Megkérdeztük Pánczél Károlyt, az Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottságának az elnökét, hogy a felvidéki fejlesztési tervekről illetve a SZAKC tevékenységéről szóló beszámoló tartalmazott-e számára új információkat?
– A Magyar Országház Nemzeti Összetartozás Bizottságának Esterházy János tanácstermében hétfőn, február 15-én délelőtt Farkas Iván, a Magyar Közösség Pártja gazdasági és régiófejlesztési alelnöke, Muzsla polgármestere a Felvidék fejlesztési lehetőségeiről tartott előadásában az MKP gazdasági programjáról számolt be. Duray Miklós elnök és Pogány Erzsébet igazgató, a Szövetség a Közös Célokért tevékenységéről tájékoztattak, majd délután az ernyőszervezetet alkotó szervezet elnökségi ülését tartották meg ugyanott – a 20 tagszervezet vezetőinek részvételével. A beszámolók mennyire jelentettek Önnek újdonságot?
– A felvidéki gazdaságfejlesztési program, amiről Farkas Iván MKP alelnök beszélt, arról szól: hogyan lehet a szülőföldön megmaradni. A másik napirendi pont, a Szövetség a Közös Célokért beszámolója, amely Duray Miklós vezetésével működik, a felvidéki társadalmi szervezeteket összefogó ernyőszervezet, amely a szülőktől a pedagógusokon át a különböző kulturális és regionális egyesületekig fogja össze a szlovákiai magyar társadalmat. Mindkettő kulcsfontosságú a magyarság megmaradása szempontjából, hiszen magyar oktatás, kultúra és hagyományőrzés nélkül nincs magyar megmaradás, míg a normális gazdasági élet mindennek az alapját biztosítja.
Magyar nyelvű oktatás, néptánccsoport, hagyományőrző népdalkör és hímzőszakkör nem tud létrejönni, ha a szülőföldön nem lehet megélni, ezért én ma a gazdaságnak – annak ellenére, hogy tanárember vagyok és az oktatást nagyon fontosnak tartom – talán még a kultúránál is nagyobb jelentőséget tulajdonítok.
– Mindenkit szinte sokkolt Farkas Iván előadásában, ami a felvidékiek számára nyilvánvaló, hogy míg 20-25 évvel ezelőtt a Felvidék, vagyis a mai Szlovákia déli sávja, amelyen ma is döntően magyarok laknak, egyike volt a legmagasabb életszínvonalú régióknak az országon belül, addig ez a helyzet mára megváltozott! Farkas Iván példákkal szemléltette, hogy mennyire magas itt ma a munkanélküliség, mint ahogy elmondta azt is, hogy innen vándorolnak el a legtöbben Nyugat-Európába a fiatalok, ráadásul arányukat tekintve a magyarok többen, mint a szlovákok!
– Távoli személőként igazat adnék Farkas Ivánnak, mert én is azt látom, hogy valamikor ez a magyarlakta sáv Szlovákia fejlett régiója volt. Különösen a Párkánytól Komáromon át Pozsonyig tartó rész – azon belül is a Csallóköz vidéke – a maga mezőgazdasági területeivel, ipari városaival, a maga fejlett közlekedési lehetőségeivel…
– Ezért is lobbizta ki Csehszlovákiának 1920-ban Masaryk és Benes, hiszen ezen a területen emberemlékezet óta nem éltek szlovákok…
– Ez egy valóban értékes terület volt, és ezért fájó látni néhány szlovák központi kormányzati intézkedést, amelyet a felvidékiek nálam sokkal jobban ismernek. Hiszen születnek törvények, amelyekről kezdetben azt gondoljuk, hogy milyen jók! Visszaforgatott adókból támogatják például az önkormányzatokat, majd kiderül, hogy az utolsó pillanatban a törvénybe kerül egy módosítás, amelyből az derül ki, hogy mindez csupán egy bizonyos tengerszint feletti magasságtól kezdve érvényes! Az anyaországból azt is jól látjuk, hogy az uniós források nagy része Pozsony környékére vagy az attól északra fekvő területekre összpontosul és a Csallóközre, Délkelet-Szlovákiára, Gömörre vagy sorolhatnám a többi magyarlakta területet, vajmi kevés jut. És Farkas Iván prezentációjában láthattuk azt, hogy Kelet-Szlovákiában bizony 27 százalékos munkanélküliség van, ami Szlovákián belül is rendkívül magas. És annak ellenére, hogy ez ma Európa szegény, felzárkóztatásra váró régiója, mégis alig jut oda fejlesztési forrás!
