A Fórum Kisebbségkutató Intézet Pozsonyban, a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában rendezte meg az I. világháborúról szóló tudományos konferenciáját.
A konferencián neves magyar és szlovák szakemberek tartottak előadásokat a „Nagy Háború” általános vonatkozásai mellett a felvidéki területeket érintő részletekről, amelyekről keveset lehet hallani. Simon Attila, a Fórum Intézet vezetője a Felvidék.ma-nak elmondta: a konferencia egyik célja az volt, hogy ebben a témában is elinduljon a párbeszéd a szlovák és a magyar tudományos élet képviselői között. Hiszen ritkán esik szó arról, hogy a Keleti-Kárpátok vonulatainál 1915 elején több tízezer ember halt meg, akik szlovák és magyar nemzetiségűek voltak. A köztudatban mégsem szerepelnek, a tankönyvek ezt az adatot nem tartalmazzák, ezért fontos beszélni róla. A konferencia előadásai érintettek olyan érdekes témákat is, hogyan éltek a háború alatt a Felvidéken a családok Rimaszombatban, Besztercebányán. Volt-e bál akkoriban, moziba jártak-e az emberek, szórakoztak-e? Hogyan éltek akkor a Csallóközben, a hadifogolytáborokban a szerb és más nemzetiségű sorstársaik? Az előadók bemutatták a hátország életét. A konferencia kísérőprogramja a múzeum egy olyan kiállítása volt, amely érdekes információkat jelenített meg képi anyagával az érdeklődőknek, ugyanis a Nagy Háborút műtermi portrék és fotók által hozta közel, privát történeteket bemutatva a katonák életéről. A képek háborús sorsokat, tragédiákat jelenítettek meg, amelyek mindennaposak voltak, mert nem volt olyan család, akit ne érintett volna egy haláleset, hadifogság vagy sérülés. A képen egy katona családja látható: az anya két gyermekével úgy fotóztatta le magát, hogy az elesett vagy régen távol levő apa képét – hiányának enyhítésére – utólag ráretusálták a fényképre. A konferencia ebből a látószögből is segített jobban meglátni, megérteni a háború hatásait.
A kiállításon láthatók voltak még a Zemplén és Sáros vármegyék területén 1915-ben folyó harcokról készített felvételek . A fotókat Divald Kornéltól kapták a rendezők.
A további dokumentumok nagy része digitalizálva a világhálón egy adatbázisban is megtalálható. Ennek a feldogozott gyűjteménynek a javarésze magánszemélyektől származik. Meg kell említeni Aich Pétert, aki saját családja korabeli fotóival gazdagította az adatbázist.
Jarábik Gabriella, a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának igazgatója a Felvidék.ma-nak elmondta, hogy a múzeum a helyet biztosította a konferencia számára, amit nagyon sikeresnek értékelt, mert a meghívott és az intézményi vendégek mellett számos magánszemély is ellátogatott az előadásokra. Ha feltesszük a kérdést, miért fontos napjainkban a Nagy Háborúról tudományos konferenciát szervezni, akkor elmondhatjuk, hogy azért, mert 100 év múltán meg kell fogalmaznunk, mit látunk mi az akkori eseményekben, a közreadott dokumentumokban, az összegyűjtött képi és tárgyi emlékekben.
HA, Felvidék.ma
