Már hagyománnyá vált, hogy a Csemadok Kassai Alapszervezete karöltve Magyarország Kassai Főkonzulátusával minden év október 6-án elzarándokol Margonyára (Marhal) Dessewffy Arisztid honvédtábornok kriptájához.
Az aradi vértanúk egyike, sajnos, még napjainkig sem tudott haló porában megnyugodni. Már a kivégzőhelyről való holttest elhozatala sem történhetett meg nyugodt körülmények között. A család Kossuth- párti tagjai szinte kilopták az aradi Libalegelőről a már élettelen testet, majd feldarabolva egy trágyával megrakott szekérbe téve jutott ki a vesztőhelyről, hogy elérjen a család margonyai birtoka egyik erdejének a zugába. A Keleti Kárpátok hegyeiben kacskaringó, nehezen megközelíthető erdei út mellett épített kriptában helyezték el. A kriptát, hogy még az úton járók se nagyon vegyék észre, földdel takarták be, s csak a kriptát záró vasajtó jelezte, hogy ott valami épületféle rejtőzik. Hiába. A kriptát többszörösen feltörték, kirabolták. Nem tudni, kik voltak az elsők, sem azt, kik voltak az utolsók.
Lehettek akár a család aulikus tagjai is? Nem tudni. Annyi viszont bizonyos – mint nem egy magyar főnemesi családban – hogy politikusként gyűlölködő ellenségek akár a családon belül is akadtak. Ilyen volt például a Dessewffy-család is.: Dessewffy Dénes a Nádor-huszárok hadnagya Prágából vezeti haza századát, hogy csatlakozzon a szabadságharchoz. A bukás után külföldre menekül, de a haditörvényszék távollétében is halálra ítéli. Ez az egyik oldal. A másik: Dessewffy Emil (1814- 66) a konzervatív párt tagja, esküdt ellensége Széchenyinek, s a szabadságharcnak. A kiegyezéskor Deák ellenfele, vissza akarja állíttatni a nemesi kiváltságokat. 1848-49-ben karöltve Apponyi Györggyel, Jósika Samuval és Szécsen Antallal tanácsaikkal látták el a bécsi kormányzatot a szabadságharccal szemben.
Így nem tudhatjuk azt sem, mikor tűntek el a kriptából az ott lévő kegyeleti tárgyak, sem azt mi történt az ott elhelyezett emberi maradványokkal. Néhány évvel ezelőtt ott jártamkor már csak a kifeszített vasajtó jelezte, hogy ott valamikor az 1848-as szabadságharc egyik tábornoka várta a feltámadás ígéretét. Már magának a kivégzésnek is furcsa az előzménye. Az 1849.aug. 9-i temesvári vesztett csatából való menekülése közben megmaradt katonáival Karánsebesnél az osztrák csapatok egyik főtisztje, Lieschtenstein herceg rábírja Dessewffy Arisztidot, hogy ne menjenek az akkor még török fennhatóság által bírt szerb területre, hanem tegyék le a fegyvert, s ő szavatolja életük megmaradását. Ennek, s a herceg szavahihetőségében bízva Dessewffy a megmaradt katonáival egyetemben leteszi a fegyvert. Tehát négy nappal a világosi fegyverletétel előtt. Jegyezzük meg: a világosi fegyverletétel aug. 13.-án történt. Ennek ellenére Dessewffy is a 13 tábornok egyike lett.
Mondhatnánk, a fentieket számba véve Dessewffy Arisztid halála utáni sorsa lezárult. De nem. A II. világháború utáni kegyeleti megemlékezésbe beleszólt a már állami tulajdonba, majd a község birtokába került erdőrész magánosítása. Annak ellenére, hogy a magyar főkonzulátus Czimbalmosné Molnár Éva vezetésével – a helység előzetes jóváhagyásával -hatalmas munkát végeztetett el a kripta és az oda vezető út rendbetételével, a község az erdőrészt – a hivatalos rendeletek értelmében – eladta. Az oda vezető utat az új tulajdonos akár le is zárhatja – joga lett volna hozzá. Végül az új tulajdonostól való alig néhány négyzetméteres terület – a kripta és az oda vezető út –telekkönyvi visszaszerzése hosszadalmas egyezkedések után sikerrel járt. Ma újból a község tulajdonát képezi az alig néhány négyzetméternyi terület.
Ezek után megkezdődhetett a környezet rendezése, a majdnem romos állapotban lévő kripta felújítása, melyet Magyarország Kassai Főkonzulátusa kezdeményezett a Csemadok Kassai Városi Választmányának elnökével, Kolár Péterrel és Margonya polgármesterével, Jozef Kuziakkal együttműködésben. Magyarország Külügyminisztériuma a sírbolt felújítását 3530 euróval támogatta. Margonya polgármestere, Kolár Péter kassai Csemadok elnök segítségével pályázatot nyújtott be a Bethlen Gábor Alaphoz, amely Dessewffy Arisztid sírboltjának rendbehozatala céljára 10 000 euró összegű támogatást nyújtott a községnek. A munkálatok kivitelezésével Bubenko György, perény-hími magyar építési vállalkozót bízták meg.
Nem kis munkát igényelt a kripta fölötti bozót, a fává növekedett cserjék eltávolítása, és az oda vezető erdei út járhatóvá tétele. Az emléknapra mindez a munka befejeződött, és az október hatodikai kellemes, bensőséges, úgyszólván családias, napsütéses időben megtörténhetett a kripta újbóli felszentelése a meghívott hivatalos szervek, illetve a jelen lévő három, az evangélikus, római katolikus és református egyházak képviselői, illetve a még élő Dessewffy család tagjai által.
Bár nem tartozik szorosan Dessewffy Arisztidhoz, de a kripta mellett lévő sírkeresztnek is története van. A kereszt alatt nyugszanak báró Ráth Szilárd hamvai. A valamikori hatalmas kereszt homokkőből épített alapja az idők folyamán meglazult, – mondja egy idős margonyai asszony – s az 1930-as években az alatta játszó gyerekekre zuhanva egyet közülük agyonnyomott. Állítása alapján – emlékezete szerint – a kripta környékén még több, az időben meghatározhatatlan jeltelen katonai sír is van, de ennek feltárása már meghaladta a most elvégzett munkálatok keretét.
Gyüre Lajos, Felvidék.ma
Fotó: Balassa Zoltán {iarelatednews articleid=”17658,14786,24716,7836,49106″}
