Noha a szorosan vett nemzetpolitika – így a határon túli magyarok ügye – a sajátos magyar kormányzati struktúrában nem a külügyi tárcához tartozik (hanem a Miniszterelnökséget vezető tárca nélküli miniszter keze alá), azért bőven van „hírértéke” annak, ha egy magyar külügyér Pozsonyba látogat. Pláne, ha ez az első útja ilyen minőségben. Szijjártó Péter külgazdasági- és külügyminiszter pozsonyi vizitje szimbolikus jelentőségű, gesztus a szlovák fél felé, amit a szlovák külügyminiszter értékelt is.
Miroslav Lajčáknak egyébként is minden oka megvolt az elégedettségre, hiszen a magyar külgazdasági- és külügyminiszterből tegnap csupán a külgazdasági utazott Pozsonyba. Így a „forró témák” – ahogy maguk közt nevezik a Szlovákia területén élő kollektív bűnös kisebbségieket érintő problémacsomagot – továbbra is a fazékban maradtak. Helyette feltálaltak sok-sok olyan fogást, ami biztosan nem akad meg egyik fél torkán sem: gazdasági együttműködés, közös projektek, fejlesztési programok, infrastrukturális beruházások, befektetési ügynökségek támogatása, munkahelyteremtés.
Ezek egyenként is felbecsülhetetlen jelentőségű témák, megvalósításuk majd biztosan szebbé és jobbá teszi az életet a felső magyar végeken. Ezt a látszat ellenére minden irónia nélkül mondom. Pontosan annak ismeretében, hogy Szijjártó milyen komoly munkát végzett korábban államtitkárként, illetve a kínai kapcsolatokért felelős kormánybiztosként. A miniszterelnök egyik legközelebbi embereként ismert Szijjártó a fél világot végigtárgyalta, alig akadt az elmúlt években olyan jelentősebb gazdasági fórum, amelyen ne vett volna részt.
Valamennyi róla készült portréban olvasható, hogy az ifjú miniszter munkabírása szinte emberfeletti, lojalitása Orbán Viktorhoz megingathatatlan, külgazdasági téren szerzett tapasztalatai (és kapcsolatai) figyelemre méltóak. És ez így együtt nem egy rossz alapállás. Akit érdekelnek a szlovák-magyar gazdasági kapcsolatok, arra most igencsak szép esztendők várnak tehát. És szögezzük le: az elődeihez képest (Navracsics Tibort, aki csak átmenetileg vezette a tárcát, nem számítva) már ez is óriási fejlemény lesz a magyar külügyben,ahol évek, évtizedek óta fuldokolni lehetett az állott levegőtől… És az úgynevezett pozitív csendtől.
Sokadjára is leszögezve, elismerve, márványba vésve a gazdasági kapcsolatok fejlesztésének jelentőségét, azért mégiscsak kíváncsiak lennénk azokra a bizonyos „forró témákra” is. Mert hát az van, hogy ezeknek köszönhetően veszítjük el akaratunk ellenére is az állampolgárságunkat a magyar hon iránt kifejezett elkötelezettségünk megtorlásaként.
E „forró témák” égetik szénné minden reményünket az önkormányzatiság iránt, ezek csinálják ki a magyar kisiskolákat és bizony ebben a rotyogó fazékban vannak még mindig azok a csúnya Beneš-dekrétumok, ahogy a már szimbólummá vált Malina Hedvig-ügy is.
Vagyis: jó lesz az a gázvezeték, meg a Miskolc-Kassa autópálya is, a munkahelyteremtésért pedig egyenesen imába foglaljuk azok nevét, akik megcsinálják. De mindezek mellett üdvös lenne, ha mindezt nem az ország másodrendű polgáraiként kéne megélnünk. És ezt valaki – például a magyar külgazdasági- és külügyminiszter másik, tegnap még otthon gyengélkedő fele – alkalmasint a szlovák fél tudomására hozhatná, illetőleg számon kérhetné rajta.
Szűcs Dániel, Felvidék.ma
Fotó: MTI
{iarelatednews articleid=”49124″}
