A szentföldi zarándokok közül sokan átkeltek már a Genezáret-tavon (Tiberiás-tó, Galileai-tenger). Jézus is igen szerette e vidéket: csodákat művelt errefelé, és hirdette az Isten országát. A tó partján van egy kis halászfalu, Magdala. Az egykor jelentős városban élt Mária Magdolna, Jézus legodaadóbb híve, aki egészen a kereszthalálig követte őt. A Szentírásból tudjuk, hogy a bűnös életű nő kegyelmet kapott Krisztustól: „sok bűne bocsánatot nyert, mert nagyon szeretett”. Amikor ugyanis a nő megtudta, hogy a Mester egy farizeus házában van vendégségben, „alabástrom edényben illatos olajat hozott. Megállt hátul a lábánál és sírva fakadt. Könnyeit Jézus lábára hullatta, majd hajával megtörölte, elárasztotta csókjaival és bekente illatos olajjal”. (Luk 7, 36-50)
A fenti jelenettel is összefügghet az a sok helyen elterjedt szokás, hogy ezen a napon levágják a kislányok haját, hogy jobban nőjön. Ez szépségvarázsló rítus is, hisz „a néphit szerint az ekkor levágott haj szerencsét hoz”. (Király 1995, 78)
Délvidéken termésjósló napként is számon tartják. Muravidéken mondogatják, hogy ha ilyenkor eső esik, „bőven terem a vetemény, de rosszul terem majd a dió és a mogyoró”. Máshol dologtiltó nap ez: nem szabad sütni és mosni ilyenkor. (Penavin 1988, 115)
Nálunk, az Ipoly-mentén Magdolna-napkor a kukoricaültetvényeket vették szemügyre elődeink. Ha a kukorica ekkorra „nem hányta ki a csövit”, nem is számítottak jó termésre. Balla Jánosné Tóth Margit (89 éves, 1985) mondta Pereszlényben az alábbiakat: „Ha Magdolna napjáig nem hánnya ki a kukorica a csövit, akkor abbó´ mán nem lessze semmi.” (Csáky 1987, 177-178)
Csáky Károly, Felvidék.ma{iarelatednews articleid=”55017,54872,54798,54702,54653,54561″}
