Egy nap apu egy kiszuperált Royal írógéppel állít haza, amit a munkahelyén selejteztek le. Azt mondja, hogy ezután ezen fogok írni, közben pedig a kezemet is erősíthetem.
Az írógép otromba, ellenben jó erős billentyűzete van, és nagy erővel kell lenyomni, hogy a kar a papírra csapódjon, és megjelenjen rajta a kívánt betű. Egész nap püfölhetem, mire estére elkészülök egy oldallal. Engem azonban érdekel ez az új eszköz és érdeklődéssel tanulmányozom a szerkezetet.
A papírt az elején még nem tudom befűzni a gépbe, de a kart hamar megtanulom visszatolni, ha a csengőhang jelzi, hogy a sor végére értem. Azok a fránya betűk néha felakadnak, de azt a tollal sikerül valahogy kipiszkálni.
Persze, sok mindent nem tudok megcsinálni, és ahogy nézem, ez az állapot nem nagyon fog változni. Úgyhogy, nekem a fejemmel kell valamit kezdenem. Beindítok egy önképző programot, és a könyvtáramba is olyan könyveket válogatok, amelyek szélesítik a látókörömet.
Az irodalom, mint fő csapásirány természetesen továbbra is megmarad. Kisebb történetek születnek az írógépen, amelyeket különböző újságoknak küldök be. Mondanom is felesleges, hogy eredmény nélkül. Néha udvarias elutasító levelet kapok, de a legtöbbször még azt se.
Egyszer aztán meglett a kitartásom jutalma, és a Magyar Nemzet közölte a Valaki című szösszenetemet. Pedig oda nem is küldtem be írást…
A történet a következő: járt hozzánk egy újságíró házaspár, Pali bácsi és Teri néni, akik a pesti rokonok barátai voltak. Pali bácsi az akkor éppen Népsportra keresztelt sport napilap rovatvezetője volt, Teri néni pedig a Magyar Nemzetnél dolgozott. Neki küldtem el az irást, amit ő megmutatott Diornusnak, aki a Magyar Nemzet publicistája volt, és ő beszerkesztette az én kis szösszenetemet a cikkébe.
Rég volt, meg már a novella is elkallódott valahova, de ha jól emlékszek, egy csavargóról szólt a történet, akit a kisváros lakosai csak úgy hívtak, hogy Valaki, mert Valaki valahogy mindig ott volt, ahol valami történt. Hol tűzből mentett ki embereket, hol kiscicát hozott le a fáról.
A történet vége pedig az lett, hogy Valaki egy fuldokló kislányt akart kimenteni a folyóból, de elfelejtette, hogy nem tud úszni, és a nehéz ruhája lehúzta.
Szóval, ez az én első megjelenésem története.
Folytatása következik…
Sztakó Zsolt, Felvidék.ma{iarelatednews articleid=”57030,56853,56633,56419,56236″}