A helyi egyháztanács és az önkormányzat közös rendezésében és szervezésében augusztus 20-án Makrancon a 18.00 órakor kezdődő ünnepi szentmisében az egybegyűltek az első szent magyar család közbejárását kérve, Ferenc pápa tanítása nyomán, azért esedeztek, hogy megerősödjenek az Isteni Irgalmasságba vetett hitben, növekedjenek a remény és a kultúra összhangjának keresésében, és tökéletesedjenek a szeretetben, hogy senki ki ne selejteződjön.
A szentmise főcelebránsa, főtisztelendő Bartal Károly Tamás, OPraem. jászóvári emeritus apát volt, akivel együtt misézett: Danko István, rogacionista szerzetes, Dr. Szalay László, nagyidai plébános, Fedorka Zsolt, csécsi plébános, Takács Dénes, jánoki adminisztrátor. Szentbeszédet mondott az erdélyi származású Antal András, állandó diakónus Nyáregyházáról. Az oltárszolgálatot az esperesi körzetből származó kispapok végezték: Schmotzer Péter és Szeles Péter a kassai szeminárium papnövendékei az egyházközség ministránsaival.
A makranci egyházközség hívei az 1907-ben felszentelt templomukat – ősi templomukhoz hasonlóan – Szent István Király tiszteletére emelték. Új oltárát, amelyben elhelyezést nyertek az első szent magyar család ereklyéi, 2007. április 21-én konszekrálta a főpásztor, Mons. Alojz Tkáč, kassai érsek.
Az első ereklyés körmenetet 2012. augusztus 20-án tartották, faluk szülöttje, főtisztelendő Dr. Szalay László, nagyidai plébános atya vezetésével, aki a körmenet elején megáldotta a templom új toronyóráit. Második körmenetüket, a falu egy másik pap-szülöttje, főtisztelendő Gajdo József, az akkori jánoki plébános atya vezette.
Sorrendben tehát az idén a harmadik körmenetet tartották, amelynek végén megáldásra került a Fénykereszt. Szándékuk tudatos volt. Felsorakozva az első szent magyar család ereklyéi mögé, nyomukba szegődve, jelezni kívánták, úgy akarják járni az élet keresztútját, hogy ők is tiszták legyenek, hősök és szentek.
A szentmise végén a hármas ereklyét, egy hajdani, szent-jobb jelképre helyezték, amelynek eredete ismeretlen. Véletlenül találtak rá Makrancon, egy nyári-konyha padlásán. A feldíszített ereklyetartót az egyháztanács tagjai vették a vállukra. A körmenet alatt az egybegyűltek a helyi Asszonykórus vezetésével a Csángó üdvözlégy-et énekelték. Ünnepségük a Fénykereszt felszentelésével, az Újkenyér megáldásával és az ünnepi áldással zárult. Előtte rövid zenés áhítatot tartott a Bárka – az egyházközség ifjúsági csoportja.
Laczkó Mária, polgármesterasszony köszöntő beszédében többek között elmondta: 2012. augusztus 20-án sokak álma és vágya teljesült, amikor megáldásra kerültek a toronyórák. Hálás szívvel mondott köszönetet azért is, hogy immár hagyománnyá vált községükben az első szent magyar család ereklyéivel megtartott Szent István-napi körmenet. A hármas ereklye – Szent István Király, Boldog Gizella és Szent Imre – ide jutásának, valamint a megtalált és felújított ereklyehordozónak – tagadhatatlan üzenetértéke van: az ember minden korban, minden helyen, minden helyzetben példaértékké válhat, ha annak a Krisztusi tanításnak a fényében él, aki egyedül mondta önmagáról: én vagyok, az út, az igazság és az élet.
Örömét fejezte ki afelett is, hogy a község újabb kinccsel gazdagodott. Felszentelésre került Danko István mestermunkája – Szlovákiában elsőként – a Fénykereszt, ami a hívek közadakozásából és az önkormányzat hathatós támogatásával történt, ezzel is jelezve, hogy a jövőben is készek hűen ápolni, őrizni és tovább adni szent elődeik áldott örökségét. Felkiáltójelként felmutatni a keresztet, mint a szolidaritás, a sorsközösség vállalás szent jelét. Mostanság sok országban ledöntik, vagy meggyalázzák a keresztet, ezért ők fényes jelként állítják a falu szívébe érkezőknek, hogy e jelben győzni lehet. A kereszt által – égi pártfogóik: Szent István, Boldog Gizella, Szent Imre életpéldája nyomán – családjaiknak, népünknek és nemzetünknek útmutatói, tanítói és tanúi lehetünk.
Mivel az életadáshoz erő kell és a kenyér az egyik ilyen nélkülözhetetlen eledel, ezért felkérte Antal András, állandó diakónust, a nyáregyházi Két Szív Plébánia lelki vezetőjét, hogy szíveskedjen megáldani az új kenyeret. A diakónus 50 zarándok kíséretében érkezett. Hazai kenyeret hoztak ajándékba és templomuk kertjéből néhány marék földet, amit a diakónus az összetartozás, a sorsközösség vállalás jeleként, a megáldott kereszt tövébe szórt.
Mielőtt szétosztásra kerültek volna a megáldott kenyerek, a szervezők még egy meglepéssel szolgáltak. Évekkel ezelőtt a helyi ifjúság egy zenés áhítatot adott elő Jézus Krisztus szenvedése kapcsán, amelyből a jelenlevők most a befejező számot hallgatták meg, Lisovszky Géza szerzeményét, a Dr. Lisovszky Alexandra vezette egyházközség ifjúsági énekkar – a Bárka – közreműködésével. Szólót énekelt Palencsár Tamás.
A polgármesterasszony az ünnepség végén megköszönte az együttünneplést. Az Asszonykórus, az önkormányzat és az egyházközség képviselőtestület tagjai aktív és készséges együttműködését. Reményét fejezte ki, senki sem bánta meg, hogy idejét velük, náluk és közöttük töltötte. Arra kérte a megjelenteket, hogy vigyenek haza egy-egy megáldott cipót. Otthon törjék meg és fogyasszák el szeretteikkel. A megáldott kenyér legyen jele és eszköze az összetartozásnak és a megmaradásnak azon helyen, ahová Isten születni engedte őket. Vigyék el szívükben Makranc jó hírét is. Mondják el, hogy az országhatár közelében van egy falu, ahol sok-sok nehézség és akadály közepette élnek még emberek, akik bátran állnak őrt a strázsán, mert van egy hely a – templom és van egy jel – a kereszt, aminek fényében életértéket lehet élni, menteni és tovább adni, hogy ezzel is bizonyságot nyerjen a mondás: a nemzet a nyelvében él, dalában érez és kultúrájával tanúskodik…
GB, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”28581,12744,37307″}
