Az utóbbi időben egyre többen vallják meg a hitüket a nyilvánosság előtt is. A komáromi Városmisszió október tizenharmadiki, egyik esti programja Boráros Imre Kossuth-díjas színművészünk tanúságtétele volt a Szent Rozália- templomban. A hallgatóság nagy érdeklődéssel hallgatta a hetvenes évei elején járó művészt, aki „emlékmorzsákkal” és költeményekkel – Reményik Sándor és Mécs László egy-egy versével, illetve Gágyor József imájával egészítette ki vallomását. Az emlékezés a gyermekkorig terjedt: „Én mindig könyvet kaptam ajándékba a szüleimtől, s ezekből sok ismeretet merítettem. Ma is sokat olvasok.”
A művész elmondta, hogy bizonyos szempontból a színészi alakítások is párhuzamba állíthatók egy fajta hittel – ha ugyanis valóban hiteles a színi játékos alakítása, a néző elhiszi, hogy az, akit a színpadon lát, valóban azonos a színlapon feltüntetett figurával. Az Istenbe vetett hit persze, egészen más természetű, hiszen az életre szóló biztonságot és reményt adhat az ember számára. Boráros Imre minden napját hálaadó imával kezdi, majd fohászkodik a szeretteiért, a hazájáért és a világért. Imája végén az Úr segítségét kéri aznapra kitűzött céljai megvalósításához. Megtudtuk azt is, hogy a színművekben ábrázolt emberi jellemek sokféleségének megismerése is hozzásegítheti a művészt a tisztán látáshoz, az igazság kimondásának vállalásához és ahhoz, hogy átérezze, majd megélje: az Istenbe vetett hit mindig átsegíti az embert az akadályokon.
Batta György, Felvidék.ma{iarelatednews articleid=”45505,44599,45013,46154,44591″}
