Immáron második alkalommal emlékeztek meg magyar nyelven Dalmácia szívében, Splitben Árpád-házi Szent Margitról, IV. Béla leányáról. Január 18-án, hétfőn 18 órai kezdettel mintegy 40 főnyi, nem csak magyar ajkú közösség gyűlt össze, hogy egy katolikus mise keretein belül megemlékezzen a magyar történelem – hitbéli szempontból is – kiemelkedő személyiségről.
Tomislav Ćubelić, a Szent Dujmó székesegyház plébánosa köszöntötte az egybegyűlteket, s örömmel fogadta, hogy ismét együtt lehettek ezen a neves alkalmon. Beszédében kiemelte, hogy mennyire fontos az alázatos és szelíd magatartás rohanó világunkban, s e magatartásnak jeles képviselője volt Szent Margit is.
A misét követően köszöntötte a közösséget, és átadta a szót a felvidéki Deregnyőről származó Režić Annamáriának, aki magyar nyelven köszöntötte a spliti magyar kisebbség tagjait, valamint a horvát gyülekezeti tagokat. Ezen az alkalmon jelen volt Ivo Staničić, tiszteletbeli magyar konzul is, aki minden alkalommal örömmel vesz részt a horvátországi magyar rendezvényeken.
Režić Annamária a következő gondolatokkal emlékezett meg Árpád-házi Szent Margitról:
Kegyelem Néktek és békesség, Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól! Köszöntelek Benneteket így, egy év elteltével ismét itt a Szent Dujmó székesegyházban!
Ismét összegyűltünk, hogy a megteremtett hagyományokhoz hűen megemlékezzünk Margitról, IV. Béla leányáról. Ez alkalommal is örömmel tölt el bennünket, hogy megemlékezhetünk, egy történelmi és lelki szempontból is kiemelkedő személyről, Árpád-házi Szent Margitról, akit mint a magyar ifjúság védőszentjeként is ismerhetünk.
IV. Béla és Laszkarisz Mária 9. gyermeke igencsak nehéz körülmények között született, amikor ember ember ellen, nemzet nemzet ellen fordult. Ennek okaként szülei úgy döntöttek, hogy a tatártól való üldöztetések okán, a királyi családi székhelyétől mintegy 500 km-re szülessen meg Margit, Dalmácia szívében, Klissza várában.
Mint tudjuk, mi, szülőföldön kívül élő magyarok, nem könnyű a „hazán”, „otthonon” kívül. Viszont ez egy külön és különleges küldetés. Néha menekülés, néha elfogadás, néha beolvadás, küzdelem, áldás és átok, de soha nem közömbösség. Egyszerűen meg kell tanulni elfogadni azt, amink van és azzal együtt végezni azt, ami reánk bízatott. Szívvel-lélekkel, összhangban a nekünk adatott mindennapokkal.
Szent Margit nevét a a 14 segítő szent között lévő, Antiochiai Szent Margit után kapta. Már fiatal korában tudatosította, hogy feladatai egyike az, hogy az embereket egymáshoz közelebb hozza. Nem is mutatkozhatott volna jobb példa annál, minthogy saját családjában próbáljon rendet teremteni, hiszen édesapja és testvére, V. István nem voltak épp jó viszonyban. Imái és vezeklése meghallgatásra találtak, és a fivér lázadásai megszűntek apja ellen, kibékültek egymással. Viszont imái sokkal szélesebb körben is kiterjedtek: nemcsak a kibékülés, de a békesség megtartása is fontos volt a számára. Rengeteg fizikai és lelki áldozatot vállalt azért, hogy az emberek közötti megértést támogatni tudja.
