljönni, de megegyeztünk abban, hogy a szóbeli érettségik utolsó napján, azaz május 29-én erre időt szakít magának és eljön a díj átadására.
Az ünnepélyes pillanatok elmúltak, most már a szóbeli érettségi és a még komolyabb próbatételek következnek.
Németh István, Felvidék.ma
A szerző felvételei
{iarelatednews articleid=”43828,43740,42739,38818,37742″}
