Remélhetően köztudott már, hogy Gál Tamás kapta a DOSKY (DESZKÁK) 2015 díjat a férfi kategóriában. Az elismerés azt jelenti, hogy ez a magyar fiatalember, aki a kassai Thália Színház társulatának volt tagja, s aki a CsaVarSzínház (csallóközi vándorok) nevű saját teátruma mesteri előadásaival járja a falvakat és városokat Magyarországon is, – harminchat szlovák kritikus döntése alapján kiváló teljesítményével megelőzte valamennyi művész társát az országban, beleértve a pozsonyi Nemzeti Színház, az eperjesi Ukrán Színház vagy a kassai Romatan Színház: tehát mindegyik nálunk működő társulat férfi színészét.
Megjegyzendő, hogy Gál Tamást szülei magyar tanítási nyelvű iskolába íratták annak idején, s szüleitől és tanáraitól valószínűleg életre szóló útravalót kapott: elvinni a magyar (és a körülöttünk élő népek) kultúráját ( a lehető legjobb színvonalon, tehát kiváló irodalmi művekből merítve), mindenüvé. A CsaVarSzínház ezért született meg, s ezért látható olykor egy-egy falucskában vagy nagyvárosban a díszleteket szállító utánfutóval gépkocsijuk. A díjazott a kitüntetéséről nagyon szerényen nyilatkozik:
„Jókor voltam, jó helyen, ugyanis a Thália Színház Martinban, az országos fesztiválon is előadta Kerékgyártó István: Rükverc c. darabját, melyben én egy szerencsétlen sorsú embert alakítottam. A dramaturg, Forgács Miklós, Czajlik József rendező kérésére kassai környezetbe helyezte a történetet, amely arról szól, hogy a főtéren holtan találnak egy hajléktalant. A darab már első olvasatban letaglózott, mert azt sugallta, hogy bármelyikünkkel – velem is – előfordulhatna ilyen tragédia. A szerző a főszereplő sorsát nem a születésétől kezdve pergeti le, hanem a halála után megy vissza az időben, így ábrázolva élete egyes szakaszait, s közben a kort, a történelmi hátteret is felvillantva.
Négy hónap megfeszített munkájaként született meg az előadás, és, mint bebizonyosodott, a szakemberek kitűnőnek találták. (A DOSKY-díjat húsz éve minden évben átadják. Most kapta először magyar színművész.) A díj elnyerése számomra azt a felismerést hozta, hogy a DOSKY 2015 tulajdonképpen egy versenyfutás volt, s ezt a viadalt éppen én nyertem. Én azonban nem érzem magam atlétának, ezért mondtam, hogy „jókor voltam a jó helyen” – mondja.
Gál Tamás azonban mond még valamit, ami valószínűleg nem csak engem döbbent meg. „Az elismeréshez rengetegen gratuláltak, soha nem adtam még annyi interjút, mint most. A pozsonyi díjátadó ünnepség után néhány nappal a CsaVarSzínház egy csallóközi faluba indult, hogy a hetekkel korábban lekötött darabot előadjuk a helyi alapiskolában. Az ördögbe! c. mesefeldolgozást vittük el hárman: Kiss Szilvia, a budapesti Mester László (Pintyő) népzenész és én.
Amikor megérkeztünk, felhívtuk az igazgatónőt, hogy megjöttünk, és megkérdeztük, hol rakhatjuk le a díszleteket. Az igazgatónő közölte, hogy megfeledkezett az előadásról. Nem baj, mondtuk, mi fél órán belül elkészülünk. „Én most már nem rúgom fel a tanrendet” – mondta az iskola vezetője, aki még arra sem volt képes, hogy ha már így történt, az utcáról behívjon bennünket egy kávéra.
Mi hárman pedig csak álltunk döbbenten és dermedten az iskola előtt, az autónk mellett. Én a budapesti kollégánk, a zseniális népzenész előtt is szégyelltem magam, de ő csak szívta a cigarettáját, és nem szólt egy szót sem. Abban a helyzetben úgy éreztem, hogy a világ kifordult a sarkaiból. Hová jutottunk, mi felvidéki magyarok? Előfordulhatna-e ilyesmi Erdélyben vagy Magyarországon?
Mi nem kabarét viszünk a közönségnek, hanem a legkiválóbb irodalmi művekkel ismertetjük meg a közönséget – a Helység kalapácsával, például. Előadásainkat Magyarországon a legnevesebb színházak is fogadják. Ennyit ér hát itthon, a szülőföldemen a küldetésem? Már annyira sem tiszteljük egymást, hogy megbeszéljük a történteket? Már nem is értjük egymást? Kihunyt mifelénk a tisztesség utolsó szikrája is? Nem tagadom, fájt és máig fáj az eset, kultúránknak ez a hanyatlása, az érdektelenség elburjánzása. Nem csoda, hogy fogyunk. El akarjuk magunkat pusztítani?”
Batta György, Felvidék.ma{iarelatednews articleid=”56274,55997,45444,41472″}
