A Pozsonyi Állami Levéltár archívumában található az a bírósági irat, amely egy boszorkánysággal vádolt csoport peréről számol be. Az alábbiakban betekintést nyújtunk a Felvidéken folytatott boszorkányperek egyikébe.
A somorjai bíróság 1677. szeptember 11-én ült össze, hogy hét asszony és egy férfi ártatlanságáról vagy bűnösségéről döntsön. A per azért is érdekes, mert a vádlottak között két nemesi származású asszony is volt.
Pozsony vármegye, ahová egykor Somorja városa is tartozott, „dicsekedhet” egyébként az első ismert boszorkányperrel a királyi Magyarország területén, annak ellenére, hogy ebben az esetben csak rágalmazásról volt szó. A Felvidéken, a királyi Magyarország közigazgatási területén 1526-ig 6 fő (3 per), 1606-ig 32 fő (23 per), 1687-ig 122 fő (66 per), összesen 160 fő került boszorkányság vádjával bíróság elé (92 per). A városi boszorkányvádak legkorábbi eseteit nyugaton/északon a német közösségű Pozsonyban (1414, 1548, 1560), Selmec- és Újbányán (1520, 1559, 1581, 1590), Lőcsén (1590); keleten/délen a magyar közösségű Kassán (1558, 1584) és Komáromban (1589) figyelhetjük meg. A boszorkányüldözés mechanizmusainak nyugatról keletre, német nyelvterületről magyar területre történő átadását és átvételét jól tükrözi ezeknek a városoknak a peres anyaga.
A nem városi boszorkányüldöző közösségek közül kiemelkednek a XVII. század elején a Pozsony környéki magyar-német-horvát lakosságú uradalmak. Az itt előforduló tömeges boszorkánypereknél (1663, 1676/77) a Boszorkánypöröly (lat. Malleus Maleficarum) nevezetű kézikönyv használata is kimutatható. Mindamellett Pozsony városa nem tartozott a „nagy” boszorkányüldöző városok közé.
Az említett, 1677-ből származó perirat majdnem teljes egészében latin nyelven íródott (egy rész kivételével, amely magyar nyelven olvasható), és összesen 22 oldal terjedelmében foglalja össze az egyes vádlott személyekkel folytatott tárgyalást, és rögzíti a bíróságon elhangzott tanúk vallomásait is. Több rövidítés is található a szövegben, de ennek ellenére is jól olvasható. A szöveg szépen taglalt, így lépésről-lépésre nyomon követhetőek az ügyvédek felszólalásai, védőbeszédei (a vádlottak nem szólalnak meg). A perirat nagy része a nemesi származású Csiba Erzsébet prokurátora (ügyvédje), és a Magisztrátus prokurátora közötti párbeszédből áll.
A bírósági eljárást rögzítő perirat a jelenlévő nemes és nagyrabecsült Urak (generosis ac nobilibus dominis) neveivel kezdődik: Kurtőssy Mihály (Pozsony vármegye alispánja), Marczély György és Trstyánszky András (a vármegye szolgabírói), továbbá Takács György, Viszkelethy János, Vitály András és Vitály János, Kerekes György (esküdt táblabírók), Kondé Ferenc, Csiba István és Csiba Ferenc, Albért Jákob, Huszár Mátyás, Jánko András (nemesek), Schlesinger György (Somorja város helyettes bírója) és Martiny Sándor (a város hites jegyzője). Rajtuk kívül jelen voltak még további meghívott személyek is.
A nemes urak bemutatása után következik a vádlottak név szerinti felsorolása: Molnár Borbála (Barbara Molnár), Varga Margit (Margaretha Varga), Csiba Erzsébet (Elisabetha Csiba), Gyökér Katalin (Catharina Győkér), Csukár Erzsébet (Elisabetha Csukár), Bognár Zsófia (Sophia Bognár), Tótné Zsófia (Sophia Thott), és végül Borbély György (Georgius Borbély), aki ebben a perben a vádlottak közötti egyedüli férfi.
