A kassai Csáky-Dessewffy-palota udvarán gyülekeztünk március 13-án, hogy emlékezzünk Esterházy Jánosra és megkoszorúztuk mellszobrát. A rendezvényt már hagyományosan a Kassai Polgári Klub (KPK) szervezésében történik.
Palenčárné Csáji Ildikó, a KPK elnöke üdvözölte a jelenlevőket, közöttük Szesztay Ádám főkonzult, Regéczy-Nagy Lászlót, a Történelmi Igazságtétel Bizottság elnökét, főtisztelendő Pásztor Zoltán püspöki helynököt, Zakariaš Istvánt, a Kassai Önkormányzati Kerület alelnökét és az MKP kerületi elnökét.
Fábry Zoltán Esterházyt a nácizmus egyetlen szlovákiai ellenzőjeként jellemezte – emlékeztetett Palenčárné. – Majd végrendeletéből idézett: „Tudom, hogy emberileg szólva nincs remény a szabadulásomra. Ezt elfogadva, mint keresztet felajánlom a jó Istennek könyörgésképpen a legszűkebb családért és a szélesebb felvidéki magyarságért, meg a legszélesebb családunkért a magyar nemzet boldog jövőjéért.”
Szesztay Ádám főkonzul testvéreinek nevezte a jelenlevőket, mert Esterházy János szellemében, mindnyájan nemcsak
barátok, hanem testvérek vagyunk. Örömét fejezte ki, hogy ilyen sokan gyűltünk össze. Hitet tett amellett, hogy ez a baráti, sőt testvéri közeg sokkal nagyobb, mint amennyien itt vagyunk és ez egyre növekedni fog. Isten nagy kegyelme, hogy immár másodszor lehet itt főkonzulként. Azért öröm számára, mert a gróf szellemiségének és életútjának tisztelője. Azoknak is, akiknek köszönhető, hogy az ő szobra itt áll e palota udvarán, az ő szeretett városában. Ezt annyira fontosnak tartotta, hogy főkonzuli munkásságának első napján eljött néhány száll virágot elhelyezni a szoborhoz, kifejezve, hogy munkáját az ő szellemiségével összhangban kívánja végezni.
Ezután sorra vette, mit tekint szellemiségének sarkalatos pontjaiként számon. Ezek összefüggnek. Az első a szlovákiai magyarság megmaradásának, méltóságának és ennek érdekében jogainak érvényesítése. A másik a magyar és a szlovák nemzet testvériségének az ügye. Esterházy esetében a magyar nemzet érdekérvényesítése és a két nép testvérisége nemcsak nem állanak egymással ellentétben, hanem szorosan összefüggnek. A harmadik ilyen érték, amelyikből az első kettő ered, az emberi méltóság tisztelete, ennek megkövetelése mindenkitől és gyakorlása mindenki iránt. Az ő korában az egyik legnagyobb kihívás és megpróbáltatás a zsidóság üldözése volt. Az ő kiállása ennek volt a következménye, de a katyni mészárlás áldozatainak megörökítése mellett is kiállt. A negyedik ilyen pont az olyan politikai rendszereknek, amelyek az emberi méltóság iránti tiszteletet bármilyen oknál fogva felülírják, a feltétlen elutasítása volt. A kommunizmus és a nácizmus szélsőségeinek elutasítása is. És végül, de nem utolsó sorban, amiből mindez táplálkozott, az a keresztény hite volt, melyről sokszor tett tanúbizonyságot. Azért fontos Esterházy életének ezeket az értékelemeit látni, mert amikor bármiféle vitát folytatunk az ő életútjáról a más értékeket képviselőkkel, akkor egyre világosabban kell látnunk, hogy a vita nem pusztán az életútról szól, hanem értelmezéséről. Ezekben a vitákban nekünk, magyaroknak mindig azzal az alázattal kell részt vennünk, hogy Esterházy szellemiségének megértése és elfogadása szempontjából mi privilegizált, előnyös helyzetben vagyunk, mert az ő népe vagyunk! Eleink között élt és dolgozott, érettük vállalta a vértanúságot is. Ezért örökítette át szellemiségét a magyarságra, a magyar politikai elitekre. Az eliten belül bizonyos konszenzus uralkodik abban, hogy ő történelmünk egyik legnagyobb és legtisztább személyisége. Az általa említett öt pont közül, legalább négyben egyetértés uralkodik. Szesztay szeretné hinni, afelé haladunk, hogy a keresztény értékek is forrásként érvényesüljenek. A konszenzus azonban nem azt jelenti, hogy mindenben egyetértünk. A magyarságot sok válaszvonal osztja meg, de nem az a vita tárgya, hogy ezek az értékek igazak-e, vagy fontosak-e. Inkább arról van szó, hogy kényszerre, nyomások hatására, vagy éppen pragmatikus okokból, mennyit lehet a gyakorlatban egy-egy értékből engedni. Felsorolásában megemlítette, hogy például a migránsokkal kapcsolatosan mennyit lehet engedni a magyarországi zsidóság biztonságából.
A külső és belső vitákat meg kell érteni. Nagyon nagy türelemmel és Esterházy János iránti elkötelezettséggel kell azokat megvívni. Ezek a magyar politikai elit nagy dilemmái. Ha viszont valaki meg akarja érteni, hogy mi történik Magyarországon és a kárpát-medencei magyarság körében, a viták mögött látni kell Esterházy János értékrendszerét. A vitákat az értékek szem előtt tartása mellett kell lefolytatnunk. Annak a testvérnemzetnek, amelyet a gróf annyira szeretett és egyik legnagyobb nem-szlovák tisztelője volt, évtizedeken át azt tanították, hogy ő ellensége volt a szlovák nemzetnek. Ezt arra vezetik vissza, hogy Csehszlovákiát nem tartotta szerencsés konstrukciónak.
