Az akkori történéseket magyar embernek ismernie kell, ezért nem is erről szeretnék írni.
A tegnapi, gútai koszorúzás után, amikor elhelyeztük koszorúinkat városunk kopjafájánál, rengeteg megválaszolatlan kérdés fogalmazódott meg bennem. A válaszokat keresem még most is. Mit jelent március 15-e a felvidéki magyarságnak? Jelent-e egyáltalán valamit? Nem csak a politikusainknak, vagy önjelölt képviselőinknek jelent-e egy újabb napot, hogy ismét a helyi újságok, hírportálok hasábjaira kerüljenek? Jelent-e mást az internetről kimásolt beszédek felolvasásánál?
Évek óta, ugyanazt hallom. „Fogjunk össze”, „Elnyomás”, „Árulók”, „Sorsdöntő választás”, „Közös Akarat”, stb.
Én egyetlen szót hiányolok, az pedig a „Megoldás”. Ez a szó nem igazán hangzik el, kizárólag a „Szavazz Rám” szókapcsolat esetén. És ez pedig számunkra nem a megoldás. A megoldás a munka. Munka a közösségért, munka az egyenlőségért, munka a szabadságért, munka a testvériségért! Igen, a testvériségért is. Ehhez kell a legtöbb és a legnehezebb munka. Honfitársnak, testvérnek, barátnak szólítjuk egymást, de már szinte nem is vagyunk se honfitársak, se testvérek, se barátok. Egy idő után már emberek sem. A politikusi munka kimerül a Facebookon posztolt képekben, „selfiek”-ben, szócsatákban. Választások környékén ez egyre inkább így van. Mivel több párt is versengett a magyar szavazatokért, még jobban kiéleződnek az ellentétek. Barátságok, családok mennek tönkre ennek következtében. 2016 márciusa a felvidéki magyarság legnagyobb vereségét hozta. Egy vereség, amely akár a felvidéki magyarság végét is jelentheti.
Vajon 1848-ban lehetett-e volna egy nagyszabású forradalmat létrehozni ilyen megosztottság esetén? Biztosan nem. Vezetőink még a dátumban, a helyben se tudtak volna megegyezni, valószínűleg mindannyian máshol, máskor kezdték volna el a forradalmat, teljes bukásra ítélve azt. De mi a megoldás?
Megtalálni azt az ügyet, ami összeköt bennünket. Van 12 olyan pontunk, amely mellé mindenki beállhatna, de sajnos amíg ilyen vezetőink vannak az egyik, vagy a másik oldalon, semmi jó nem vár ránk!
Ne legyen igazam!
Isten áldd meg a magyart!
Halász Béla, Felvidék.ma