Ezután egy rövid felvezető következik, ahol is a bíróság ígéretet tesz, hogy az egész eljárás alatt be lesznek tartva Pozsony vármegye (lat. comitatus Posoniensis) törvényei, egyes előjogai, és rendeletei. Ez után egy hosszabb, magyar nyelvű szöveg következik, amely egy általános bevezetőként szolgál a boszorkányokkal kapcsolatos perekbe, és a boszorkányok kártevő cselekedeteiről tudósít:
„Hogy méképpen ez elmult időkben es Esztendőkben, ezen meg nevezet personaliter adstantes incattak (a személyesen jelenlévő vádlottak) nem tudatik honnét inditatván, es micsoda gonosz megatalkodot, és eltekéltet Eőrdőghi mesterségnek vakmerőséggétol viseltetvén, Szánszándékkal Istennek errős Teorvényét (lejegyezvén a Leviták könyvének – Mózes harmadik könyvének, 20. fejezetében: Ha valaki halottidézőhöz és jövendőmondóhoz fordul,…ellene fordulok az ilyen embernek, és kiirtom népe közül), és Országunk hasonló Malefactorok (gonosztevők) ellen rendelt és végezet Teőrvenyének buntetesét,….Szemeik előtt nem viselvén, azontul világhi mód szerint való sulyos teőrvényes sententiát afféle Processussokban ennek előtte, be veőtt reghi dicséretes Szokás szerint, az Eőrdeghel eziránt edgyet értvén, kűlőmb kűlőmbféle időkben, és helyeken Eőrdőghi mesterséggel, tellyes bubájáskodasokkal, és az végre, ezer mesterségekkel ki gondolt ártalmas Dűheskedésekkel, mint Emberséges emberekk testi tagjainak nagy romlássokkal és sérelmekkel, soőt inkább Istennek teremptése és módgya szerint való szép Lőlki alattyának megromlásával, mint pedig ez világhon levő oktalan álátokk, tudnyaillik Barmokk, Gabonáknak, Szőlőknek, kerti és egyebféle Főldi Istentől adatot veteményeknek, úgy hasonlóképpen Győmőlisbéli jővedelmeknek, Eőrdeghi practicakkal, nekiek sugallat és subministrált, boszorkáni vélek közlett mestersségnek ereivel ártott, Szama nélkul. Annak felette az ki legh nagyobb, Istenet és az eő Szent Teremptőit Lelkek karhozzattyoknak azarant kővetkezendő sulyos terheivel megvetvén, tellyességesssen magokat Eőrdegnek adván, tőbb ezekhez hassonló, ki mondhatatlán Eőrdengeskedéseket, és annak elkevethető practicait kővetni méreszlettenek,…”
A bevezető tartalmazza azt az általánosan elterjedt hiedelmet, miszerint a boszorkányok befolyásolni tudják az időjárást, ezen kívül kárt tehetnek a termésben és a házi állatokban is.
Ezután a bíráságon felsorolnak minden olyan iratot, amelyeket még a bíróság előtt át kellett vizsgálni, majd megszületik a megállapítás, miszerint ezeknek az iratoknak és az egyes vallomásoknak az áttanulmányozása után „micsoda óriási, isteni törvények ellen elkövetett, gonosztettek sok és különleges fajtáira” bukkantak, amelyeket démoni tetteknek (actus doemoniacos) neveznek. Ezek a bűncselekmények egyértelműen a hívő keresztények kárára történtek, és éppen ezért vannak e ettek elkövetői most itt jelen, mint vádlottak.
A bírósági eljárás Csiba Erzsébet perével kezdődik, aki helyett ügyvédje, (legitimus procurator) Körmendy János szólal fel. Csiba Erzsébetnek, és még egy másik vádlottnak, minden bizonnyal azért volt lehetősége védőügyvédet fogadni, mert mindketten nemesi származásúak voltak. A bírósági irat szerint Csiba Erzsébetet boszorkánysággal vádolták, és alá kellett volna vetni őt egy kínzással is összekötött kihallgatásnak. Ez okból szólal fel ügyvédje, aki azzal védi ügyfelét, hogy a haza törvényei szerint tilos egy nemesi származású személy elfogása, hacsak nem érték őt tetten, de ez jelen esetben nem történt meg.
Megszólal Dobossi György, a Magisztrátus prokurátora, aki több törvényre is hivatkozva kéri, hogy utasítsák el a vádlott kérelmét. Ezután Csiba Erzsébet ügyvédje azzal védelmezi a vádlottat, hogy a hölgyet a környéken nem úgy ismerik, mint bűntevőt, egyben a Magisztrátus prokurátora által említett törvények nem tartalmaznak elegendő bizonyítékot Csiba Erzsébet kérelmének elutasítására. Dobossi újra megemlíti, hogy az a tény, miszerint nemesi származású személyt nem lehet elfogni és büntetni, érvénytelenné válik bűncselekmények elkövetése esetében. A védőügyvéd határozottan követeli a Csiba Erzsébet elleni egyes tanúvallomások újravizsgálását, ami kérésére meg is történik. Ezeknek a vallomásoknak nagy része igen eltér egymástól, inkább csak másoktól hallott dolgokról számolnak be, így a vádat a védőügyvéd szerint el kell ejteni.
