Köztudott dolog, hogy a felvidéki magyar gyerekek kb. egynegyede nem magyar tanítási nyelvű iskolába jár (lásd 1. Táblázat). Ebből a szempontból a szakközépiskolások esetében a legnagyobb a lemorzsolódás. Ez valószínűleg a szakközépiskolák nagyon beszűkült programkínálatából ered. Persze az okok között szerepelhet az is, hogy ez az iskolahálózatunk leggyengébb láncszeme.
A szlovák tanítási nyelvű iskolát választó tanulók, ill. szülők azzal érvelnek, hogy
– Szlovákiában élünk;
– A szlovák tanítási nyelvű iskolában „legalább” az államnyelvet tökéletesen elsajátítja a gyerek, ezért az „életben” jobban fog érvényesülni;
– A házastársam szlovák;
– A szülő (szülők) szlovák iskolába járt, ezért úgy gondolja, hogy majd jobban segítheti a gyerekét a tanulásban;
– A szlovák iskolában színvonalasabb az oktatás;
– A lakóhelyhez közelebb van a szlovák iskola;
– A gyerek barátai is szlovák tanítási nyelvű iskolába járnak;
– A szülők a „városi” szlovák tanítási nyelvű iskola mellett döntenek, mert egyébként is naponta beutaznak a munkahelyükre;
– Egyéb.
Lampl (2012) kutatásai is alátámasztják a felsorolt érveket: „… A gyereküket szlovák iskolába íratók a szlovák nyelv elsajátítását és a szlovák nyelvtudással azonosított érvényesülést részesítik előnyben (annak ellenére, hogy közülük többen elismerik az anyanyelvi tanulás könnyebbségét).”
A pedagógusok számára levonható tanulság:
A magyar szülő elsősorban azért választja a szlovák iskolát, hogy a gyerek „tökéletesen” elsajátítsa a szlovák nyelvet.
Ebből az alaphelyzetből kiindulva, a magyar iskola sohasem fogja tudni olyan szinten teljesíteni ezt az elvárást, mint a szlovák iskola, mégis meg kell kísérelnünk. Meg kell tennünk mindent azért, hogy a magyar iskola is a lehető legnagyobb mértékben megfeleljen ennek az elvárásnak. Csak eredményes szlováknyelv oktatással lehet megfékezni, ill. csökkenteni a „lemorzsolódást”, a szlovák tanítási nyelvű iskolaválasztást!
A pedagógusok és szakpolitikusok egybehangzó véleménye, hogy a szlovák nyelv tanításának hatékonysága csak akkor javulhat, ha idegen nyelvként fogjuk oktatni, ezért az elmúlt 25 esztendő ennek a követelésnek a jegyében telt el.
2014 tavaszán végre felcsillant a remény: D. Čaplovič, volt oktatásügyi miniszter ugyanis ígéretet tett arra, hogy 2014. szeptemberétől a szlovák nyelvet idegen nyelvként fogják tanítani a magyar iskolákban.
Az új iskolaügyi miniszter viszont hallani sem akar arról, amit elődje hosszú győzködés után már elfogadott, hogy t.i. a magyar iskolákban a szlovák nyelvet idegen nyelvként, tehát más tartalommal és más módszerekkel kell tanítani, mint a szlovák iskolákban. „Ezzel sohasem értenék egyet” nyilatkozta a „Plus 7 dní” folyóirat 30. számában Pellegrini.
Ismételten bebizonyosodott tehát, hogy ezt a problémát (is) nekünk magunknak kell megoldani. A miniszter úr ebben nem lesz partner és a minisztérium háttérintézményeire sem lehet számítani. Kétségeink vannak afelől is, hogy az egyetemek tudnának segíteni, hiszen oktatóik többségének nincsenek alapiskolai tapasztalataik, anélkül pedig nem megy.
Ezért úgy gondoljuk, hogy ez a feladat a gyakorló pedagógusokra, a magyar iskolákban oktató aktív és nyugdíjas pedagógusokra vár.
Albert Sándor, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”47914,43135″}
