Zajosan telt a „Párizs utáni hét”. Úgy látszik, a halálos immunbeteg Európa ingerküszöbe 100+ ártatlan, védtelen ember állati módon való lemészárlása, és ez önmagában is tragikus és újabb tragédiákat vetít előre, de mégis, legalább előkerült néhány fej a hátsók mélyéből.
A francia kormány például egyszerre rádöbbent arra, ami Magyarország véres kezű diktátorának hónapokkal ezelőtt leesett – és ami miatt megpróbálták a földbe döngölni a kis komiszt: Európa határait és különösen a külső schengeni határokat alaposan meg kell erősíteni és a határvédelmet szigorítani. A magyar vészjelzések leadása és a párizsi tragédia között eltelt időben azonban százezrek jutottak át ezeken a határokon s mikor Magyarország elsőként tett valami értékelhetőt az invázió megfékezésére, Európa nyomorult korcs lelkei sötét időkről és vészkorszakokról kezdtek vizionálni. Aztán ennek is elérkezett az ideje, november 13-án.
És most már szó nincs menekültmentő akciókról, önfeledt migránssimogatásról, tapsról a pályaudvarokon. Félelem van, visszatartott lélegzet és sok-sok elfojtott indulat. És egy önmagából kifordult Európa. Csak egy a sok korszakos ötlet közül az, amit a hollandok dobtak be a köztudatba: az úgynevezett „minischengen” létrehozása. Vagyis a jelenlegi schengeni övezeten belül egy szűkebb kör által alkotott, a határain ellenőrzött övezet kialakítása. Melyből mások mellett Magyarország és Szlovákia is kimaradna.
Ugyan mindenki kézzel-lábbal tiltakozik ellene, de talán nem is feltétlenül olyan tragikus ez Európa lenézett keleti felére nézve. Ha azt vesszük, kik lennének e „minischengen” tagjai – köztük kiemelten Belgium, Németország, Ausztria – csak annyit mondhatok: aztán jó magas legyen az a kerítés. Hogy a meghívott, ismeretlen identitású és szándékú százezrek még véletlenül se juthassanak át ide, Európa utolsó élő szigetére…
Szűcs Dániel, Felvidék.ma
Fotó: TASR