Napjainkban már csak egy nemzeten belüli harmónia is nagy áldozatokat követel, még inkább a nemzetek közösségében, vagy ha épp kisebbségi érdekekről, jogokról, lehetőségekről van szó. Ennek egyik példája a Kliszi Szent Margit emléktábla, mely történelmünk és hitünk szempontjából is fontos lenne, hiszen sem a történelem, sem Isten áldó kegyelme nem tekinthető semmisnek Dalmácia szívében. Ez nem magyarkodás, hanem egyszerűen a történelem elismerése egy adott ponton. S pont ezen a ponton kellene elgondolkodnunk emberi vonásainkon: áldás, lehetőség, emlékek, emberek, nemzetek, egyházak közötti békesség.. Isten megadta a szabad akarat lehetőségét, viszont azt is hozzátette, hogy lelkiismeretesen használjuk fel mindazt, ami adatott. Ezt tesszük?
A magyar és a horvát nép évszázadokon keresztül együtt küzdött a tatár-török támadások, seregek ellen, védve otthonukat és a nemzetük, hitük békességét. Itt lenne az ideje, hogy a hit és nemzet fogalmát a választási érdekek elé helyezzük. Fontos és hitbeli/fennmaradási szempontból elengedhetetlen az, hogy különbséget tudjunk tenni a választható és a lelki/nemzeti szempontból kötelezően ajánlott feladatok között: mindennapjainkban, a nagyon fontos és halaszthatatlan feladataink mellett háttérbe kellene szorítanunk azokat a dolgokat, melyek el- és szétválasztanak bennünket, és szem előtt kell tartanunk azokat a tényeket, melyek összekötnek Istennel, hitünkkel, emberekkel, népünkkel, hagyományainkkal. Nem szabad hagynunk, hogy bármiféle, hitbeli-nyelvi-erkölcsi gyengeségeink ellentétbe állítsanak küldetésünkkel:
Mi magyarok vagyunk szülőföldünkön kívül is! Magyarok vagyunk akkor is, ha mindennapjainkban nagyrészt horvátul, vagy más nyelven beszélünk… mert a szívükben és lelkünkben ez az a nyelv, mely a legdrágább és melyet gyermekeinknek is (már tovább adtunk, vagy) tovább fogunk adni.
Árpád-házi Szent Margitot a magyar ifjúság, a nevelő és gyógyító intézmények védőszentje, valamint a családon belüli béke és szeretet közbenjárójaként tisztelik. Tisztelete Itáliában is elterjedt, csillagokkal díszített domonkos ruhában, kezében liliommal ábrázolják, királyi koronája a lába előtt, a keresztet illetve vezeklésének eszközeit egy angyal tartja.
Szent Margit asszonynak szentséges életéről először esztergomi Fülöp érsek tett bizonyságot ekképpen: Mikoron Szent Margit asszony meghalt volna, maga az érsek vigasztalja vala a szororokat és a frátereket mondván: „Nem kell tinéktek sírnotok az örök királynak leányán, de inkább örülnötök kell. Mert immár a mennyei örök örökségnek jutalmát őtet vennie nyilván látjuk és az utolsó feltámadásnak, dicsőségét látjuk őrajta lenni.” Ezenképpen ez érsek bizonyságot tevén e szent szűznek szentségéről eltemeté őtet nagy tisztességgel.
Kedves Mindnyájan! Margitra, mint előttünk járó példaként kellene tekintenünk, aki sokkal nehezebb időkben született, akinek sokkal keményebb időben kellett helyt állnia mint hitbeli, mint nemzeti, családi téren…
Gondjaink vannak nekünk is, mondjuk: épp elég. Viszont soha nem szabad felednünk, hogy a történelem során áldó és szerető Isten most is velünk van, mindennapjainkban őriz és segít bennünket, még ha azt mi nem is vesszük tudomásul…
Kérünk Urunk, segíts meg bennünket, hogy napról napra jobb, alázatosabb és kegyelemben gazdagabb emberek lehessünk, elfogadva és teljesítve nemzetünk, hitünk, saját magunk és szeretteink felé irányuló küldetésünket. Békességben, szeretetben. Kérünk, ehhez adj erőt és lelkületet a mindennapokban, Margit példájához hasonlóan. Ámen.
Csoma László, Felvidék.ma
