Magyarország Pozsonyi Nagykövetsége és a Pozsonyi Magyar Intézet szervezésében került sor október 5-én Pozsonyban a magyar kulturális intézetben a Raoul Wallenberg Emléknapra. A szimpóziumon, amely a Nemzetközi Holokauszt Emlékezési Szövetség (IHRA) támogatásával valósult meg, több hazai és magyarországi előadó vett részt és tartott értékes előadást.
Molnár Imre, a Pozsonyi Magyar Intézet igazgatójának rövid köszöntője után a rendezvényt Czimbalmosné Molnár Éva Magyarország pozsonyi nagykövet asszonya nyitotta meg, aki megnyitó beszédében elsősorban az IHRA tevékenységét méltatta, amelynek soros elnöki tisztségét jelenleg Magyarország tölti be. A nagykövet asszony beszédében egyebek mellett hangsúlyozta, Wallenberg példája azt mutatja, hogy a világot akár egy ember is megváltoztathatja. „Közös felelősségérzetünkhöz járuljon hozzá ez a mai nap, hogy ez az érthetetlen tragédia soha ne ismétlődjön meg” – mondta beszédében a nagykövet asszony.
A tudományos szimpózium ünnepélyes megnyitója után került sor a Kézfogás Wallenberggel című dokumentumfilm levetítésére, amelyben a kimenekített zsidó túlélők vallanak saját szomorú élettörténeteik alapján Raoul Wallenbergről, arról, hogy hogyan mentette meg a svéd diplomata az életüket. A megmentett „schutpassos”, azaz védleveles zsidók, akik a svéd „védett házakban” vészelték át ezt a vészterhes időszakot és menekültek meg így a biztos haláltól. ma is messiásként gondolnak vissza rá. Waalenberget, akinek több magyar segítője is volt, Budapest elfoglalása után az oroszok elhurcolták, és máig tisztázatlan körülmények közt halt meg.
A dokumentumfilm levetítése után került sor dr. Szita Szabolcs, a budapesti Holokauszt Emlékközpont igazgatójának előadására, aki a második világháború alatti embermentés témakörében végzett kutatási célokról és eredményekről tájékoztatta a résztvevőket. Szita Szabolcs szerint ebben a témában az emberi áldozatok mellett benne van a bűn is, amivel mindnyájunknak szembe kell néznünk, a „nie wieder”, azaz soha többé, amit 1945-ben megfogadott Európa, ugyanis nem nagyon érvényes. „Szerencsére azonban voltak embermentők is, és ez az emberiesség lehet a reményünk ma is, amikor annyi gyűlölet halmozódik fel a világban” – fogalmazott a professzor, aki szerint ezért is nagyon fontos, hogy ezekről az emberekről tudjunk és elismerjük őket.
A tudományos szimpózium második részének első előadója Pavol Makyna, a pozsonyi Comenius Egyetem történésze a szlovákiai katolikus egyház 1939-1945 közötti embermentő tevékenységébe nyújtott betekintést konkrét emberi történetek és példák alapján. Buda Annamária, az Országos Evangélikus Egyház Diakóniai Osztályának vezetője pedig az evangélikus egyház embermentő szerepéről értekezett a holokauszt idején. Előadásában főleg Volf (Ordas ) Lajos, Sztehlo Gábor és Kemény János embermentő munkáját idézte fel.
A szlovákiai görög katolikus egyház 1939-1945 közötti embermentő tevékenységéről beszélt előadásában Peter Borza docens, aki elsősorban Pavel Peter Gojdič püspök életmentő tevékenységét ismertette a deportálások két hullámában. Mint elmondta a görög katolikus papok közül összesen 31-en a hívők közül pedig 19-en részesültek eddig az életmentő címben. Dr. Katarína Hradská, a Szlovák Tudományos Akadémia történésze Fleischmann Gizi szlovákiai embermentő tevékenységéről tartott előadást. „Fleischman Gizi a pozsonyi Zsidó Központ tagja volt, amely elsősorban külföldről szerzett pénzekből történő megvesztegetésekkel próbálta menteni a zsidókat, úgy is, hogy a munkatáborokat támogatta, mert azok legalább valamiféle reményt jelentettek a deportálások elől” – fogalmazott a történész, aki mint mondta, Fleischman Gizi több ezer zsidó életét mentette meg, maga azonban nem menekült, az egyik utolsó transzporttal került Auschwitzba, ahol életét vesztette.
Koncsol László a szlovákiai református egyház embermentő tevékenysége című előadásában a katolikus egyház embermentő tevékenységére is kitért, elsősorban a kutatásai alapján fény derült nyékvárkonyi római katolikus plébános és ottani hívő katolikus emberek embermentő tevékenységét hozta fel példaként. Koncsol előadásában a kereszténység csődjének nevezte a holokausztot. Mint mondta, „százmilliókat neveltek zsidóellenességre, ami a holokausztban csúcsosodott ki, úgy hogy közben Jézus maga is zsidó volt”. Boldog Salkaházi Sára és a Szociális Testvérek Társaságának második világháború idején folytatott tevékenységét ismertette Németh Emma szociális testvér, elsősorban Salkaházi Sára, Rónay Paula és Slachta Margit tevékenységét méltatva, ez utóbbi 1943-ban kihallgatást is kért XII. Pius pápától a szlovákiai zsidódeportálások ügyében, s a pápa utasította is a szlovákiai püspököket, hogy tiltakozzanak ez ügyben az államfőnél. Dr. Lebovits Imre Zsidó törvények – zsidómentők, egy megmentett munkaszolgálatos visszaemlékezései címen tartotta meg előadását személyes élmények alapján.
„Aki egy embert megment, az az emberiséget menti meg” – fogalmazott a tudományos szimpózium zárszavában Takács Szabolcs államtitkár, a Nemzetközi Holokauszt Emlékezési Szövetség elnöke, aki szerint az embermentők cselekedete jelképes utalás arra, hogy a jó mégiscsak legyőzhetetlen. Amint azt az államtitkár zárszavában elmondta, a holokauszt feldolgozása súlyos feladat, hiszen a holokauszt olyan népirtás volt, amely bizonyos mértékben az emberiség végét jelentette. „Azt is ki kell mondanunk, hogy nemcsak az áldozatok voltak magyarok, hanem az elkövetők közül is sokan voltak azok. Nagyon sokan voltak azok, akik a gonoszat választották a jó helyett, a szégyent választották a dicsőség helyett. Ezt is ki kell mondanunk” – fogalmazott Takács, aki szerint nagyon sok még a teendő ezen a téren. Beszéde további részében kitért az IHRA tevékenységének ismertetésére és céljaira is.
Molnár Imre a szimpózium zárómondataként hangsúlyozta, fontos, hogy hogyan tudunk szembenézni, hogyan tudunk elszámolni a múltunkkal egy egészségesebb, emberibb jövő érdekében. Mint mondta, ehhez szeretett volna ez a szimpózium is a maga módján hozzájárulni.
A szimpózium után sor került Raoul Wallenberg pozsonyi emléktáblájának a megkoszorúzására, amelynél Takács Szabolcs államtitkár mondott beszédet, majd a részvevők elhelyezték az emlékműnél az emlékezés koszorúit.
dé, Felvidék.ma
