A felvidéki magyar költő legújabb válogatáskötetének bemutatóján a költészet jövőjéről, a személyes kapcsolatok devalválódásáról, elszalasztott lehetőségekről, valamint arról is beszélt, hogy bár szeret a műnemek és műfajok között bújócskázni, számára a vers az első.
Az AB-Art Kiadó által indított Legszebb versek című sorozat 20. darabjaként látott napvilágot Z. Németh István Legszebb versei című legújabb válogatáskötete, melyet a szerző jelenlétében Sánta Szilárd irodalomtörténész mutatott be február 1-jén, a komáromi Borozóban. Z. Németh Istvánnak ez már a huszonharmadik önálló kötete – ebből hat verseskötet. A könyv, amely nyolcvan (köztük nyomtatásban eddig nem közölt) költeményt tartalmaz, Szepes Erika irodalomtörténész, klasszika-filológus, vallástörténész, egyetemi tanár válogatásában, szerkesztésében és utószavával jelent meg.
A trubadúr, a kiborg és a bohóc
A szerző és kritikus soha nem találkoztak személyesen, ám ez a kötet előnyére szolgált, hiszen így egy előítéletektől és elfogultságoktól mentes válogatás adhat Z. Németh István negyedszázados költői pályájáról képet. „Szerepekben láthatjuk (…) Z. Németh Istvánt, pontosabban: alteregókban, trubadúr, kiborg és olykor bohóc. (…) Ezek a választott identitások valóban megvannak a költőben, hol az egyik dominál, hol a másik. (…) A lényeg, hogy az igazi énjét el ne veszítse, hogy én-központja érintetlen maradjon. Ahogyan ő fogalmaz szépen és lényegre törőn: más lenni és mégis ugyanaz…” – írja Szepes Erika a kötet utószavában.
A szerzőt méltatva Sánta Szilárd a könyvbemutatón elmondta, Z. Németh István költői programjára leginkább a folyamatosan új témákat kereső, a nyugvópontot elutasító kísérletezés, az önmagán túlmutató ironizáló versnyelv, valamint a már meglévő alapszövegek átírása és megidézése jellemző. „A kísérletezés Z. Németh lírájában olyan költői programként van jelen, melyben a kísérletező kedv egymástól távoli hagyományok poétikai eljárásait és képalkotásait is hasznosítja” – vélekedett az irodalomtörténész, aki szerint a szerzőnek erre irányuló törekvését a több kötetből összegyűjtött versek együttolvasása remekül láthatóvá teszi.
Bújócska a műfajok között
„A versekben vagyok igazán itthon” – árulta el a Z. Németh István, aki ennek ellenére szeret „bújócskázni” a műnemek és műfajok között. Van úgy, hogy buszon ülve jut eszébe egy verssor (mint például az „Epercsutka, fagombóc”, amely később egyik gyermekverskötetének a címe lett), ám az is megesik vele, hogy egy-egy ötlet után úgy érzi: „ezt már korábban megírtam jobban”.
„Szepes Erika egészen empatikus módon állt a verseimhez. Eszembe sem jutott, hogy a válogatási elveibe beleszóljak. Azt hiszem, ez nem is lett volna helyénvaló, a szerző ilyenkor inkább izgatott, és kíváncsian várja a végeredményt” – árulta el Z. Németh István a kötet születéséről. „Annyiban volt különleges Szepes Erika munkamódszere, hogy nem a kiválogatott versekhez írta a kötet – kismonográfiának is beillő – utószavát, hanem éppen fordítva: az utószóban felvázolt pályaívhez válogatta a verseket.”
Mint azt elmondta, maga is kíváncsian várta, hogy a verstan felől „érkező” kritikus hogyan értékeli a klasszikus szerelmes verseit, a számítógépes világra reflektáló vagy éppen a szóviccektől, – játékoktól és rímes szócsavarásoktól burjánzó szövegeit. „Nagy örömmel láttam, hogy egyensúlyba hozta ezt a három világot” – jegyezte meg.
Az internet felületessé, kapkodóvá tette az embert
Z. Németh István Ady, József Attila, Weöres Sándor és a többi nagy klasszikus művein nőtt fel, a kortárs költészettel azonban csak az egyetemi tanulmányai alatt ismerkedett meg. Legnagyobb hatást Tőzsér Árpád, valamint Hizsnyai Zoltán Tolatás című kötete gyakorolta rá: amikor ez utóbbit olvasta, úgy érezte, saját verseszményével találkozott.
Szerencsésnek tartja magát, hogy korábbi kötetei kiadását több felvidéki kiadó felvállalta, ám – mint mondja – ez kissé kényelmessé is tette: „a magyarországi megjelenés érdekében talán többet is kilincselhettem volna. Kicsit jó lenne kimozdulni az elefántcsonttoronyból, hogy a kötet híre eljusson határainkon túlra.”
Noha a kiborg maszkját magára öltő Z. Németh István nyitott a modern technikai vívmányokra, látja ennek a világnak az árnyoldalát is. Mint megjegyezte, az internet felületessé, kapkodóvá tette az embert, az olvasót, s a személyes kapcsolatok is veszítettek jelentőségükből. „Korábban legalább a költők olvasták egymást, ma már ez sem biztos” – fogalmazott, ám bízik abban, hogy még nem járt el az idő a nyomtatott irodalom felett.
A Simkó Tibor-díjas költő legújabb kötetével illusztris társaságba került, az AB-Art Kiadó által indított sorozatban ugyanis többek között Tőzsér Árpád, Parti Nagy Lajos, Orbán János Dénes, Tandori Dezső, Csoóri Sándor, Tóth László és Kulcsár Ferenc válogatott versei is megjelentek.
(A képek kattintással nagyíthatók!)
lm, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”47148,44975″}
