Aldous Huxley Szép új világ című könyvében a kultúrából kivetkezett civilizációt, a technikával, a médiával nem élő, hanem visszaélő társadalom vízióját rajzolja meg. Voltaképpen azt az Európát, azt a földrészt, amelyen immár Európától nem látni az európaiakat: nem látni az idegen érdekeknek és hatalmaknak kiszolgáltatott emberarcot. Európa, ez az elvilágiasodott, túlszekularizált földrész egyetemes cél nélkül marad, s hovatovább demokráciát „játszó”, a gyengéket kisemmiző civilizáció lesz, melynek racionalizmusában, pontosabban irracionalizmusában minden megengedett: a nemzetek fölötti, „láthatatlan” hatalmat kiszolgáló „világmédia” csalásai eredményeképp a félrevezetett, elkábított és elcsábított ember számára zsákmány lesz a másik ember, a másik nemzet, a másik nemzeti kisebbség; rablója lesz nép a népnek, szülő a gyermekének, gyermek a szülőjének; élő gyaláz holtat és múltat, hamisít meg történelmet, köztük a magyar nemzet történelmét, egymás ellen fordítva annak fiait; a bértollnokok Trianonról mint történelmi „szükségszerűségről”, sőt „katarzisról”, a magyar nemzetnek üdvöt hozó megtisztulásról prédikálnak, elhallgatva az igazságot, azt, hogy az 1867-es kiegyezés utáni „osztályharcos »magyar« szabadkőművesek agresszív élcsapata”, a kereszténygyűlölő és -gúnyoló kunbélák és lukácsgyörgyök – önző érdekeiket egy „világköztársaság” szükségének hazugságába bugyolálva – minden tevékenységüket egyetlen célnak, a világhatalom megkaparintásának alárendelve miként bomlasztották fel többek között Magyarországot, levágva annak két karját és két lábát, idegen kézre juttatván azokat. (Egyikük, az 1946-ban a „trianonista” nemzetárulók utódjainak halálos ölelésébe rohanó Károlyi Mihály például Rákosi Mátyást nevezte a 20. század legnagyobb magyar államférfijának, s csak azután kapott észbe, miután ez a magyar nemzetet lefasisztázó, véres kezű terrorista gyilkolni kezdte még a legközelebbi „elvtársait” is.)
Ugyanakkor az Európai Parlamentben az ő szellemi utódaik, a liberalizmus köpönyege mögé bújó szemfényvesztők továbbra is a magyar nemzet ellen áskálódnak, a szlovákiai sajtó egy részének támogatásával, s ráadásként a „racionalizmus” nevében teljes mellszélességgel kiállnak például a leszbikusok, homoszexuálisok, biszexuálisok és transzszexuálisok egyenjogúsága mellett, mondván, hogy az Európai Unió „olyan érdekközösség, amely az egyenlőségen, a diszkriminációmentességen, az emberi méltóság tiszteletén” alapul. Papíron. Hisz elfelejtik, hogy kiállásuk csak akkor lenne hiteles, ha nem csupán a „természetellenes hajlamú kisebbségek” védelmére irányulna, hanem a „természetes” nemzeti kisebbségekére, illetve a természetellenesen kisebbségbe taszítottakéra is. De az egyenlőség e bajnokai – kezdve a Beneš-dekrétumokkal, a kulturális és oktatási autonómián át Malina Hedvigig – erre nemigen mutatnak hajlandóságot, élükön a magyar liberálisokkal – miközben a „láthatatlan kézben” lévő nagyhatalom, a sajtó nyilvánvaló csúsztatásokkal és megtévesztésekkel teli cikkeket ír hazájukról. A melegek védelmekor bizonyára a Genezisből merítik érveiket, ahol ez áll: „Teremté tehát Isten az embert az ő képére: férfiúvá és asszonnyá teremté őket. És megáldá Isten őket, és monda nékik: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet. És látá Isten, hogy minden, amit teremtett vala, igen jó.”
Lám, a Szentírás férfiúról és asszonyról beszél, hogy ők szaporodjanak és sokasodjanak, betöltve a földet, mert ez Isten szerint „igen jó”. Vajon e magyar „liberálisok” a mindent szabad felforgató eszméivel és az egyneműek házasságával képzelik el nemzetük erősödését és gyarapodását? Nekik a poraiban is gyalázott Nyírő József így üzen: „Egy népet önmagával kell elpusztíttatni. Az alját föllázítva, az apát a fiú ellen fordítva, fel kell borítani a rendet, aztán sorvasztani, megölni a lelkeket, elvadítani, elkorcsosítani, felforgatni. Ezt kell megcsinálni a magyar nemzettel. Az ördög vetése érik, csak öntözni kell.”
Lám, lám, a szép új világ logikája és eszméje. Tavaly, a családok világnapján, Milánóban, a milliónyi összegyűlt keresztény mellett ott lobogtatták zászlóikat a melegek is, azt hirdetve, hogy ma már egy család nem az, ami egykor volt: az ember összeállhat egy kutyával is, s az már család lesz. Íme, a liberálisok „emberi méltósága”! Különben pedig, hirdetik, Jézus is homoszexuális volt. A „liberális” logika szerint holnap az egyenlőség nevében Szodoma mellett is kiállunk, meg a kábítószer- és gyermekpornó-kereskedők mellett, hiszen üldözésük sértené az egyenlőség eszméjét, az emberi szabadságot és méltóságot.
Kulcsár Ferenc, Felvidék.ma
