Talán csak a mazochisták lesték felfokozott várakozással a szlovák alkotmánybíróság szerdai (soron következő) döntését a kettős állampolgárság ügyében. Aki ismeri a szlovákiai állapotokat, nem várt semmit. Nem is kapott semmit – csak a jogállamiság egy újabb, jókora pofont.
Mint ismeretes, 2011-ben a pozsonyi törvényhozás képviselőinek egy csoportja a taláros testülethez fordult, vizsgálja felül az előző Fico-kormány regnálása alatt, 2010. 5. 26-án hozott törvénymódosítást, amelynek alapján az idegen állampolgárságot felvevő szlovákiai polgárok elveszítik az állampolgárságukat. Ezzel a beadvánnyal foglalkozik (pontosabban nem foglalkozik) az alkotmánybíróság immár három éve, hogy ennyi idő, hosszas lebegtetés után formai hibára hivatkozva utasítsa el a keresetet.
Nem járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk, ez az időhúzás méltó arra, hogy helyet kapjon a Guiness rekordok könyvében. Mert napnál is világosabb, hogy az alkotmánybíróság az időt húzza, egyszerűen nem mer dönteni. Ami megkérdőjelezi a pártatlanságát és a függetlenségét.
Tegyük hozzá, az sem meglepő, hogy az alkotmánybíróság 13 helyett 11 taggal működik, tehát „rázós” ügyekben nem képes többséggel dönteni, hiszen például főügyész nélkül is jól elvolt Szlovákia vagy másfél évig.
Élünk tehát itt, ennek a kis országnak a déli sávjában közel félmilliónyian, akik hivatalosan sem államalkotók, sem nemzetalkotók nem lehetünk. Államalkotók azért nem lehetünk, mert a szlovák alkotmány nem tart minket államalkotó közösségnek, azt pedig, hogy jogilag a nemzetünk tagjai legyünk, Szlovákia törvénnyel tiltja, saját alkotmányát sértve. (Lehet, hogy ez is megérne egy vitanapot az Európa Parlamentben?) A szlovák állam logikája szerint egy kötődésünk lehet ehhez az országhoz: a rongyosra ragozott lojalitás. És hát jogunk van adót fizetni. Horribile dictu: az alkotmánybíróság, mint államhatalmi szerv, a mi adóinknak is köszönhetően működik.
Enyhe túlzással azt is mondhatnánk, jogfosztottságunk tovább tart, helyesebben véget sem ért. Ne felejtsük, a Beneš-dekrétumok ma is érvényben vannak. A magyar állampolgárság – ezt is fontos hangsúlyozni – a magyar állam által felkínált pluszjog, amely nem vesz el senkitől jogokat, mint a Fico-féle jogfosztó ellentörvény. Utóbbi – talán egyszer Ficóék is felfogják – hosszú távon sokkal többet árt Szlovákiának, mint amennyit használ.
Őry Péter, Felvidék.ma
A szerző az MKP önkormányzati alelnöke
{iarelatednews articleid=”48671,48668,48655,48625″}
