A Érsekújvári Szakmai Napok keretében Gordoni kommunikáció is szerepet kapott. Mit jelent ez a fajta kommunikáció, miként hasznosítható a pedagógiában? Ezekre a kérdésekre adott választ Simonné Zachar Anna pszichopedagógus, Gordon tréner.
Mit is jelent Gordoni kommunikáció és hogyan kerül kapcsolatba az iskolával?
A Gordoni kommunikáció az emberi kapcsolatokat erősítő és a konfliktuskezeléshez nyújt nagyon sok lehetőséget, használható eszköztárat. A kreatív egyén más, mint a többi ember. Sokszor a kreativitást nehéz előhívni gyerekből, felnőttből. Aki másként gondolkodik könnyen úgy éli meg, aki kreatív, direkt ellenáll, megcsinál. Nehéz ráhangolódni arra, hogy ő valami miatt csinálja azt, amit tesz. Ha visszaszorítjuk a kreativitást és az ehhez munkálkodó igényt, akkor ő előbb-utóbb a viselkedésével jelzi ezt. Ha arra fókuszálunk a gyermek hogy viselkedik, nem lehet vele együttdolgozni, inkább csinálná azt, amit a tanítási órán kell, akkor a kapcsolatai is megromlanak. Úgy érzi ezáltal, hogy nem akarják őt elfogadni, másképp kéne viselkednie, és nem szeretik őt. Mindemellett azt gondolja, nem teljesít úgy, ahogy az értelmi képességével és a kreatív gondolkodásával tudna. Innentől nem ad ki teljesítőképes munkát a kezéből, és nem tudja önmagát megvalósítani. Minderre a Gordoni kommunikáció egy kincs lehet a kezünkben.
A pedagógusok hogyan tudják ezt a gyakorlatban alkalmazni?
Van egy olyan gyakorlati feladat, amikor a diák az órán rajzolgat, és nem figyel a tanárra. Sokféleképpen reagálhatunk erre. Arra vagyunk szocializálva, hogy tanárral együtt dolgozzon a diák. A kreatív emberekre jellemzők, hogy úgy belemerül a dolgába, hogy se nem hall, se nem lát. Mindez a gyerekeknél is megfigyelhető. Ilyenkor, ha rászólunk, mit csinál és azt mondjuk neki, hogy tegye el, abban a pillanatban úgy érzik hogy őt nem fogadják el, nem szeretik őt. Ilyenkor az értő figyelmet tudjuk alkalmazni: „Tudom, hogy szívesen rajzolsz, tetszik is amit csinálsz. Nekem most fontos lenne, hogy velünk együtt dolgozz, hogy megértsd a tananyagot.” Az értő figyelem azt üzeni, tudom és látom, elismerem a képességét. Úgy szólok a másikhoz, hogy „mederben maradok”. Előfordul, hogy a gyerek elbambul az órán, máson jár az esze, vagy épp bóbiskol. A tanár megszólja: nem aludt az éjszaka? Majd felszólítja, hogy figyeljen az órára. A „közléssorompóknak” nevezett hozzáállást és beszédet, ha ezt jelezzük a gyermek felé, ő befogja a fülét, nem óhajtja hallani. Nem abban a mederben vagyunk, hogy őt érteni szeretnénk. Az empátia szükségszerű. Az ő érzéseit, gondolatait próbáljuk megfogalmazni, tehát ez az, amikor a másiknak problémája van, úgy jelzi felém, hogy ő olyat csinált, amit én nem tudok elfogadni. Ez az értő figyelem.
Az én üzenettel először elmondom, hogy bennem milyen érzések vannak. Fontos, hogy az érzéseket megfogalmazzuk, először a saját érzéseinket, majd övét is. Ekkor a gyermek észreveszi, hogy tanár szeretne együttműködni, meg akarja beszélni a problémát, és ezáltal a társának fog tekinteni. Rengeteg konfliktust lehet ezzel megoldani. A példa ugyanaz, a diák elbóbiskolt az órán. A tanár válasza erre: „Látom, hogy most valamin nagyon elgondolkodtál”. Erre őszinte választ kapunk: „Igen, mert nem aludtam jól az éjszaka.”
Nem egyszerű felismeri, hogy egy gyereknek problémája van. Ez eléggé összetett dolog.
Ha az órákon többször előfordul, hogy a diák gondolatai másutt járnak, akkor érdemes beszélni négyszemközt a dolgokat. Ha a tanár őszintén érdekelődik a diák problémái iránt, a diák ezt megérzi és meg tudják beszélni a dolgokat. Minél kisebb gyerekekkel kommunikálunk értő figyelemmel, annál jobban használhatom a későbbiekben, a kamaszkorban is. A kisgyerek még könnyen mondja azt, hogy mitől fél, mi fáj, mit nem szeret. Ha azt mondjuk neki, hogy attól nem kell félni, nem tudja, hogy szabad-e azt éreznie, amit érez. Kinevelődik belőle. Engedjük meg neki, hogy úgy élje meg a dolgokat, ahogy érzi és ne úgy, ahogy a másik elvárja. Mindemellett elmagyarázhatjuk neki, miért nem félelmetes az adott dolog.
A pedagógusokkal való pár órás foglalkozás mennyire segít elmélyíteni ezeket az ismereteket?
Az öt órás foglalkozás egy kis ízelítő abból, hogy is épül fel a Gordoni kommunikáció. Ilyenkor sokan úgy élik meg, hogy eddig nem jól kommunikáltak a diákokkal. Az egyik kolléganő felvetett egy gondolatot, hogy ő szokott így beszélni a gyerekekkel, ez baj? Nem baj. Amikor a másik nagy bajban van, és azt jelzi, akkor tudok értő figyelemmel lenni felé. Ha az érzések és a gondolatok egyforma arányban vannak, és nincs problémája a másiknak, akkor nyugodtan humorizálhatok, akkor ezek a „közléssorompók” nem azok, hanem egyszerű kommunikáció. Gordonnak van egy nagyszerű gondolata, ami abban segít, hogy nem kell mindig másképpen kommunikálni. „A Gordoni kommunikációs eszköztár egy varázspálca. Veled van, bármikor előveheted, de nem kell mindig varázslóként viselkedned.”
A tréning egyfajta önismereti dolog, minden feladatból tanultunk valamit.
AK, Felvidék.ma
Fotók: Czuczor AI{iarelatednews articleid=”46038″}
