Megalakulásának 20. évfordulóját ünnepelte a zselízi Kincső Néptáncegyüttes három napos műsorsorozattal az elmúlt hét végén. E magasztos ünnepet megtisztelték jelenlétükkel a szlovák szakma képviselői a regionális szinttől az országos fórumok képviseletéig, továbbá eljöttek a magyarországi szakemberek is, hogy a néptáncegyüttessel együtt örvendjenek.
„A felvidéki szakma képviselői viszont nem tartották fontosnak, hogy a sajátjaikkal együtt ünnepeljenek és örüljenek, annak ellenére, hogy a Táncfórum legeredményesebb csoportja a zselízi Kincső Néptáncegyüttes” – nyilatkozta a Felvidék.ma-nak Juhász Eszter, aki a csoport alapítója és vezetője férjével, Juhász Sándorral együtt.
A Juhász házaspár 1995 őszén alapította a Tiszta Forrás Alapot azzal a szándékkal, hogy fellendítse a város, a régió kulturális, szellemi életét, felkarolja nemcsak a helyi, de a régióbeli igényeket is. Az alapítók szerettek volna létrehozni egy olyan szervezetet, mely felvállalja és működteti azon fiatalok csoportját, akik vonzódást, kedvet éreznek és főleg erőt, hogy apáink lassan elfeledett örökségét megőrizzék, s annak folytatói legyenek. Ilyen szellemben alakult meg az Alap mellett működő Kincső Ifjúsági Néptáncegyüttes és az őket kísérő Gereben zenekar.
A szakmai munka a zselízi Művelődési Otthonban folyik három csoportban: az alsó tagozatosok az ovisokkal együtt az Apró Kincsőt alkotják, míg a felső tagozatos tanulók és a középiskolások a Kincső tagjai. 2005-ben megalakult a KSZCS – a Kincsős Szülők Csapata, ilyen összeállításban az országban egyedüliként.
A csoportokat szakmailag a Magyar Táncművészeti Főiskola hallgatói, a Juhász házaspár irányítja és vezeti, akik nem csupán Zselízen, de a régió, a megye határain kívül is szakmai segítséget nyújtanak a néptánccsoportoknak.
A volt táncosokból verbuválódott lelkes kis társaság alkotja a zenekart, havonta két alkalommal saját költségen utazva oktatásra Budapestre, az Óbudai Népzenei Iskolába.
Szerepeltek Magyarországon, Lengyelországban, Erdélyben, Törökországban, Olaszországban, Szicíliában, Ausztriában, Horvátországban. A testvércsoportok által rendezett nemzetközi fesztiválok állandó résztvevői. Hírét viszik szűkebb lakóhelyüknek – néprajzi tájegységeinket, hagyományainkat, őrzött és folyamatosan újrateremtett kultúrkincseinket ismertetik.
A számos kitüntetés és díj mellett, legbüszkébbek Zselíz Polgármesteri díjára, Budapest Főpolgármesterének a Határokon átívelő példás együttműködés elismeréséért adott díjra, valamint a 2008-ban kapott, Nyitra megye elnökének köszönőlevelére.
„Nemcsak nyelvében él a nemzet, de tradícióiban is”, a mai korban különösen időszerűvé vált – nyomatékosította Juhász Eszter ,– annál is inkább, mivel a 21. század küszöbén a természetes hagyományozódás megszűnt, illetve megszűnőben van a magyar nyelvterületen. A társadalmat érintő olykor kedvezőtlen folyamatok, a megrendült, meglazult közösségi gyökerek ellensúlyozásaként a múlt értékeinek megőrzése és élő továbbvitele lehet a cél, mert a hagyománnyal rendelkező közösségnek nem csak a teherbíró képessége nő, hanem biztonságérzete, a világba vetett bizalma folytán a megújulásra való képessége és a kreativitása is – tette hozzá a néptánccsoport vezetője, és folytatta:
Erősödhet a lokalitás szerepe, ami a hagyomány összetartó ereje miatt képes lehet a modern társadalmakban megfigyelhető atomizálódás folyamatának ellensúlyozására. A hagyományos közösségek felbomlásával, a rendkívül gyors életformaváltással az egyén helyzete is gyökeresen megváltozott, aki a hagyománytalan világban talajvesztetté, gyökértelenné vált.
Az áthagyományozás korábbi módszereit — hiszen az emberek egykor szinte beleszülettek a hagyományba, az elődök felhalmozott, megőrzött és megbecsült tudásban összegződő tapasztalatát évezredeken keresztül szájról szájra, vagy éppen mozdulatról mozdulatra szűk közösségekben adták át — fokozatosan más módszereknek kell átvenni.
Nem a múlt feltámasztása volt 20 évvel ezelőtt a célunk, hanem a múltból áthozni a mába és megőrizve továbbvinni a jövőbe azt, ami mint évezredes tapasztalat segíthet a természethez és embertársakhoz való mélyebb, természetesebb, igazabb viszony kialakításában, a teljesebb élet megteremtésében.
Kincsősnek lenni egy közösség és az egyes emberek életében olyan, mint folyónak a meder: keretet szab az élet folyamának, viszont így messzebbre is lehet jutni.
Igyekszünk az általunk meghatározott pedagógiai munkára építeni oly módon, hogy a csoport a magyar néptáncmozgalom fejlődésével lépést tudjon tartani. Ennek a szellemiségnek köszönhető az, hogy a táncosanyagok feldolgozása és színpadra állítása, népzenei CD elkészítése éppúgy az együttes tevékenységi körébe tartoznak, mint annak támogatása, hogy a műsorok az országos rendezvények, valamint a hazai- és külföldi nemzetközi fesztiválok mellett eljussanak a környező, illetve messzebben fekvő kis falvakba is.
Elsősorban a hazai táncanyag elsajátitása a cél, repertoárunk Csallóköztől a Bodrogközig terjed. Számos olyan táncanyag is megjelent az együttes műsorán, amely mindezidáig hiányzott a repertoárból: ma moldvai, gyimesi tánc, raslavicei szlovák táncok egyaránt megtalálhatóak a műsorban.
Az együttes számára fontos, hogy a 20 év alatt olyan koreográfusokkal – – többek között Hégli Dusánnal, Péter Zsolttal (in memoriam), Balla Zoltánnal, Babinecz Sándorral, Németh Nórával és Imre Bécivel, Lévai Péterrel, Béres Anikóval, Nemes Szilviával, Furik Ritával, Richtarčik Misivel, Kraus Ágival és Slavo Ondejkával, Vlado Michalkóval, Oláh Attillával, Lengyelné Hoffner Nikivel és Micsibácsival azaz Lengyel Szabolccsal, valamint Tóth Beatrix-el, Gálik Klaudiával, Gálik Gáborral és ifj. Juhász Sándorral — dolgozott együtt, akik haladó szellemben építkeznek a magyar nép hagyományos kultúrájából. Egy-egy terület táncainak kiváló ismerői, s a táncosok számára nem csupán táncanyagot tanítanak, vagy koreográfiát készítenek, hanem életvitelükkel, emberiességükkel, pedagógiai munkájukkal példát is adnak – zárta gondolatait Juhász Eszter.
Nagy Dániel Csilla, Felvidék.ma{iarelatednews articleid=”56758,56489,56418,51034,47970″}
Fotó: net, Révész Csilla
