Nagyrákó ünnepelt

Az ünnepségre eljöttek a Rakovszky és Lehoczky család tagjai, akik Nagy- és Kisrákóról, azaz Lehotkáról vették nevüket.

Nagyrákó június 21-én, szombaton megünnepelte írásos említésének hétszáz hetvenedik évfordulóját. Délután kettőkor kezdődött az ünnepség a Beniczky-kastély előtt, a parkban.
A múlt század 80-a éveiben bontották el a Rakovszkyak kastélyát, mely itt állt. Ugyanis már eléggé elhanyagolt állapotban volt. A kegyelemdöfést az jelentette, amikor egy fa kivágásakor az a tetőzetre zuhant és azt összezúzta. Nem volt pénz a helyreállításra és így még nagyobb pusztulásnak indult. Végül lebontották. Intarziás padlójáról és e mennyezetek díszítéséről senki sem készített fényképeket. Csak külső megjelenéséről nyerhetünk némi képet az egykori fotográfiák alapján. Ma már csak egy tujafa jelzi, hogy hol volt az L alaprajzú épület bejárata. Ezt Viera Kršková, a falu krónikása megmutatta nekem. Ez a kedves hölgy kifaggatta a két család tagjait, hogy összesítse az adatokat.
Rakovszky István és Lehoczky Miklós szívesen mesélt. Hiszen az utóbbi összeállította családfáját egészen 1244-ig.
Az ünnepséget a Valčan énekcsoport nyitotta meg. Harmonika kíséretében előadták a Dedinôčka moja (Falucskám) c. dalt, mely kísértetiesen hasonlított a Hétre ma várom a nemzetinél c. egykori slágerre. Azután Patrik Antal polgármester köszöntötte a résztvevőket.
Úgy tűnt, mind a háromszáz valahány lakos kivonult. Az időt nem állíthatjuk meg, ezért ki kell azt használnunk, hogy ne rohanjon el mellettünk – mondotta. Köszönetet mondott a helyi szervezeteknek, vállalkozóknak és mindenkinek, akik elősegítették ennek az ünnepségnek a megvalósítását. Külön üdvözölte Rakovszky Istvánt és az innen elszármazott családtagokat.
Az ünnepség résztvevőit Jaroslav Brzák is üdvözölte. Ő a szomszédos Pribóc polgármestere, aki felolvasta a turóci polgármesterek társulása elnökének üdvözlő szavait.
Igor Diač, a turócszentmártoni színház volt igazgatója elszavalta Rakovszky Márton A rák c. versét. Ebből megtudtuk, hogy a rák ártatlan életet él a vízben, mégis fél tőle felnőtt és gyerek. Isten teremtette őt is, Aki jó, így ő, a teremtmény sem lehet más. A rákok sokfélék és hosszú életűek. Egymással háborúznak. Híres nemzetség a rákoké, hiszen még az égboltra is fölkerültek csillagkép formájában. Homérosz is vélhetőleg megénekelte őket. Ha ez igaz, akkor ez csak hírüket öregbíti.
A Valčan Gergely Szabolcs ismételten előadott egy dalt, majd a polgármester tiszteletbeli polgárrá nyilvánította Rakovszky Istvánt, aki négy évtizede Németországban él.
Rakovszky István meghatódottsággal küzdve köszönte meg a meleg fogadtatást, a műsort s a kitüntetést, valamint a rákról szóló verset. Mindez arról győzte meg, hogy itthon van. Testvéreknek nevezte az egybegyűlteket – evangéliumi értelemben is -, mert nem tudhatja, hány rokona van jelen az ünneplők körében. Két nagyszülője is nyugszik a temetőben található családi kriptában. Most jár itt először, de reméli, még el fog látogatni ősei szülőföldjére máskor is.
Nemrégiben jelent meg a Karta 21, mely a Kárpát-medence népeinek és nemzeteinek megbékélését, harmonikus együttélését és egymás iránti tiszteletét kívánja szolgálni. De ahogy helyben tapasztalta, ez már Nagyrákón megvalósult, amit örömmel nyugtázott. A család honlapja egyelőre magyarul, angolul és németül érhető el. Szeretné, ha szlovák nyelvűvel is ki tudnák egészíteni. Azzal fejezte be, hogy így „távolról” átöleli mindannyiukat. Örömmel tolmácsoltam szavait szlovákul.
A zsámbokréti színjátszó csoport előadott egy jelenetet, mely arról szólt, hogy amikor közeli Turul várában elfogyott az élelem, mert a tatárok ostromolták, egy parasztnak földalatti alagúton sikerült behoznia két süldő malacot és egy kosárnyi rákot. Ezeket kidobálták a tatárok közé, akik látva a bőséget, úgy vélték, a várnépet nem tudják éheztetéssel megadásra bírni. Így elvonultak. A király meg a parasztot nemessé ütötte és azért, mert rákokat kapott tőle, a Rakovszky nevet adományozta neki.
A polgármester röviden méltatta Ľubomír Žilát és Radovan Fatúlt, mivel kiadtak egy kötetet Rakovo, príbeh jednej obce (Nagyrákó, egy község története) címmel a településről. Az előbbi írta, az utóbbi szponzorálta. A nagy érdeklődés miatt az összes példány egy-kettőre elfogyott.
Mivel a helyi önkéntes tűzoltó egyesület pont 90 éve alakult, felavatták és felszentelték az evangélikus és római katolikus pap közreműködésével új zászlójukat, majd kitüntették az arra érdemeseket.
Michaela Pavolková, az önkéntes tűzoltók járási szervezetének igazgatója leszögezte, megalakulásuk óta a jelszavukhoz óhajtják tartani magukat: Isten dicsőségére és az emberek segítségére! Hároméves munkával helyreállítottak egy 139 éves tűzoltófecskendőt, mely egykor a Beniczkyek tulajdonában volt és a polgármesteri hivatal előtt külön hajlékot is készítettek számára.
Végül a polgármester egy rövid köszöntőt mondott, ittunk egy pohár pezsgőt és következett a műsor nem hivatalos része, amelyben a település apraja-nagyja bemutatta tudását. Táncosok ropták a táncot, hagyományőrzők régi játékokat elevenítettek föl, egy kislány villanyzongorán eljátszotta a boci-boci tarkát…
A Rakovszky és Lehoczky család tagjai azután koszorút helyeztek el a lepusztult Rakovszky-kriptában, mely nemzeti kulturális műemlék. Közösen a két pappal elmondtuk a Miatyánkot, majd a Beniczkyek családi kriptáját néztük meg, melyet ravatalozóvá alakítottak át. Ezután a felújított Beniczky-kastélyt tekintettük meg. Végül Kisrákóra, azaz Lehotkára mentünk át, ahol a Velics család egyik leszármazottja fogadott bennünket. Felesége Lehoczky-lány.
Az ünnepségen képviseltette magát az Állami Számvevőszék is Gergely Szabolcs referens személyében, mivel Rakovszky István nagyapja egykor ezt az intézményt vezette. Jelen volt Dr. Dr. vitéz Praznovszky Miklós feleségével. Ő a Nobilitas Carpathiae országos elnöke, mely a felvidéki nemesek leszármazottainak polgári szövetsége.
Az eseményen készült képek megtekinthetők a Képgalériában ITT >>>.