– Egyébként az ezzel a sávval szomszédos magyarországi területekre is rájár a rúd, hiszen Borsod-Abaúj-Zemplén megyét is például Magyarország leszakadó térségei között tartjuk számon…
– Nógrádba, Heves bizonyos részeibe, Borsod-Abaúj-Zemplénbe, Szabolcs-Szatmár megyébe viszont Magyarországon ezekbe a régiókba sok fejlesztés megy, éppen azért, hogy ezek a területek képesek legyenek felzárkózni.
– Mit lehet tenni? A kultúra továbbra is jelentős tényező és ilyen szempontból a társadalmi szervezetekre támaszkodó Szövetség a Közös Célokért munkája példás. Pogány Erzsébet, a szervezet igazgatója elmondta, hogy az utóbbi években a kisebb társadalmi szervezeteket is meghívták – annak érdekében, hogy a szervezetek erejét növeljék.
– Miközben a szlovákiai magyarság politikai megosztottsága elszomorít, jó érzéssel hallom, milyen jó példa a Szövetség a Közös Célokért társulás az összefogásra, a felvidéki magyarság közösségének erősítésére.
– A gazdaságpolitikában viszont az állami szférának Magyarországnak is korlátozott a szerepe, ráadásul Farkas Iván azt is elmondta, hogy míg „Magyarországon rendezett viszonyok vannak”, addig a határ szlovákiai oldalán rosszabb a helyzet.
– Az anyaország tekintetében most éppen azt látjuk, hogy Szlovákiával – a két ország viszonylatában – a gazdasági kapcsolatok kifejezetten jónak számítanak. Közös gazdasági együttműködések, határátkelőhelyekről való megegyezések,közös gázvezeték épül – ebben nincs hiba…
– Bocsánat, de a gázvezeték az gigaprojekt!
– Így van, de legalább ezek működnek. Itt legalább tárgyalóasztalnál ül a két kormány. Vannak tehát közös sikerek és eredmények, sőt, Európa legnagyobb válságában, a migrációs, bevándorlási hullámban Magyarország legjobb szövetségese, hogy védjük meg Európát – éppen a Fico vezette Szlovákia! Ugyanakkor – más szempontból pedig a kapcsolatok a mélyponton vannak! Hiszen hiába vannak jól működő gazdasági kapcsolataink, ha szinte szóba sem hozhatjuk a magyar kérdést, mint ahogy az autonómiát, de még a területi alapú önkormányzatiságot sem! Nem tudunk tárgyalni az állampolgárság kérdéséről sem, mert ha erre kísérletet teszünk, akkor azonnal merev elutasítással találkozunk! A magyar politika most biztos alapokon nyugvó, jó gazdasági kapcsolatokat ápol. Nagyon érdekes volt ősszel a Magyar Állandó Értekezlet – ahol szóba került a felvidéki magyar kisiskolák ügye is. Ismerjük azt a szlovák kormányzati szándékot, amely az induló osztályoknál növelte a létszámhatárokat, ami miatt várható, hogy 2016 őszén a száz magyar mellett 400 szlovák iskola zár be Szlovákiában. Mintha a szlovák politikát nem érdekelné a saját iskoláinak a sorsa!
A MÁÉRT-en a miniszterelnök úr elmondta, hogy egy a szlovákokkal folyó tárgyaláson ő nem tud azzal érvelni, hogy kérem szépen, ezt tessék visszavonni! De azzal igen, hogy a magyar állam szívesen hozzájárul ezeknek a bezárásra ítélt magyar iskoláknak a fennmaradásához! Magyarországon egyébként az ellenzék gyakran bírálja az ilyen nemzetpolitikai lépéseket, mert azt állítja, hogy ez a szlovák, a román, a szerb és ukrán államnak volna dolga fenntartani! Ami részben jogos észrevétel, ám ha a magyar állam nem finanszírozna Beregszászon tanítóképző főiskolát, Erdélyben a Sapientiát vagy a Partiumi Keresztény Egyetemet, nem járulna hozzá – alapítványokon keresztül – a komáromi Selye János Egyetem működéséhez –, akkor ezek nem lennének! Vagyis hiába vernénk az asztalt, hogy ez az ukrán, román és a szlovák állam ügye, ezek a felsőoktatási intézmények nem állnának a külhoni magyar fiatalok rendelkezésére!
Gecse Géza, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”59437,59429″}
Tekintse meg a NÖB ülésen és a SZAKC elnökségén készült képriportunkat is.
