A kassai főegyházmegye magyar papi közössége, Bányász Emőke bodollói, Rebres Péter nagykaposi kántor, Dr. Szalay László, nagyidai és Dr. Rebres Mihály, királyhelmeci plébános, egyházi cenzorok közreműködésével július 2-án megjelent a Harangszó ének és imakönyv 4. változata. A szedés, a tördelés és a műszaki szerkesztés munkáját Király Tamás, szerkesztő végezte. Nyomta: a RITTER NYOMDA zRT, Budapesten, 540 oldal.
A könyv előszavában Mons. Bernard Bober, metropolita, érsekfőpásztor így ír: „Őszinte szívvel kívánom, hogy hangozzanak továbbra is templomainkban az évszázadok óta zengő énekek és segítsenek megújítani megváltó Jézusunk lelkületében egyéni, családi, egyházi és egész közösségi életünket. Szívből adom főpásztori áldásomat mindazokra, akik főegyházmegyénk alapításának 210. évfordulója tiszteletére elősegítették megjelentetni ezt az ima és énekes imakönyvet”.
Mons. Mgr. Pásztor Zoltán, püspöki helynök a következő gondolatokkal bocsájtja útjára a kiadványt: Tudunk-e még, mai emberek, egyáltalán imádkozni? A mindennapok zajában ezernyi dolog eltérít bennünket, idő és csend híján csak nagy nehezen találunk rá a szavakra, amelyeknek Istenhez kell vinniük bennünket. Szívesen vesszük igénybe a segítséget ezen a téren. Az imádság nem a mi – többé-kevésbé sikeres – erőfeszítésünk arra, hogy Istent megtaláljuk, hanem csupán felismerése Isten hívásának és közellétének. „Nem a szolgaság lelkét kaptátok ugyanis, hogy ismét félelemben éljetek, hanem a fogadott fiúság Lelkét nyertétek el, általa kiáltjuk: Abba, Atya!” (Róm 8,15).
Ezeknek az ismert imáknak eleven, erőteljes, személyes formája verjen hidat a korosztályok között és segítsen hozzá mindnyájunkat az Istennel való bensőséges találkozáshoz is. Nemcsak akkor imádkozunk, amikor jámbor szavakat mondunk. Nekünk magunknak kell egészen jelen lennünk benne, amihez nagyon jó segítség ez az énekeskönyv; Szent Ágoston mondja, hogy „kétszer imádkozik az, aki énekel”.
Ezekkel a gondolatokkal kísérjük útjára az immár negyedik kiadását megélő „HARANGSZÓT”, hogy megőrizve a sajátos nyelvemlékeket, tiszteletben tartva a hagyományokat, szolgálja és erősítse az ember hit, közösség és összetartozás utáni vágyát.
Adja Isten, hogy sok imádkozó hívő merítsen ihletet reggeli Isten-dicséretéhez és esti hálaadásához, valamint a legszentebb áldozat jeles ünnepeken és hétköznapokon való megünnepléséhez e szép imakönyvből.
Mons. Dr. Gábor Bertalan, szepsi esperes – plébános ezt írja: „Múlthordozás. Értékmentés. Értékőrzés. Amit kezünkben tartunk, szívekbe zárt kincs. Az énekeket nemzedékek adták át egymásnak. „Ágról ágra, szájról szájra”. Nem mindig szárnyalhatott, ezért konok következetességgel tudatosan örökítették át falusi és kisvárosi kántortanítók, előénekesek, nagyszülők és idős rokonok. Olyan időben, amikor sok esetben már csak pusztán egyetlen gyenge szál, a népének kötötte gyermekét Egyházához. Mivel az értéket át kell adni, ezért áldott emlékű elődeink a népénekek ismeretét tudatosan megkövetelték gyermekeiktől és unokáiktól. Az idősek ösztönösen vigyáztak arra, hogy a kor ne tudja teljesen elfeledtetni a múltat. Kereszteléskor, esküvőn, temetésen, búcsújáráskor, kántáláskor, pászkaszenteléskor, búzaszenteléskor, májusi és októberi ájtatosságokon, ádventben, karácsonykor a hivatalos egyházi énekek mellett tanítgatták övéiknek a helyi jellegűeket is. Ezeket kötöttük egyetlen csokorba.”
Világunk gyorsan változik. Többen felismerték a szórványkultúra emlékei összegyűjtésének és mentésének fontosságát. Nemcsak azért, mert a fiatalabb nemzedék egyre kevesebbet tud belőlük, hanem azért is, mert napjaink változásai nem kedveznek a léleknek, a szellemnek, inkább csak a testi éhséget és vágyat szolgálják. Az ateizmus, az istentelenség új álarcot öltött. Köszönet mindenkinek, aki erkölcsileg és anyagilag segítette erősíteni az egyre gyengülő és vékonyuló szálakat, és így korunk kísértései és csábításai közepette a ránk bízott kincseket megőrizhettük és most továbbadhatjuk. Ezáltal nemzedékünk is értékőrző lett. Az értékmentésben értékké nemesült.
Csak kívánni tudjuk, hogy összegyűjtött kincsünk – Nagyasszonyunk oltalmában, gyermekeinknek átadva – legyen tiszta forrása a Szentháromságú Egy – Istent imádó népünknek, az egy, szent, katolikus és apostoli anyaszentegyházban!
A kassai főegyházmegye alapítása 210. évfordulója tiszteletére megjelent énekeskönyvünk szolgáljon továbbra is hálából bizonyságul: múltunk a reményünk, Krisztus a jövőnk.
A kiadvány belső használatra készült. Megrendelhető a gabor.bertalan@romkat.sk internetes címem, vagy telefonon a 09 05 58 66 25 mobil számon, illetve, Király Tamás maskiraly@yahoo.com vagy 09 02 36 80 80 mobil számon.
A könyv megvásárlásával a bodollói Sarlós-Boldogasszony filiális templom szárnyasoltárának az elkészítése támogatható.
GB., Felvidék.ma