A védőügyvéd hangsúlyozza továbbá azt is, hogy veszélyes dolog nyílt és bizonyított gyanú nélkül a vádlott számára megkínzást követelni, de még veszélyesebb elítélni őt. A másik ügyvéd ezzel nem ért egyet, és követeli Csiba Erzsébet megbüntetését, de mivel a bírósági perek során be kell tartani a megadott törvényeket, amire a vádlott ügyvédje is hivatkozott, és mivel az ügy és a vád tényleg nem volt teljesen világos, így a tanúkat újra behívatják kihallgatásra.
Azonban ennek ellenére is a bíróság elutasítja Csiba Erzsébet kérelmét, közben ugyanis előkerítettek két, már elhunyt asszony vallomását, akiket ugyancsak boszorkányság vádja miatt már korábban halálra ítéltek. Vallomásaik szerint Csiba Erzsébet is a varázsló mesterséget űzte. A vádlottat halálbüntetésre ítélték, és élve máglyára vetették.
Hasonlóképpen zajlott le a másik vádlott, az ugyancsak nemesi származású Gyökér Katalin pere. Védőügyvédje ebben az esetben is nemesi származására hivatkozva kérte ügyfele elengedését és felmentését. Előterjesztették azonban a megboldogult Szilágyiné (boszorkányság vádja miatt halálra ítélték) vallomását Gyökér Katalin ellen, amit az asszony védőügyvédje elutasít arra hivatkozva, hogy Szilágyiné haragot táplált Gyökér Katalin iránt, mivel az nem fizettet neki egy információért, és csak ezért árulta be ezzel a hazugsággal a bíróságnál. Ha Gyökér Katalin tényleg boszorkány lenne, azt már régen tudná férje, akivel húsz éve él együtt, és egyben egész családja is. Ennek ellenére Gyökér Katalint is halálra ítéli a somorjai bíróság, őt is elevenen megégetik.
A többi vádlott esetében, akik nevezetesen Molnár Borbála, Varga Margit, Csukár Erzsébet, Bognár Zsófia és Tótné Zsófia minden bizonnyal, mert nem voltak nemesi származásúak, nem lehetett joguk ügyvédet fogadni. Az iratban csak az lett rögzítve, hogy három tanúvallomás alapján voltak beidézve, és bár tagadták, hogy boszorkánysággal foglalkoznának, de így is bűnösnek ítéli őket a bíróság. Mind az öt asszonyt hasonlóképpen máglyahalára ítélték.
A per érdekessége az utolsó vádlott története. Borbély György volt ugyanis az egyetlen közöttük, aki ellen tényleges és valósszerű vallomások születtek. Egyik mesterkedése például az volt, hogy varázskenőccsel kente be áldozatát, aki ezek után megbetegedett. Ezen kívül látták, amint megboldogult feleségével együtt (akit ugyancsak boszorkánysággal vádoltak, és halálra is ítéltek) tojásokat rakott egy méhkaptárba. Továbbá a mezőn egy boszorkányrítust végzett el, egyben azt állította, hogy megtudja kötni a bírák szavát és döntéseit, ahogy az ellene felhozott vádakat is meg tudja semmisíteni. A bíróság Borbély esetében viszont úgy döntött, hogy megadják neki a lehetőséget nevének tisztázására. Ha tíz nap alatt talál húsz szavahihető embert, aki mellette tesz vallomást, felmentik őt. Borbély persze rövid időn belül elhozta a tanúkat, és így fel is lett mentve.
A bírósági irat másik érdekes része, amikor a két nemesi származású hölgy védőügyvédje azzal érvel, hogy azokat a vallomásokat, amelyek kínzás alatt születnek, nem lehet hitelesnek tekinteni. Erre az időszakra ez egy elég felvilágosult nézet, amit viszont még úgy néz ki, a bíróság nem akart elfogadni, és a kínzó kamrákból kikerült vallomásokat hitelesnek és megbízhatóknak tekintették.
Radi Anita, Felvidék.ma
