A felvidéki Benedikti János és Juhász József első világháborús hőstettét a „Vitézi tettek gyűjteménye” című, Budapesten 1939-ben kiadott kötet alapján idézzü:
„A volt felvidéki 39. honvéd hadosztály Gorlicétől északnyugatra vívott állásharcai közben 1915. január 14-én Benedikti János volt eperjesi 3. honvéd ágyúsezredbeli főtüzér, aki az egyik előretolt gyalogsági állás mögött, az annak közvetlen támogatása céljából kikülönített lövegnek volt a parancsnoka észrevette, hogy a löveg irányzója az oroszoknak éppenséggel az említett előretolt állásunk ellen intézett támadása közben megsebesült. Erre tüstént a löveghez ugrott, amelynek irányzását és kezelését az oroszok legélénkebb gyalogsági és géppuskatüzében mindvégig példás nyugalommal maga bonyolította le. Mivel pedig ezzel a közvetlen tűzzel az előretolt állásban volt gyalogságot kiválóan támogatta, úgyhogy az utóbbi, a löveg nagy hatásán felbátorodva, a védelmi állásában rendületlenül kitartott, Benedikti főtüzért a fentiekben vázolt kiválóan vitéz és derekas magatartásának elismeréseképpen a kisezüst vitézségi éremmel tüntették ki.
Ugyanezen a napon Juhász József, ugyanezen ezredbeli c. tartalékos tizedes mint felderítő tisztes, vakmerő bátorságával tűnt ki. Juhász tizedes ugyanis életrevalóan kifürkészte az orosz biztosító csapatok vonalán való átjutás lehetőségeit, majd átkúszván az egyik felfedezett és biztosítatlanul maradt résen, az oroszok hátába lopódzott. Odaérve tüzetesen felderítette azokat a helyeket, ahová egyébként a tüzérségi figyelőink nem tudtak betekinteni. A tüzérségi tűz vezetése, illetve a figyelők által be nem látott helyeken rejtőző orosz célok hatásos lövése szempontjából igen értékes megállapításokat tett és ezzel lehetővé tette, hogy tüzérségünk immár ezeket az eddigelé bántatlanul maradt célokat is hatásos tűz alá vegyék.”
…
Aki további első világháborús, harctéri történetekre kíváncsi, az bőven találhat a Hősök Naptára című honlapon.
Sztakó Zsolt, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”51043,50943,50771,50658,50280″}