„Nagyon mélyen hiszek abban, hogy minden történelmi megpróbáltatás ellenére az a folyamat, amelyben Magyarország és Szlovákia, két független és szabad országként él egymás mellett és amelyben szemünk láttára egyre nagyobb mértékben ismerjük fel azt, hogy napjaink kihívásában egyek vagyunk, együtt tudunk azoknak ellenállni, és egyre őszintébben, egyre nagyobb szomjúsággal a valóság iránt fordulunk múltunkhoz és keressük azt, ez a folyamat mindenek előtt el fog vezetni oda, amit Esterházy János szeretett volna e két nemzet viszonyában elérni.” Valami hasonlóan mély testvériség kössön össze bennünket, mint amilyen a magyar-lengyel barátság ezer évére jellemző. A szlovákok és magyarok eleit is évszázadok óta ilyesmi kötötte össze. Amikor mindkét fél megérti, hogy a legfontosabb kapocs közöttünk Esterházy János személye. Reméli, ezt megéljük és akkor itt fogunk állni szlovák testvéreinkkel. Majd akkor együtt fogjuk ünnepelni, hogy a szlovák-magyar közös kihívások között ilyen személyiségek kötöttek össze minket. „Isten áldja önöket és kísérje Esterházy János szellemisége a következő időszakban is!”
Majd jómagam szóltam a gróf életútjáról. Egy tőle vett idézettel kezdtem: „Csak az a nemzet érdemes jobb sorsra és örök életre, amely meg tudja becsülni nagyjait, és amelynek mindig szem előtt lebeg azok példát adó munkássága.”
Róla 1989 előtt keveset lehetett hallani. Itt-ott az Új Szó írt néhány sort róla, amikor egyfajta úri betyárnak vagy csirkefogónak próbálták beállítani, aki semmi mással nem foglalkozott, mint a sérelmi politikával. Szerencsére azóta fény derült a munkásságára. Ma már az érdeklődő megtudhatja, ki volt. Valóban, egyik legtisztább politikusunk volt a 20. században. Ezt elvitatni lehet, de attól még az igazság igazság marad!
A mögöttem levő mellszobron csak egy számot láthatunk. Addig nem lesz ott a neve, amíg azt meg nem tisztítják hivatalosan is. Ennek hosszadalmas folyamata zajlik, még akkor is, ha pillanatnyilag e körül a kérdés körül csend honol. Reméljük, egyszer nemcsak politikailag, hanem eszmeileg is rehabilitálni fogják Esterházy Jánost.
A szlovákok körében nem egyöntetű a kép, nem általános az elutasítás. Jó múltkorában Poprádon jártam és ott egy hölgy biztosított arról, szlovák létére nagy tisztelője Esterházynak. A szlovákok körében is terjed ismertsége Molnár Imre történésznek hála, aki szlovákul is kiadott néhány kötetet. Megmozdult tehát valami, még ha egyelőre ez nem nagyon látszik.
Ma halála után és születése előtt vagyunk, ha a dátumokat nézzük, ami paradox módon hangzik. Március 8-án hunyt el és 14-én született. A huszadik század elején látta meg a napvilágot. Úgy tűnt, hogy ő a szerencse gyermeke. Grófi családban született, mely biztos háttérrel rendelkezett, egy kulturált országban. Senki nem sejthette akkor, másfél évtized után mi következik majd. Ismerve későbbi sorsát, bizony mindennek mondhatjuk, csak nem a szerencse gyermekének. Ám mégiscsak az volt, mert megtartotta hitét és erre buzdított mindenkit. Ez vezette politikai pályáján is. Ezért mindenfajta kilengést és szélsőséget el tudott kerülni, józanságát meg tudta őrizni. Így válhatott nemcsak formálisan, de eszmeileg is a szlovákiai magyarság vezérévé. Támadták is érte, ami abban a korban valamelyest figyelve az összefüggésekre érthető, de ma már világos, kimagaslik ebből a korszakból, egykori parlamenti társai közül. Esterházy Jánost tehát meg kell becsülnünk és külön öröm, hogy őt a kassai választókerületben választották meg parlamenti képviselővé. Példamutató módon harcolt népe jogaiért. Ezért találkozunk évente ennél a szobornál. Reméljük, egyszer kikerül innen valamelyik köztérre Kassán, ahol közösen tudjuk majd őt ünnepelni, szlovákok, magyarok és európaiak!
„Istennek minden emberi mértéket meghaladó szeretete és irgalmassága itt van közöttünk – kezdte Pásztor Zoltán püspöki helynök. – Ennek alapján meg vagyok győződve róla, hogy Esterházy János Istennél van!” Tehát összeköti az Eget és a Földet. Éppen ezért nem érte, hanem önmagunkért kell imádkozzunk, hogy vessük le kicsinyességünket, szűkkeblűségünket, és tudjunk mi is irgalmasok lenni, megbocsátani, sőt felejteni. Csak úgy tudunk tovább lépni ha szeretetünkkel, gesztusainkkal felülírjuk a kicsinyes hétköznapjainkat és akarjunk előrelépni. Egymással és azután a testvérnemzettel. Ezért imádkozzunk az Úr szavaival.
Közösen elimádkoztuk a Miatyánkot.
Palenčárné még emlékeztetett, hogy ezen a napon a Rákóczi Szövetség Esterházy-díjban részesíti László Béla egyetemi tanárt és a kassai Szakkay József Szakközépiskolát.
Kováts Marcell tárogatójával kísérve, elénekeltük a Szózatot. Azután a mellszobornál sor került az emlékezés virágainak elhelyezésére.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
Fotó: Ossza István és Balassa Zoltán
