A novemberi forradalom utáni szlovákiai politikában nem volt még abszurdabb dolog: az SNS és a Most-Híd éppen azt a dilemmát igyekszenek megoldani, hogy a Smerrel vagy az SaS-szal lépjenek-e kormányra. Peter Schutz a Sme napilapban közölt kommentárjában érdekes fejtegetést vázolt fel, mint írja a választópolgár a múlt szombaton sziámi ikrekké szabta át az SNS-t és a Most-Hidat, amivel leginkább az SaS-nek segített, mivel Bugár Bélának nincs más lehetősége, mint, hogy Sulíkkal tartson.
Schutz szerint ugyanis Bugár a Smerrel és az SNS-szel való koalíciót nem tudná kivédeni a választói előtt. A kommentátor szerint ezért elegendő, hogy Andrej Danko olyan ajánlatot kapjon a jobboldaltól, amelyet nem tud visszautasítani – és Richard Sulík kormánya megszülethet.
A bibi ezzel a fejtegetéssel csak az, hogy ha a dolgot az SNS elnökének szemszögéből nézzük, a jobboldali kormányba való belépés a Most-Híddal együtt nagyobb hazárdjáték lenne számára, mint Bugár koalícióra lépése a Smerrel és az SNS-szel – írja Martin Hanus, a Postoj.sk hírportálon.
Persze, pillanatnyilag Danko számára előnyös, hogy titokzatoskodik – először azt mondta, hogy a lehetőségeket 50-50 százalékos eséllyel kezeli (bár nyilvánvaló, hogy pártján belül a vezetőség további tagjai egyértelműen a smeres változat felé hajlanak), most csak Robert Ficóval tárgyal, aki a választás győzteseként a köztársasági elnöktől a megbízatást kapta a kormányalakításra. Danko saját pártját is feszültségben tartja, hogy a leginkább körülrajongott mennyaszony helyzetéből a lehető legtöbbet facsarhassa ki.
Csakhogy valójában nehezen elképzelhető, hogy az SNS végül Sulíkkal és a magyarokkal lépjen kormányra.
Danko számára ez veszélyes, sőt önpusztító választás lenne. Nem is arról van szó, hogy egy ilyen kormány Kollár képviselői zsinegének végén lógna, és minden este megünnepelhetné, hogy csodával határos módon aznap megint nem bukott meg. Danko számára sokkal rosszabb lenne, hogy az egyre erősebb Smer és az előretörő ĽSNS-ből álló ellenzék állna vele szemben.
A Sulík-kormányban való jelenlét ezért politikai és hatalmi szempontból sem logikus az SNS számára. Politikailag ugyanis a földbe döngölné – az SNS jelenlegi választóinak 44 százaléka a legutóbb még a Smert választotta. A két párt néhány régióban közlekedőedényekként működik, amelyek rendszeresen cserélgetik egymást közt a választókat.
Az SNS most annak köszönhetően jutott a parlamentbe, hogy mintegy 4 százalékot elvett a Smertől, és azelőtt éppen azért került a parlamenti küszöb alá, mert Slota SNS-ének több tízezer szavazója a Smerhez pártolt. Most, amikor végre visszajöttek a nemzeti anyapártjukhoz, egyetlen döntésével miért küldené vissza őket Danko Ficóhoz?
Ezenfelül Dankónak Marián Kotleba is gondot okoz. Annak oka, hogy miért Danko ragozza a politikusok közül a leggyakrabban Kotleba extrémizmusát, nemcsak az, hogy az SNS elnöke a liberális demokrácia szerelmesévé vált volna. Hanem az, hogy mindkét párt a hasonszőrű választóért verseng. Az SNS 2012-es választóinak mintegy 15 százaléka most Kotlebára adta a szavazatát.
Danko számára a Smerrel való taktikai játéknak azonban hatalmi logikája is van – senki sem tud neki többet ajánlani, mint a Smer, s nem csak hatalmi, hanem üzleti szempontból is. Végeredményben két összeszokott partnerről van szó.
Ha tehát Danko végül bejelenti, hogy nem lép be Richard Sulík kormányába, és ezt azzal indokolja, hogy a Smer nélkül nem jöhet létre stabil kormány, a márciusi illúzió a jobboldali kormányról elillan. S a Most-Hídra és a Sieťre hatalmas nyomás nehezedik majd, hogy belépjenek a nemzeti megértés jobboldali-baloldali kormányába a Smerrel, mivel egyébként fennáll a káosz és az előrehozott választás veszélye.
Procházka pártját ez a választás teljesen szétszaggatná. Bugár Béla a magyar választói előtt még úgy-ahogy megállhatna. Végtére is, 2006-ban még az MKP elnöke volt, amikor a pártja komolyan készült a Smerrel és Mečiar HZDS-ével koalícióra – mi több meg a kisebbségi liberális politikusok is jóváhagyták ezt.
Bár Bugárnak most nehezebb a helyzete, mert a parlamenten kívüli MKP sólyomszemmel figyeli a hibáit, de lenne eszköze arra, hogy megvédje ezt a döntést, és jópontokat szerezzen a magyaroknál. Például a kisebbségi kultúrára szánt támogatás megnövelésével, vagy a standard feletti infrastrukturális befektetésekkel a déli régiókban.
A Most-Híd elnöke tehát az ilyen koalíciót könnyebben meg tudná védeni a magyarjai előtt, mint Danko a jobboldali koalíciót az ő szlovákjai előtt. Bugárnak azonban más a problémája – a szlovákjaival van a gond. Jakab Elemér vagy Simon Zsolt aránylag gyorsan megegyeznének a Smerrel, csakhogy éppen a Most szlovák része az, amely ez esetben fellázadhatna a Híd ellen.
Még ha el is jutunk ebbe a fázisba, ami még eltarthat pár hétig, az egyedüli járható megoldás a nemzeti megértés nagyon széles kormánya lenne, amely elvezetné az országot az előrehozott választásokig.
Nem állítom, hogy biztos vagyok ebben a forgatókönyvben, mivel ebben a választás utáni káoszban és intrikákban a ködtől nem látni el egy méterre sem. Csak éppen nem tudom elképzelni, mi mindennek kellene lejátszódnia Danko fejében ahhoz, hogy Bugár oldalán belépjen egy Sulík vezette kormányba.
dé, postoj.sk nyomán, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”60001,59975,59948″}
